Kitüntetéseket adtak át az október 23-i városi ünnepi esten

A városháza előtti téren, az 1956-os emlékműnél megtartott megemlékezés után a Csengey Dénes Kulturális Központban folytatódott az október 23-i ünnepi program. Átadták a Pro Urbe kitüntetéseket, a Díszpolgári címet, valamint köszöntötték a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány (TPFA) idei díjazottjait. Heringes Anita polgármester mondott ünnepi beszédet:

„Október 23-a napján nemcsak a magyar nemzet és a magyar emberek szabadságvágyára emlékezünk, hanem arra a bátorságra is, amely a legnehezebb időkben is egységbe kovácsolt minket. Paks városát is a szabadságvágy és a nehezebb időkben történő összetartozás tette igazi közösséggé. Paks városa, a Duna partján állva, mindenkor őrzi ezt az önzetlen, tenni akaró szellemiséget. Ahogy ma itt állunk, emlékezünk azokra, akik életüket adták a szabadságért, és azokra is, akik a mindennapokban építik ezt a várost. Paks közössége ma is példát mutat összefogásból, így méltón tiszteleghetünk hőseink előtt.

Legyen ez a nap a bátorság és az egység napja, amikor együtt gondolunk a múltra, de egyúttal a jövőbe is tekintünk. Paks lakossága, ahogy 1956 hősei is, képesek újra és újra kiállni az igazság és a szabadság mellett.

Nehéz idők várnak ránk Magyarországon a következő hat-hét hónapban, meg fogja próbálni az emberi kapcsolatokat, ékeket üthet barátságokba, családokba. Amíg 1956-ban a pletykák, az utcai szóbeszédek és a névtelen jelentések tudtak tönkretenni életeket és kapcsolatokat, addig ma a közösségi média arctalan, névtelen kommentelői és az álprofilok hada próbálja hitelteleníteni az igaz szót, és évezredes barátokat tud majd ez tönkretenni.

Kívánom Paks városának, hogy maradjunk a béke szigete, ahol érdemi és építő beszélgetések és viták viszik előre városunk fejlődését. Ahol a demokráciáért és a szabadságért nem küzdeni kell, csak megóvni a jövő nemzedékeinek, gyermekeinknek. Vigyázzunk egymásra, vigyázzunk közösségünkre, vigyázzunk városunkra! Vigyázzunk arra, hogy ne üssünk egymáson olyan sebeket, amelyek begyógyíthatatlanok!

Mai díjazottjaink mindegyike olyan ember, aki saját területén nagyot alkotott, úttörője volt saját szakmájának, és a szabadság szeretete és örökös szókimondása, a történelem tisztelete tette azzá az emberré, aki kiérdemelte Paks város elismerését: díszpolgárunk Kováts Balázs, Pro Urbe díjasaink Bognár György, dr. Hanol János és Horányi György.

Kívánom, hogy ez a közösség mindig őrizze meg ezt a szellemiséget, és Paks városa legyen olyan hely, ahol a múlt tisztelete és a jövő reménye kéz a kézben jár.”

A beszédet követően a kitüntetések átadása következett. A Paks Város Díszpolgára cím kitüntetettje 2025-ben Kováts Balázs, akinek eddigi életútját a vele készített beszélgetés és a méltatás révén mutatjuk be olvasóinknak.

– Számos kitüntetést kaptam már, de egyik sem ér fel e szűkebb hazámtól kapott elismeréssel, amit még értékesebbé tesz, hogy civil kezdeményezés áll mögötte – mondja Kováts Balázs a díszpolgári címről. Ahogy fogalmaz, voltak feladatok, amik megtalálták, és voltak, amiket ő talált meg. Többek között az atomerőmű 1–2. blokkjának tudományos indításvezető-helyetttese volt, az ESZI alapító igazgatója, az atomerőmű látogatóközpontjának létrehozója, a nukleáris település-szövetségek (pl. TEIT) működésének motorja, és nem hagyható ki a Paks2 létesítését előkészítő Lévai-projektben végzett tevékenysége. Tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen, és a Pécsi Tudományegyetem címzetes docense. Tizenhárom éve vonult nyugállományba, de jelenleg is bedolgozik az atomerőműnek kommunikációs területen, és a Jövőnk Energiája Térségfejlesztési Alapítvány szakértője.

Mint mondja, bármely területen, bármely feladatban dolgozott számára a legfontosabb mindig az alkotás szabadsága volt. – Szerencsés vagyok, mert ezt a fajta szabadságot mindig sikerült elérnem. Azonban meg kellett alapoznom, meg kellett dolgoznom érte, tudni élni vele, és vállalni a vele együtt járó felelősséget. A szabadságnak – azt figyeltem meg – van egy olyan furcsa tulajdonsága, hogy folyamatosan fogy, amikor elér egy kritikus szintet, új szabadságot kell építeni. Az én pályámon ilyenkor jöttek a váltások – fejtegette. Hozzátette, fontos, hogy legyenek az embernek tervei, dolgozzon a megvalósításukon, és ha esetleg nem sikerül, nincs baj.

Kováts Balázs a civil életben is letette névjegyét. Harminc aktív évet jegyez az Atomerőmű SE elnökségében. A negyedszázada működő Paksi Borbarát Klub alapító, ma tiszteletbeli elnöke. Több ízben segítette a Paks Sárgödör éri Présháztulajdonosok Egyesülete tevékenységét, a Siller Fesztivál egyik megálmodója. Borbíráló és borpincér képesítése is van.

Arra a kérdésre, hogy mire a legbüszkébb, azt mondta, hogy sok jó történt az életében, amikhez sok jó ember kapcsolódik, így nem szeretne egyet sem kiemelni. Viszont van egy kedves emléke, aminek semmi köze a szakmához vagy a civil tevékenységeihez, de nagy hatással volt rá, és a mai napig gyakorta felvillan. – A feleségemmel Svájcban, a Jungfrau hágón jártunk, közel 3500 méteren. Teljes szélcsend volt, ragyogó napsütés, gyönyörűséges hólepte táj. Átjárt a békesség, a nyugalom, a szeretet, nagyon jó érzés volt. Aztán arra gondoltam, hogy ha innen elmegyünk, megint olyan világban leszünk ahol nem ezek az uralkodó érzések, hanem az irigység, a veszekedés, a rosszakarat. Azóta is ha ez eszembe jut, arra gondolok, hogy azokkal a pozitív érzésekkel is lehetne élniük az embereknek, és akkor több lenne a mosoly, kevesebb a szomorú ember – mondta.

Kováts Balázs eddigi életútján végig tekintve nem meglepő a kijelentése: „nagyon zavar, ha valaki azt mondja, unatkozik” – Nem bírom a tétlenséget, mindig találok magamnak elfoglaltságot – húzta alá. A már említett tevékenységein túl eljár a Paksi Energetikai Kerekasztal rendezvényeire, a Szenior Klubba, színházba. Ritkán hagyja ki a napi terepgyaloglást. Komoly hobbija a vasútmodellezés, amihez igen komoly kutatómunka párosul. 1956-ban kapta az első villanyvonatot, majd amikor annak idején elkezdett dolgozni, az első két havi fizetéséből továbbiakat vásárolt. A kis masinák 2020-ig a szekrényben várakoztak jobb sorsukra, és miután a gyerekek kirepültek a családi fészekből, egy szobát kisajátított, és belefogott az ’50-es, ’60-as évek magyarországi vasútját idéző terepasztal építésébe. Arról is beszélt, hogy egy napon vonultak nyugállományba párjával, Marikával, aki szintén igen tevékenyen tölti a napjait, kertészkedik és az ÖKO Munkacsoport Alapítvány tagja. Marika és Balázs jövőre ülik az aranylakodalmukat.

– Szeretek az emberekkel együtt lenni, beszélgetni, szeretek jót tenni, szeretem Paksot és a Dunát. Soha nem volt hiányérzetem, elégedett vagyok az életemmel – összegzett Kováts Balázs.

Az esten átadták a Pro Urbe emlékérmet, amely kitüntetés azoknak a személyeknek, illetve szervezeteknek adományozható, akik, illetve amelyek tevékenysége a város gazdasági, kulturális és társadalmi fejlődésében kiemelkedő jelentőségűnek bizonyult. 2025-ben a díjazottak Bognár György, dr. Hanol János, akik eddigi életútját a velük készített interjúk és a méltatások révén mutatjuk be olvasóinknak, és Horányi György, aki október 7-én elhunyt.

– Én kicsit másképp látom a futballt mint a szakmabeliek nagy része. Annak idején Verebes Józseftől az MTK-nál megtanultam, hogy egy dolgot nem szabad csinálni a futballpályán, amit úgy általában a sportban sem: félni – mondja Bognár György, a Paksi FC vezetőedzője. – Mi, magyarok ugye úgy vagyunk a focival, hogy ha kikapunk, akkor „temetés” van, hogyha nyerünk, akkor meg „BL-t nyertünk”. Hát nem így van. Franciaországban a Toulonnál ivódott belém, hogy amikor kikapunk, akkor is ugyanaz a csapat vagyunk, és amikor nyerünk akkor is, és helyén kell kezelni a győzelmeket és helyén kell kezelni a vereségeket is. Sőt, a kudarcokból lehet a legtöbbet tanulni. Ez nagyon-nagyon fontos. Hozzá tartozik, hogy a közönség is jól szórakozzon a mérkőzéseken. Tehát úgy vagyok vele, hogy inkább nyerjünk 4:3-ra mint 1:0-ra, és legyen értelme mindenkinek kijönni a stadionba. Alapvetően ebben a szemléletben gyökerezik, hogy félelem nélküli támadófocit játszunk. Úgy érzem, hogy a környezetem, az öltöző és a szurkolók is átvették ezt a filozófiát, és ez szerintem jó – összegzett.

A pro licences edzői végzettséggel rendelkező, ötvenszeres korábbi magyar válogatott labdarúgót 2020-ban szerződtette a Paksi FC NB I.-es labdarúgócsapata vezetőedzőjének, és egy rövid megszakítástól eltekintve azóta tölti be ezt a posztot. A Paksi FC elmúlt öt évben elért eredményei a mester futballfilozófiáját igazolják. Ez idő alatt két Magyar Kupát, egy bajnoki ezüst- és egy bronzérmet nyert a csapat. Ezen eredmények okán kivívta a jogot az UEFA nemzetközi tornáin, az Európa Ligában és a Konferencia Ligában történő szereplésre, utóbbiban a 2024/2025-ös szezonban a selejtező play off körig, a 2025/2026-os szezonban pedig a harmadik selejtező fordulóig jutott a csapat, felülmúlva mindezzel a klub addigi legsikeresebb időszakát.

Mindezek tükrében nem meglepő, hogy a szakma döntése nyomán a 2023/2024-es és a 2024/2025-ös szezonban is az Év edzőjének választották Bognár Györgyöt, aki beszélt arról is, hogy egyetért a paksi klubfilozófiával, miszerint csak magyar játékosokat igazolnak, és amivel egyébként kivívták az ország labdarúgást szerető közösségének szimpátiáját és elismerését is. – Emellett az a közeg is nagyon tetszik ami Pakson fogadott, és a kisvárosi élet is közelebb áll hozzám mint a nagyvárosi, jobban érzem magam benne. Negyven év budapesti lét után ezért is költöztem haza Bajára. Tehát én ilyen közegben érzem igazán jól magam a hétköznapokban akkor is, amikor nincs futball – mondta Bognár György. Kitért arra, hogy bár nem szeret vitatkozni, ennek ellenére ha kell, megteszi, elmondja a véleményét, de itt, a Paksi FC-nél nem kell vitatkoznia az elképzelései miatt, hagyják nyugodtan dolgozni. – Haraszti Zsolt ügyvezetővel nagyon egy hullámhosszon vagyunk, a keretkialakítások, átigazolások terén talán egy-két alkalommal volt eltérő a véleményünk a játékosokról, olyan 95 százalékban egyezett – emelte ki.

– Megmondom őszintén, hogy amikor igent mondtam Haraszti Zsolt hívására, csak egy jó csapatot szerettem volna Pakson csinálni, nem gondolkoztam abban, hogy Magyar Kupát nyerjünk, nemzetközi kupákat játsszunk. De – ahogy mondják – menet közben jön meg az étvágy, aztán voltak lehetőségeink ilyen előrelépésre, és elsősorban a vezetőknek, a játékosoknak köszönhetően meg is tudtuk ezeket ugrani. Most olyan pozícióban vagyunk, amikor már évek óta tényleg élcsapatnak számít a Paksi FC. A magam részéről szeretném ezt tartani, ameddig csak lehet – összegzett Bognár György.

Az elismerésről azt mondta, hogy rendkívül jó érzés számára, örömmel tölti el, ahogy a sok pozitív visszajelzés a közeli barátoktól, a munkatársaktól, az ismerősöktől.

– Honeste vivere, alterum non laedere, suum cuique tribuere, azaz Élj becsületesen, másokat ne sérts, és add meg mindenkinek, ami neki jár. Ez az Ulpianus római kori jogtudóstól való gondolat adja az értékrendem alapját – mondja dr. Hanol János.

A Vak Bottyán Gimnáziumban érettségizett, ahol a humán tagozat és a latin nyelv választásával tudatosan készült a jogi pályára, a Pécsi Tudományegyetemem diplomázott. Szakmai pályafutását a közigazgatásban Szekszárdon kezdte, ahol a megyei önkormányzat hivatalában dolgozott, majd 2010-ben a RHK Kft. közbeszerzési főmunkatársa lett. 2012-ben csatlakozott az alakuló Mezőföldvíz Kft. csapatához, ahol szervezési és kommunikációs osztályvezető volt, munkáját Mezőföldvízért emlékéremmel ismerték el. 2018-tól a paksi polgármesteri hivatal munkatársaként újra köztisztviselő, jelenleg a Társadalmi Kapcsolatok és Városmarketing Csoportot vezeti. Másoddiplomáját – PR tanácsadó és szóvivő – már munka mellett szerezte meg nemrégiben a PTE Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karán.

A Bezerédj Általános Iskolában Bencze Barnabás rajzóráin került először kapcsolatba a város múltjával, aztán a gimnáziumi évei alatt már kutatta a helytörténetet, előadói képességét az Ifjú Tudor népfőiskolai előadó versenyeken csiszolgatta. Diákmunkásként éveken át dolgozott nyaranta a Paksi Városi Múzeum szervezte lussoniumi ásatásokon. A 2010-es évektől már publikált helytörténeti cikkeket, tanulmányokat a Paksi Hírnök és a Paksi Tükör hasábjain. Ebben az időben kezdte el gyűjteni a régi paksi képeslapokat, a mára több mint 400 lapot számláló, sorozatokba rendezett értékes gyűjteményében jól nyomon követhető egy-egy utca, épület városképi változása. A Paksi Hírnökben és a TelePaks Városi Televízióban Az eltűnt városkép nyomában címmel párhuzamosan futó sorozata mélyrehatóan mutatja be a város múltját, értékeit, régi épületeit, lakóinak történeteit. A helytörténeti magazint 2023-ban a Magyar Marketing Szövetség pályázatán márka- és identitásépítés kategóriában városmarketing gyémánt díjjal jutalmazták. 2024-ben a Helyi Televíziók Országos Egyesületének pályázatán első helyezést ért el a műsorral a TelePaks tematikus magazin kategóriában.

– Nem vagyok végzett történész, jogász és szóvivői diplomám van, éppen ezért elsősorban nem a tudománynak írok, nem szakkönyvek és szaklapok hasábjaira szánom soraimat, hanem a paksiaknak kívánok olvasmányos, érdekes történeteket nyújtani városunk múltjából. Büszke vagyok arra, hogy a sorozat az újságban és a tv-ben egyaránt népszerű, és ezáltal erősíthetem az itt élőkben a lokálpatrióta életérzést és a paksi identitást – fogalmazott.

Elmondta, bízik benne, hogy egyszer ezeket a történeteket rendszerezve, a régi képeslapokkal illusztrálva könyv formában is közkinccsé teheti. – Addig is egy helytörténeti tematikájú közösségi oldalt tervezek indítani a közeljövőben, ahol a sorozaton túl is bemutathatok helytörténeti érdekességeket, ritka képeslapokat, fotókat, és a követők a tervezett könyv megjelenésének útját is nyomon követhetik majd – összegzett.

Dr. Hanol János egykori középiskolájával kapcsolatot ápolva alelnöke a Paksi Vak Bottyán Gimnázium Öregdiákjai Egyesületének. A Paksi Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesületének aktív tagjaként majd hosszú éveken át a vezetőségben titkárként is lelkiismeretesen segítette a közösségi élet szervezését, vizsgázott borbíró. Emellett a Paksi Települési Értéktár Bizottság elnökeként elkötelezetten munkálkodik a helyi értékek rendszerezésén, dokumentálásán és láthatóvá tételén. A Paksi Városi Múzeummal közösen dolgoznak a nagymonográfia program megvalósításán, rendszeres múzeumi előadásai Paks történelméről minden korosztály számára értékes ismereteket nyújtanak.

Horányi György költő, pedagógus, közéleti ember, színész, előadóművész – munkásságát és közösségformáló erejét áthatotta az alkotás szenvedélye és a kultúra iránti szolgálat alázata. Pályája kezdete 1973-ra nyúlik vissza, amikor a paksi Ifjúsági és Úttörőház vezetőjeként egy tetszhalott állapotban lévő intézményt ébresztett fel: szakkörök, klubok, irodalmi estek, koncertek, bálok, kiállítások pezsgő helyszíne lett. Munkájával nemcsak a fiatalságot szólította meg, hanem hidat épített generációk, emberek, művészetek között. Aktív tagja volt a Dunamenti Ifjúsági Találkozó (DFT) szervezőcsapatának. 1980 és 1986 között Pusztahencsén tanított, majd a művelődési ház és könyvtár vezetőjeként a település kulturális életét formálta. 1986-tól 1993-ig az Energetikai Szakközépiskola és Kollégium kollégiumának igazgatója volt, ahol a tanulók iskolán kívüli tevékenységét összehangolta, és nagyban elősegítette, hogy szabadidejüket a kultúra és a sport töltse ki. A rendszerváltás után a város közéletében is szerepet vállalt: 1990-től 1994-ig az első szabadon választott paksi képviselő-testület tagja volt. A közéleti szereplés számára nem a hatalom gyakorlásáról, hanem a köz javáért végzett munkáról szólt, az egységről, a dialógusról és a város érdekeinek következetes képviseletéről. Pályája későbbi szakaszában egyre inkább az irodalom határozta meg munkásságát. Versei, kisprózái a hazaszeretet, a szabadság utáni vágy, a krisztusi hit és a tiszta emberi kapcsolatok mély lélektani igényét hordozzák. Írásait erős kritikai él jellemzi, amellyel azonban nem megosztani, hanem ébreszteni akart. Öt önálló kötete jelent meg, köztük egy meseregény. Több színtársulat aktív tagjaként számos szerepben bizonyított a színpadon, miközben a Versben élve című, Csokonaitól Pilinszkyig ívelő versszínházi estjével újfajta kapcsolatot alakított ki a közönséggel. Előadásokat tartott iskolákban, könyvtárakban. Előadásai között szerepelt Karinthy Frigyes, Örkény István és Tabi László fanyar humorú egyperceseiből összeállított estje, írták a felterjesztésben. Horányi György már nem vehette át a Pro Urbe kitüntetést, életének 78. évében, október 7-én elhunyt. A kitüntetést fia, ifj. Horányi György vette át.

Az ünnepi esten megtartották a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány díjkiosztóját is. Az alapítvány célja, hogy díjazza azoknak a diákoknak a teljesítményét, akik az általános iskola 5. osztályától az első diploma megszerzésééig az anyanyelvi kultúra, a művészet, a tanulmányi munka és a sport területén kimagasló eredményt értek el, elismerje a velük foglalkozó felnőttek tehetséggondozó munkáját, a kiváló eredményt elért fiatalok részére felsőfokú tanulmányaik folytatásához ösztöndíjat biztosítson. Az elismeréseket Dávid József, az alapítvány kuratóriumának elnöke, Heringes Anita polgármester és Kovács Pál, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatói kabinetvezetője adták át. A díjazottak 2025-ben: általános iskolai tanulmányok kategóriában Nyirati Emma, Nagypál Márton, Schreiner Balázs Ákos (Paksi Deák Tudósok), valamint Steiner Zoé, közép- és felsőfokú tanulmányok kategóriában Szöllősi Dániel és Frics Luca, képzőművészet kategóriában Kovács Anita Hella, zene kategóriában pedig Tógyer Zsófi a díjazottak. Sport kategóriában pedig Schell Botond, Pintér Márk, Bán Kristóf, Hanol Patrik, Flaisz Robin, Tell Kristóf (ESZI floorball csapat), Kiss Bianka Zoé, Ulbert Lujza, Kelemen István Ferenc, Hajdók Elizabet, Krasznai Kamilla, Nepp Milla Barbara, Staub Réka, Kardos Hanna (Deák iskola floorball csapat). Az eredményes tehetséggondozó munkáért díjas Baros Melinda.

A díjak átadása után ünnepi műsor következett A mélységből kiáltok címmel. Közreműködtek a Dunaföldvári Ördögszekér Táncegyesület és a Magyar Táncművészeti Egyetem végzős néptáncszakos hallgatói, Bubik Réka Hajnalka egyetemi hallgató (próza, vers), Hegedűs Máté, Mészáros János és Varjassy László zenei kíséret). Koreográfus: Appelshoffer János, Appelshofferné Rabóczki Anikó és Rémi Tünde. Az esten pohárköszöntőt mondott Nagy Balázs alpolgármester.