Nem a fa alatt rejlik a karácsony igazi varázsa

A karácsony az ajándékozáson túl sokkal inkább a várakozásról, a hagyományok megéléséről, a közös együttlétről kellene, hogy szóljon. Hogy miben rejlik az ünnep valódi „csodavilága”, arról Vájer-Nagy Mariann klinikai szakpszichológussal beszélgettünk.

Fotó: magánarchívum/Wolf Mária Photo

– A karácsony az egyik legkiemelkedőbb időszakunk, amelyet nem csupán a két ünnepnap, hanem az adventi várakozás és a szenteste tesz teljessé. Varázslatossá csak akkor válik, ha belül éljük meg. Megkülönböztetetté pedig akkor, amikor képesek vagyunk rátekinteni életünk áldásos oldalára, megélni a kapcsolódást és a szeretetet. Ha ez nem történik meg, ami több okból lehetséges, akkor ezek a napok valami egészen másról szólnak majd, és alig várja az érintett, hogy túl legyen rajtuk – mondja Vájer-Nagy Mariann klinikai szakpszichológus, hangsúlyozva, hogy gyermekkorban különösen fontos ennek az élménynek a megtapasztalása. Kiemelte, nem a giccs, a díszítés vagy az ajándék teremti meg a csodát. – Ezek a fogyasztói szokások egy ideig elfedhetik a család életében húzódó valódi kapcsolatokat. Idővel a gyermek megérzi a hamisságot, és később rájön, hogy a varázslat az őszinteségben, a feltétel nélküli elfogadásban és a szeretetben rejlik. Abban, hogy a család képes egymás felé fordulni: nemcsak örömet, szeretetet adni, hanem elfogadni is azt.

A gyönyörű külsőség üres marad, ha nem táplálják valódi emberi érzések.

Az ünnepet pedig leginkább az elvárások, a megfelelni akarás mérgezik meg – mondta. Vájer-Nagy Mariann úgy véli, szülőként sokan szeretnék a karácsonyt tökéletessé tenni, holott a gyermekkor csodálatos látásmódja az, ami önmagában hordozza a varázst. – Az ajándékozás része az ünnepnek, de ha az értéket kizárólag a darabszám vagy az anyagi nagyság határozza meg, az veszélyes. A vágyak kielégíthetetlenek, a szülő pedig előbb-utóbb kifárad. A „kártyavár” összeomlik, és csalódás marad utána. Ne az ajándék legyen hangsúlyos, hanem a feltétel és elvárások nélküli szeretet, az egymásra figyelés, a másik igényeinek felismerése. Ez adja emberi értékrendünk alapkövét. Ezek az élmények segítik a gyermek érzelmeinek kibontakozását – hangsúlyozta a szakember. Beszélt arról is, hogy mindezzel összefügg a gyermekkor fantáziavilága is, amely az érzelmi és szociális fejlődés egyik legfontosabb motorja. – Táplálja a kreativitást, segíti a megküzdést, a szerepvállalást és a kitartást, de védelmet is ad egy túl hangos világban – fogalmazott, aláhúzva: ami igazán megmarad az emlékeinkben, az az együtt töltött idő, a családi találkozások, a közös szokások. – Minden rítus és hagyomány a biztonságérzetet, a kiszámíthatóságot hordozza. Ha valami újra és újra megjelenik az életünkben, az erőt ad a hétköznapokban, és segít bennünket abban, hogy rugalmasabban megbirkózzunk a nehézségekkel – mondta a pszichológus, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, és nem a kötelező boldogságé. – Sokak számára önkéntelenül régi veszteségeket, hiányokat hoz felszínre. Ilyenkor a legnagyobb segítség az, ha elfogadjuk, látjuk a másikat. Mellette állni, meghallgatni, nem elnyomni az érzéseit. Fontos a támogatás, hiszen néha már az is megkönnyebbülést jelent, ha megélheti, hogy ezek a napok elmúlnak és jönnek a könnyebben kezelhető hétköznapok – mutatott rá. Kitért arra, hogy felnőttként a karácsony csodavilágának megőrzése a belső gyermek érzéseinek és igényeinek ápolását is jelenti. – Átérezni ezt az emelkedettséget csak az tudja, aki képes önmagából meríteni. Fel kell ismernünk, mi hiányzik, mire van szükségünk. Felnőttként is van lehetőség arra, hogy kicsit átformáljuk magunkat, és olyan élményeket szerezzünk, ami feltölt – hívta fel a figyelmet. Karácsony csodájának üzenete Vájer-Nagy Mariann szerint végső soron egyszerű:

– Bennünk, emberekben van a csoda. A családban, a közösségeinkben.

Ha kapcsolatainkban meg tudjuk élni a hála, a szeretet, az elfogadás, a bizalom érzését, akkor a karácsony szellemisége, varázsa él. A belső megélés fontosabb, mint a külsőség, mert a kevesebb igazából több. Ha advent idején nem hajszoljuk túl magunkat, ha teret adunk az elcsendesedésnek, akkor a karácsony varázsa magától megszülethet bennünk.

Fotó: Fortepan/Lissák Tivadar/illusztráció