Ulbert Ferencnét köszöntötték születésnapja alkalmából

Ulbert Ferencné született Tumpek Máriát köszöntötték 90. születésnapja alkalmából Paks Város Önkormányzata nevében Heringes Anita polgármester (PDF) és Mezősi Árpád, a körzet önkormányzati képviselője (PDF).

Ulbert Ferencné, Marika néni Pakson született 1936. január 22-én, tősgyökeres, mezőgazdasággal foglalkozó sváb családban. Öten voltak testvérek, egy bátyja, egy öccse és két húga között a második szülött volt, az Akác utcában laktak. Pakson kezdte tanulmányait az apácák vezette zárda iskolában, majd Hegyesen fejezte be az általános iskolát. 1952-ben a Paksi Állami Gazdaság Biritói kerületében konyhán kezdett dolgozni. A munkahelyén ismerte meg Ulbert Ferencet, aki középvezetői beosztásban dolgozott. 1953-ban kötöttek házasságot, szolgálati lakást is kaptak Biritón, majd 1954-ben megszületett Ferenc fiuk, 1964-ben pedig Mária lányuk. Ezt követően otthon maradt, vezette a háztartást és nevelte a gyermekeiket. 1975-ben ismét munkába állt az állami gazdaságban adminisztrátorként. Munka és család mellett tette le az ehhez szükséges érettségit a paksi gimnáziumban és egy gyors- és gépíró tanfolyamot is elvégzett. Házukat Pakson, a Búzavirág utcában építették fel 1980-tól. Férjével 63 évig éltek boldog házasságban, ő 2016-ban hunyt el. Marika néni 1991-ben ment nyugdíjba az állami gazdaság jogutódjától. Nyugdíjas éveiben kertészkedett, szőlőt művelt, szívesen járt kirándulni, színházba, fürdőkbe, és sok időt töltött együtt a testvérekkel, gyerekekkel, unokákkal, ismerősökkel. Két gyermeke után a családban van hat unoka, tíz dédunoka, és úton van két dédunoka. Különösen fontos szerepet játszott az unokákkal közös idő: kirándultak velük, nyáron fürödtek a Balatonon és Domboriban, szalonnát sütöttek, mindig vidámság és szeretet vette őket körül, és mindig finomakat főzött a családnak. Szabadidejében gyakran olvasott (Nők Lapját, a világirodalom remekeit – minden kötetet megvett és elolvasott) és tévét nézett. Amikor a közelmúltban megbetegedett, olyan mértékben legyengült, hogy már nem tudott a lábára állni. 2025 júniusában kérte felvételét a Paksi Életfa Idősek Otthonába, jelenleg ott lakik, és ott dolgozik egyik unokája, Nóra. A boldog családi élet, sok vidámság, megértő házastárs, optimista világszemlélet, odafigyelés az étkezésre, rendszeres torna, és az, hogy mindig igyekezett úgy élni, hogy jól is érezze magát, mind hozzájárult hosszú és teljes életéhez.