Jó napot, mi újság? – Gazdag-Fejes Margit

Kerek az életem, mondja Gazdag-Fejes Margit. Az erdélyi születésű történelemtanár-művészettörténész jelenleg Dunaföldváron tanít. Emellett sikeres előadássorozatot tart a paksi Jézus szíve templomról.

Székelyföldről, egy fenyvesek által határolt kis faluból, Angyalosról származik Gazdag-Fejes Margit. Sepsiszentgyörgyön járt középiskolába, majd Kolozsváron egyetemre, ahol történelemtanára hatására a történelem mellé a művészettörténet szakot választotta.

– Kezdetben úgy tűnt, hogy ott maradok, mert a szívem csücske a város, de az élet másképp hozta. Egy éve tanítottam Sepsiszentgyörgyön, közben megismerkedtem a férjemmel, Gazdag Viktorral, a szerelem pedig elhozott Paksra. Addig csak hallomásból ismertem a várost, tudtam az atomerőműről.

Amikor idekerültem, azt is megtapasztalhattam, hogy rendkívül befogadó Paks, nagyon sokan felkaroltak, és szerető emberek vesznek körül azóta is.

Amikor megkérdezik tőlem, hogy hol jobb, Erdélyben vagy Pakson, akkor azt tudom mondani, hogy mindenhol jó, csak másképp – mondta Margit, aki Angyalosról magával hozta szülei tanítását, miszerint mindig legyen tisztességes, és maradjon az őszinteség útján. Felnőtt fejjel értette meg, mekkora kincs ez az intelem. Édesanyja arra is biztatta, hogy keresse mindenkiben a jót, és még egy útravalót adott Margitnak, azt, hogy soha ne tagadja meg magát. Ennek köszönhetően a mai napig ízes erdélyi dialektusban beszél.

Gazdag-Fejes Margit évekig a városi múzeumban dolgozott történész-muzeológusként, emellett részt vett az akkor még gyerekcipőben járó múzeumpedagógiai tevékenységekben. Kisebbik lánya, Léda születése után azonban fel kellett mondania állását. – Tombolt a világjárvány, és én úgy éreztem, anyaként nagyobb szükség van rám. Ám hiába szerettem a gyermekeimmel foglalkozni, házimunkát végezni, kertészkedni, nem tudtam kiteljesedni. Egy éven keresztül sorban adtam be pályázatokat, de nem jártam sikerrel. Már le is mondtam arról, hogy taníthatok, amikor 2025-ben a Dunaföldvári Beszédes József Általános Iskolába hívtak. Azóta ott tanítok történelmet, és nagyon szeretem az iskolát, amely engem is tanít. Megtapasztaltam, hogy egy diák mennyi munkát fektet abba, hogy érvényesüljön, és hogy meg kell látni bennük nemcsak a tanulót, hanem az embert is – hangsúlyozta.

Margit mélyen hisz. Mint mondja, Isten tenyerébe helyezte az életét. Saját tapasztalásai révén megtanulta, hogy jobb, ha átadja magát az áramlásnak, nem erőltet semmit, hiszen ha Isten úgy látja, akkor megadja, amire vágyik. Érdekli a szakralitás, jelenlegi előadás sorozata, amelyben a paksi Jézus Szíve templomot mutatja be, egy korábbi program, a Sétálj, fedezz fel! folytatása.

– Amikor a múzeumban dolgoztam, kiegészítettük ezt a szakrális vonallal, templomok, kápolnák bemutatásával, városismereti sétával. Azt tapasztaltuk, hogy érdekli az embereket. Most pedig elindult a Művészet Plusz Program, amelynek keretében felkértek a múzeumból, hogy mutassam be a katolikus templomot, amellyel korábban már foglalkoztam a helyi sajtóban. Érdekel az ikonográfia, ezért is tetszett az ötlet; ez a templom rejtély a sok szenttel – összegzett.

Az előadássorozatnak folytatása következik, a harmadik alkalom témája az orgona, a harangok és az altemplom lesz.

Gazdag-Fejes Margit mögött bástyaként áll családja, a férje, aki minden elképzelésében támogatja, és két lányuk, a 13 éves Csinszka, akit most a görög mitológia foglalkoztat, de állatorvos szeretne lenni, és Léda, aki első osztályos.

– Most kerek az életem. Nagyon szeretek tanítani, nagyon szeretek kutatni.

Visszatérhettem a történelemhez és a művészettörténethez, elindultam szakmailag egy olyan úton, amiben kiteljesedhetek – húzta alá. Mindehhez a belső békéjének megteremtése is fontos. Elmondta, hogy az élete egy nehéz időszakában azt álmodta, hogy az erdőben fut és minden teher lehullik róla. Ennek hatására futócipőt húzott, ez pedig segített neki, hogy a lelkére figyelhessen. Manapság a három kutyájukkal járja az erdőt. Mint mondja, a kutyák is tanítómesterei, általuk tapasztalta meg az érdek nélküli odaadást és hűséget. Margit azt is elárulta, mi viszi előre. Úgy fogalmazott: a hála. Azért, hogy lélegezhetek, azért, hogy ezt a napot is megérhettem. Ha pedig hálát tudsz érezni, az maga a boldogság.