Érettségi találkozó: emlékek hatvan év távlatából
Hatvanéves érettségi találkozóra gyűltek össze a Paksi Vak Bottyán Gimnázium egykori diákjai az egyik paksi étteremben május 29-én. A közel 80 éves öregdiákok közös fotózást követően ebédeltek együtt, majd délutánig beszélgettek.
Polgár Zoltán, a találkozó egyik szervezője elmondta, hogy az érettségi óta ötévente megszervezték összejövetelüket. Sajnos – jegyezte meg – évről-évre kevesebben vannak. A „a” osztályban, ahova ő is járt, harmincöt diák volt, közülük tízen meghaltak már, tizenöten megjelentek a találkozón, a többiek betegség vagy más okok miatt maradtak távol.
A „b” osztályt képviselő Bálint Józsefné hasonló „statisztikáról” számolt be: a harminckét fős osztályból tizenöten már nincsenek az élők sorában, a találkozóra tizenhárman érkeztek. Az „a”-sok osztályfőnöke Kern János, a „b”-seké Palotás Mária volt. Már egy tanárukat sem tudták meghívni a találkozóra. Halottaiknak mécsest gyújtottak, megemlékeztek róluk.
Hagyomány, hogy a két osztály közösen tartja az osztálytalálkozókat, hiszen a négy év alatt is folyamatosan együtt voltak, jó kapcsolatot ápoltak egymással a diákok. Számtalan kedves emlék fűződik a gimnáziumi éveikhez. Bálint Józsefné elmesélte például, hogy volt az iskolának egy mezőgazdasági területe, ahol epret termesztettek. A lányok napközben, a fiúk este őrizték a termést. Egyik éjjel a fiúk jó paksi bort találtak a környéken, így „elfelejtettek” kimenni az eperföldre. Másnap reggel aztán a lányok az epernek és a kerti szerszámoknak is hűlt helyét találták… Felelevenítették, hogy az Anna utcában kezdték gimnáziumi tanulmányaikat, második évesek voltak, amikor az új, Dózsa György úti épületbe költöztek. Az öregdiákok a mostani érettségi időszakban nosztalgiával tekintenek vissza a hatvan évvel ezelőtti vizsgákra, elevenen él bennük az első fontos próbatétel emléke. Meséltek életen át tartó barátságokról, diákszerelmekről, amelyekből több esetben házasság is lett.
Bár az élet szétszórta az 1966-ban végzett osztályok diákjait az ország minden részébe, minden ötödik évben szívesen gyűlnek össze, élvezik az együtt töltött időt.
