Pakson találtak otthonra

Gyerekkorát egy néhány ezres községben, Mezőcsáton, diákkorát a hozzávetőleg százötvenezres Miskolcon töltötte Némethné Szeghő Judit. Otthonát azonban a kettő közé sorolható, minden számára fontos szolgáltatással rendelkező, de mégis nyugodt és családias városban, Pakson találta meg.

Némethné Szeghő Judit nagyon szerencsés, mert a munkahelyén és a lakóhelyén is kiváló emberekkel van körülvéve és annyira szerencsés természettel van megáldva, hogy a jó dolgokat veszi csak észre. Mindenesetre nem sikerült olyan témát érintenünk beszélgetésünk során, amivel ne volna elégedett. A Radioaktív Hulladékokat Kezelő Nonprofit Kft. paksi telephelyén lévő irodájában ülünk le beszélgetni. Büszkén mondja, hogy idén húsz éve dolgozik itt, a ranglétrát végigjárva lett pénzügyi előadóból előbb osztályvezető, majd koordinációs és gazdasági igazgató.

E tekintetben is jubilál: ennek ugyanis éppen tíz éve.

Pénzügy, számvitel, bérszámfejtés, szerződéskötés tartozik az általa vezetett, hozzávetőleg húszfős igazgatósághoz. – Szerencsés vagyok, mert nagyon jó kolléganőkkel dolgozom, mindenki lelkiismeretes, jól végzi a munkáját – újságolja. Nem titkolja, hogy nem számít szigorú vezetőnek, de a minőségi munkát és a határidők betartását szereti. – Célom, hogy a kollégáim jól érezzék magukat, mert akkor jól tudnak dolgozni – jegyzi meg. Szakterületéből adódóan az atomenergiához, radioaktív hulladékok kezeléséhez igazából nincs köze, de ha elárulja valakinek, hogy hol dolgozik, mindig kiváltja az érdeklődést, hiszen unikális, atomerőmű csak egy van, hulladékkezelésért felelős társaság szintén.

Ő egyébként a ’80-as évek végén hallott először az atomerőműről az osztályfőnökétől, aki fizikatanár volt. – Mindig lelkesen mesélt róla, azt mondta, hogy ez egy csoda. Még osztálykirándulásra is elhozott minket. Akkor nem gondoltam, hogy tíz év múlva itt fogok dolgozni – folytatja.

Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, Mezőcsáton nőtt fel. Második otthona – ahogy fogalmaz – Miskolc volt, ott töltötte diákéveit, beleértve a középiskolát és egyetemet is. És ott ismerkedett meg férjével, aki Tolna megyei, jelesül medinai, és az atomerőműben kapott állást. 1993-ban, nem sokkal kislányuk, Éva születése után költöztek Paksra. Ottót öt évvel később elcsábították a fővárosba, ahol mérnök-üzletkötőként dolgozik. Több mint 25 éve ingázik. – Lehet, hogy ő már nem is emlékszik, amikor feltettem a kérdést, hogy mi is költözzünk-e, amire azt válaszolta: miért, itt jó gyereket nevelni. Abszolút igaza volt.

Kiválóak az iskolák és a gyerekeknek szóló külön programlehetőségek. Biztonságos, nincsenek nagy távolságok

– sorolja Paks előnyeit Judit, hozzátéve, hogy szerencsések abban a tekintetben is, hogy a társasházban kedves, barátságos lakótársakkal vannak körül véve. A Pakson maradás mellett szólt mindezen túl, hogy akkor már ő is a paksi atomerőműben, annak is a kontrolling főosztályán dolgozott egy remek kollektívában. Innen tizenegy év után búcsúzott el, amikor az RHK Kft.-hez hívták.

Judit hétköznapjait a munka tölti ki, egyébre – például a nagyon kedvelt dinamikus jógára – most nincs lehetősége, ideje. Az egészsége megőrzésére azonban igyekszik időt szakítani, s e témában tájékozódni. A maradék szabadidő a családé. Édesanyja Borsodban él, idősödik, így egyre több odafigyelést igényel, és nála, illetve férje medinai szülői házánál is akad bőven teendő. Lányáék nemrégiben Halásztelekre költöztek, így oda is sűrűn látogatnak, amiben persze jelentős szerepe van az unokáknak, az öthónapos Zéténynek és a három és fél éves Zentének, aki egyébként nemrégiben töltötte az első hétvégét egyedül a nagyszülőknél. – Nagyon tetszik neki az ürgemezei játszótér, a domb. Amikor megkérdeztem, szeretne-e hazamenni, azt mondta ő is, hogy nagyon jól érzi magát itt – meséli Judit, aki Paks adottságai közül a kulturális kínálat sokszínűségét emeli ki. Szívesen jár színházba, ezen a téren mindenevő, azaz nemcsak a profi színészek előadásait nézi meg, hanem a helyi, amatőr társulatét is. A könyvtárat is rendszeresen látogatja. Legjobban a történelmi regényeket és a krimiket kedveli, ezek nyújtanak számára kikapcsolódást a számok és a jogszabályok útvesztői után. – A városban rendkívül sok program van, a Csengey rendezvényein is szívesen veszek részt, bár az utóbbi időben kevesebb időt tudtam erre szánni. A férjemmel szeretünk utazni, kedvelt úti célunk a Felvidék, de az ország határain belül is szoktunk kirándulni – mondja. – Kistelepülésről származom, Miskolc pedig egy nagy ipari centrum, Paks a kettő között van. Minden szükséges szolgáltatás elérhető, ugyanakkor emberi léptékű város. Szeretek itt élni – összegzi.