Első ötven nap – Cseh Tamás

Parlamenti munka

– Vissza nem térő alkalom a négyéves ciklus legelején megkérdezni: milyen a parlamenti munka, hogyan telik egy átlagos hét?

– A parlamenti munka összetett, ez az első és legfontosabb szó rá. Az átlagos héten hétfőn és kedden ülésezik a parlament. Hétfőn reggel egy frakcióülés van, ahol az elmúlt heti témák és azon a héten szóba kerülő aktualitások kerülnek terítékre. Itt van a vitának helye, itt van a veszekedésnek, az érdekérvényesítésnek a helye.

A miniszterelnök is beszámol a heti programjáról, a nemzetközi tárgyalásairól, és ilyenkor jelöljük ki a frakció következő napokban követendő irányát. A parlament elé kerülő törvényjavaslatok azonban ekkorra már nagyrészt adottak, hiszen a jogalkotás többhetes, kötött folyamat.

Kedden a plenáris ülés után regionális frakcióülést tartunk. A Dél-Dunántúl – Zala, Somogy, Tolna és Baranya – országgyűlési képviselői ilyenkor kifejezetten a térség ügyeivel foglalkoznak. Ezeken az egyeztetéseken gyakran államtitkárok és más kormányzati vezetők is részt vesznek, ezért a régió konkrét problémáit tudjuk átbeszélni. Itt részletek vannak, konkrétumok.

– Melyik bizottság munkájában veszel részt? Mik a feladatok?

– A rendészeti bizottságban állandó tag vagyok, és előszeretettel részt veszek a gazdasági és az energetikai bizottságok ülésein. Utóbbi bizottságokban tanácskozási joggal ott lehet az ember, de nyilván nem dönthet, nem szavazhat.

A szerdai és csütörtöki bizottsági üléseken mindig az előkészítés történik. Amikor véget ér a keddi plenáris ülés, onnantól kezdve a fókuszt áthelyezzük a következő napok, hetek témáira.

Nagyon sokan félreértik, hogyan működik egy országgyűlési képviselő. Az országgyűlési képviselői munkájának a fő csapásiránya, ami igazából az ő feladata az országgyűlésben, az maga a jogalkotás, illetve a kormány működésének egyfajta felügyelete.

A választókerületért végzett tevékenység jellemzően nem is a plenáris üléseken, nem is a bizottsági üléseken, hanem az azon kívül levő időben zajlik. Például a minifrakcióülésen regionális szinten. Illetve a képviselő minden idejét, ami ezeken a kötelező megjelenéseken túl van, azt arra fordítja, hogy találkozzon azokkal a végrehajtásban részt vevő emberekkel, akiknél érvényesítenie kell az érdekeket. Ez már eltér a jogalkotástól, és azt gondolom, hogy itt mutatkozik meg egy képviselő hozzáértése, vagy az elkötelezettsége vagy elszántsága, hogy ezt ki milyen vehemenciával teszi. Vannak olyan képviselőtársaim, akik elsősorban a törvényalkotásban találták meg a saját szakterületüket. Azt gondolom, hogy az én felhatalmazásom, küldetésem nem erre szól. Engem nem azért „küldtek oda” a választók, hogy mondjuk egy kiváló, rendvédelmi dolgozók életpályáját szabályozó jogszabályt alkossak. Ez is a munkám része, de amiről én ismert vagyok a Tisza frakcióban is, meg a parlamentben, amit sokszor nem a nyilvánosság előtt, hanem a minisztériumok folyosóin, az államtitkárokkal és döntéshozókkal folytatott egyeztetéseken lehet elvégezni. A fő törvényalkotó munka nagyon fontos dolog, de ami megszemélyesíti vagy igazából részletgazdaggá teszi a képviselő munkáját, ami pont ezeken a szerda, csütörtök, péntek, szombat napokon történik.

Az idővel való gazdálkodás a legnagyobb kihívássá vált. Elintézni egy konkrét dolgot „egyszerűbb”, mint összeszedni az információkat, mert nagyon sok embernek van igénye arra, hogy beszélgessünk, de 56 ezer választópolgárnál ez eléggé szűkre szabja a lehetőségeket.

Választókörzet

– Ötven nap után még türelmetlennek hangzik a kérdés: volt-e már idő a körzetek témáival, gondjaival foglalkozni? A mi körzetünkben mik a prioritások, mi indult már el?

– Először is van egy országos ütemterv, ezt nagyon fontos látni. Úgy szoktam fogalmazni, hogy meg kell érteniük az embereknek azt, hogy minek van itt az ideje. Jelen pillanatban a Tisza Párt munkájának a gerincét két dolog adja. Egyrészt a dicstelen múltnak a lerombolása, tehát azoknak a rendszereknek, azoknak a berögződéseknek a leépítése, amik akadályát képezik annak, hogy egy igazán jól működő ország legyünk. És a másik ezzel párhuzamosan az építkezés. Azt gondolom, hogy a legfontosabb és a legéletbevágóbb kihívás most, hogy olyan jogszabályi keretet teremtsünk, ami alkalmassá teszi Magyarországot az európai uniós pénzeknek a befogadására. Nagyon sokszor tőlem is türelmet kérnek az országos vezetők, hogy nem tudnak annyira foglalkozni egy bizonyos vidéki kérdéssel, másokéval is, hiszen sorban állunk a minisztereknél, egymásnak adjuk át a kilincset mind a 141-en. Ahhoz, hogy majd egy nagyon gazdag, anyagi és egyéb forrásokban bővelkedő életet tudjunk élni, ahhoz ennek a nagy keretnek létre kell jönnie. Ami most belefér a keretalkotáson kívül, hogy feltérképezzük, hol kell majd beavatkozni, és ami nagyon fájdalmas, hogy egyfajta prioritást kell fölállítani.

Mondok egy konkrét példát. Létfontosságú, hogy az egészségügyi rendszer egyáltalán talpon maradjon. Ebben például a hét régiós kórház kijelölése, felépítése, az ehhez szükséges jogszabályok módosítása országos jelentőségű. Ehhez szervesen kapcsolódik a mi választókerületünkben két téma, az egyik a Paksi Gyógyászati Központban az egynapos sebészet újraindítása. Zárójelben jegyzem meg, hogy mivel ez nem igényel állami plusz forrást, csak technikai akadályai vannak. Ebben viszonylag könnyű érdeket képviselni, de ebben is mindig önmérsékletre intenek, értsem meg, hogy először az országos rendszerek, és aztán jöhetek én a kisebb problémámmal. A másik választókerületi egészségügyi kérdés a simontornyai orvosi ügyelet újraindítása. Hatvan kilométeres körzetben jelenleg nincs Simontornyánál éjjel-nappal nyitvatartó orvosi ügyelet, égető a kérdés, ez viszont már jobban az országos újraszervezést érinti. Ebben a témában is ott vagyok, minden héten emlékeztetem államtitkár urakat, miniszter urat arra, hogy ez egy adósságunk, de mindig ugyanaz a gól nélküli döntetlen a beszélgetéseink eredménye: Tamás értjük, prióban van, de először az országos rendszerek. Idő, idő, idő.

Ha nem egészségügy, akkor már szinte felsorolásokat tudnék tenni az egész választókerületben, de hasonlóan az országos helyzethez, az infrastrukturális hálózat szintén kiemelhető: katasztrofális helyzetben van. A közművek, az ivóvíz, a szennyvíz, a villamosenergia-hálózat. A kis- és középfeszültségű hálózatra is kell gondolni, de a víz és szennyvíz esetében mindenben, tehát mind az ipari fogyasztók helyzete, ellátottsága, illetve mind a lakossági.

Valahol már annyira súlyos a helyzet, például Iregszemcsén, Regölyben, hogy ihatatlan, laboratóriumi eredményekkel igazoltan nem ajánlott emberi fogyasztásra az ivóvíz. De van, ahol csak akkora a probléma, hogy ha azt a bizonyos Léna lakóparkot ráengedjük a paksi szennyvízhálózatra, akkor óriási kockázata lesz annak, hogy a szennyvízrendszer nem tudja ellátni a feladatát. Választókerületi szinten ez például egy hatalmas probléma, de megint csak abban az „előszobában” ülünk közösen, nagyon sok választókerületi Tiszás képviselővel ülünk együtt, akiknek ugyanilyen gondjaik vannak. A problémára nagyon rávilágított ez a hőkupolás időszak, amit átéltünk.

De a választókerületben nagyon nagy kihívás a tamási strandfürdő helyzete, ami sokkal többről szól, mint a strand, mert Tamásinak a fő lába a turizmus lenne, ha ez a fürdő már újra meg tudna nyitni.

Komoly kihívásokkal bír az oktatás a megyében, az alapfokú oktatást nézve minél kisebb településre megyünk, annál nagyobb veszélyben van a helyi iskola léte, illetve a gyerekek eljutása az iskolába. Kettő oktatási fórumot tartottunk már, Dunaföldváron és Tamásiban, és tervezünk továbbiakat. Miniszter asszony az élen jár a szakmabeliekkel való kapcsolattartásban, bennünket is arra kér, hogy minél többször szólítsuk meg a nevelőket, illetve a pedagógusokat. Elmentem ezekre a fórumokra valamekkora tudással és egyfajta meghatalmazással, és kis túlzással nem jutottam szóhoz, mert egymásnak adták a mikrofont a panaszkodó pedagógusok a bölcsődei nevelőktől egészen a szakképzési centrumok dolgozóig. Nem nagyon tudtam igazából még elmondani sem, hogy a Tisza mennyi minden jót tervez, mert évek, évtizedek elfojtott feszültsége is a rendszerben van.

A hozzászólók nagyon konstruktívak voltak, nagyon sok jó javaslatot tettek. Egyházi iskolák helyzetének területén például a felföldi püspök úrral, a pécsi megyéspüspökkel alakítottunk ki jó munkakapcsolatot. Ennek a tárgyalássorozatnak az eredményeként a gyönki gimnázium megmenekült, a pincehelyi iskola (és a nagykónyi másik választókerületben) egyházi fenntartásba kerültek. Nem az volt a kérdés, hogy világi vagy egyházi fenntartás, hanem hogy lesz vagy nem lesz tovább iskola.

– Paks város fő témái az atomerőművek.

– Paks1, Paks2 nagymértékben több minisztériumot érintő és országos szintű kérdés. Bár tudom, hogy nagyon sokan, feltételezem, jó szándékkal a magukénak érzik ezt a témát, de fontos leszögezni, hogy nagyon jó és hozzáértő miniszterünk van, államtitkáraink, helyettes államtitkárok, és többeket megismertem, akiknek nincs titulusuk, de részt vesznek mind a két hatékonysági vizsgálatban, mind a Paks 1. üzemidő-hosszabbítását tekintve, mind a Paks 2. továbbfolytatását illető vizsgálatban. A Tisza határozott álláspontjaként mondom, hogy sem az üzemidő-hosszabbítás önmagában nem igen vagy nem kérdésként merült fel, hanem a hogyan kérdéseként, ez nagyon fontos. A Paks2 erőmű megépítése is ugyanilyen szövegösszefüggésben merült föl. Tehát amikor a Paks 1. üzemidő-hosszabbítását, a Paks 2. projekt állapotát, a státuszát vizsgálják ezek az egymástól különálló, független bizottságok, akkor valóban a vizsgálatuk mindenre kiterjed, minden területre, mindenre, ami történt, mindenre, ami történik, és ebből fogalmaznak meg javaslatokat, arra, hogy mi történjen. A vizsgálatban dolgozók tisztában vannak azzal a felelősséggel, hogy mit kíván, mit fog kívánni Magyarország energiapiaca.

Az is fontos dolog, hogy jó munkához idő kell, tehát egy ilyen vizsgálatot nem lehet elintézni hetek alatt. Több idő megfelelő mélységig lejutni. Ha bárki úgy gondolja, hogy ő ehhez hozzá tudna tenni, vagy nélküle nem tudnak jól megvalósulni ezek a vizsgálatok, annak szeretném felhívni a figyelmét, hogy nem piaci kofák vesznek részt ebben a vizsgálatban. Köszönöm mindenkinek, aki akár a nagy nyilvánosság előtt, akár engem személyesen megkeresve felajánlotta a segítségét, hogy szívesen részt vesz ennek a munkacsoportnak a munkájában, de én azt gondolom, hogy jó kezekben van Kapitány István miniszternél és a szakértő csoportjánál. Ezért nem kértünk, és nem is kérünk segítséget, részvételt a város képviselő-testületétől, sem a Tisza-szigetektől, sem senki mástól, mert a döntéshozóknak kell eljutniuk minden ismeretre, olyan helyzetbe, hogy a megfelelő döntést meg tudják hozni, ami nem a mi, egyszerű hozzá nem értő emberek dolga, hanem ennek a minisztériumnak a dolga lesz.

De biztatok arra mindenkit, hogy ne pánikoljon, csak az pánikolhat mindkettő projektben, aki bűncselekményeket követett el, aki meglopta a közvagyont, akár a Paks 1, akár a Paks 2 építésekor vagy üzemidő-hosszabbításakor, az ilyen embernek akárhol is dolgozik, mindenképpen van félnivalója, de alapvetően a városnak és azoknak, akik ebben becsületesen részt vesznek, azoknak nem kell aggódniuk.

Civilség

– Szóba kerültek a Tisza-szigetek. De Pakson nagyon sok civil szervezet tevékenykedik, különböző társadalmi célokért, szabadidős tevékenységekben. Milyen változás várható ezen a téren?

– Ez nagyon jó kérdés. A Tisza Tárnak van körülbelül 30 tagja. Az országgyűlési képviselők többsége sem tagja a pártnak. Egyértelmű, hogy amikor Tiszáról beszélünk, akkor egy nagyon-nagyon széles társadalmi összefogásról beszélünk. Ennek a kampány alatt két része volt, volt egy kisebb része, aki aktívan felvállalta, és cselekedett és tett a kampány ideje alatt a Tiszáért és rajta keresztül az országért; és volt az embereknek a nagy része, akik szimpatizáltak a Tiszával, egyetértettek a céljaival, bíztak abban, hogy a Tisza megnyeri a választásokat, de nem mertek tenni semmit. Az aktív emberek jellemzően valamilyen Tisza szigetbe beléptek, és azon keresztül fejtették ki a tevékenységüket. A választás után óriási tömeg jött ki a napra, és mutatta meg, hogy egyetértett már korábban is, de voltak akadályai annak, hogy ezt felvállalja, és most jó szándékkal, segítő szándékkal ki akarja venni a részét az országépítésben.

A hangsúly épp emiatt valamennyire áttevődött, már nem csak a Tisza-szigetekre számítunk, meg számíthatunk, hanem a létező legszélesebb civil összefogásra. Mindenki a saját természetét, lényegét tekintve adhat hozzá valamit ehhez, és ez már nem a Tiszának az építése (nyilván a Tisza-szigeteknek továbbra is megmarad ez az elsődleges céljuk, hogy a Tisza mozgalmat képezik, építik, kritizálják, figyelemmel kísérik), de másik oldalról, akik nem a Tisza mozgalmat akarják építeni, hanem magát az új és működő emberséges Magyarországot, azoknak ugyanilyen joguk van ebben részt venni. Nagyon fontos kérdés, hogy ezt egyrészt tisztázni kell a Tisza-szigetek fejében is, hogy nincs kizárólagosság, nincs bennfentesség. Amiben több van, az a felelősség, hogy a Tisza-szigeteknek nemcsak lehetőségük, hanem felelősségük is az, hogy például az országgyűlési képviselő a földön maradjon, aktív maradjon, és hogy el ne felejtse azt, hogy honnan jött.

A civil szervezeteknek lehetőségük van. Ők most sokkal többet, reményeim és meggyőződésem szerint a múlthoz képest sokkal nagyobb lehetőséget kapnak arra, hogy beleszóljanak a kormányzás munkájába, abba, hogy mi valósul meg a fennkölt elképzeléseinkből. De ebben egyenlőség van a Tisza-szigetek és a más civil szervezetek között. Reményeim szerint nagyfokú átjárás is lesz, tehát akiknek szimpatikus önmagában a Tisza mozgalom, és ennek a munkának a politikai oldala, azok akár önálló Tisza-szigetként, vagy a meglevő Tisza-szigetekhez való csatlakozással részévé válnak.

– A civil szervezetek támogatása is változik?

– Beszéltem az elején arról, hogy rombolás és építés egyszerre van jelen. Ha csak az lenne az eredménye a kormányzati munkának, hogy leromboltunk magunk körül mindent, ami korábban rosszul működött, akkor nem értük el a célt, mert akkor egy bizonytalanságot, egy légüres teret hozunk létre, ami akár a régi visszatérésének, vagy valami egészen más rossz iránynak is teret adhatna, ezért egyszerre megy a két munka, a másik fontos munka: hogy építkezünk.

Nagyon izgalmas ez az időszak egyébként, mert a civil szervezeteknek most 100%-os terük lesz, a kormány 100%-os transzparenciával működik, másik oldalról meg vannak olyan civil szervezetek, akik a közösségi életnek egy-egy mozaikját képviselik és tudják jól megszervezni. Én mindent megteszek azért, hogy ez az új közösségi élet nagyon sokszínű, befogadó és nagyon aktív legyen. Ezért is igaz, hogy nemcsak a Tisza-szigeteket támogatjuk, nemcsak a Tisza-szigetekre számítunk, hanem valóban mindenkire. Én magam eddig saját pénzből egy társadalmi szerveződést támogattam, a Németkéri Nemzetiségi Táncegyüttesnek a közelgő amerikai útjáról éreztem úgy, hogy ez egy szép és nemes küldetés, egy olyan alkalom, amit tudtam támogatni – nyilván ez a feleségemmel egyetértésben történt, hiszen családi forrás. De ha arról beszélünk, hogy az állam milyen szerepet játszik a civil szervezetek életében, akkor erre azt is elmondom, hogy van egy külön minisztérium, amelyik kifejezetten a civil szféra felé fordul, és ott biztos, hogy helye lesz annak, hogy támogatást kapjon mindenki.

– Ezt a gondolkodást alátámaszthatja, hogy aktív életet élsz hétvégeken. Sok meghívás érkezik?

– Megpróbálok eljutni mindenhová, ahová hívnak, eddig a rekord egy szombati napon hét helyszín volt. Kaptam is észrevételt, hogy akkor én most mindenhova enni megyek. Kicsikét ennél bonyolultabb. Keresi az ember, és rendszerint meg is találom azokat a kapcsolódási lehetőségeket a kapcsolattartásra, beszélgetésre. Annyival jobb egy ilyen rendezvényen, hogy személyesek. Rengeteg telefonhívás, rengeteg email, rengeteg social media üzenet fér bele az időmbe, igyekszem, hogy beleférjen, de a személyes találkozókat egyik sem tudja maximálisan helyettesíteni. Ezek a megjelenése csak részben szólnak arról, hogy személy szerint nagyon sok szépséggel és nagyon sok hasznos dologgal találkozom ezeken a rendezvényeken, de inkább arról is szólnak, hogy alkalmat adnak millió-millió beszélgetésre.

Hógolyó

– A Paksi Hírnökben elindítottunk egy új rovatot, Hógolyó címmel. Bárkinek lehet dobni egy hógolyót egyetlen kérdéssel. Heringes Anita polgármester asszony indította a játékot: „Most Cseh Tamás országgyűlési képviselőt kérdezném meg: hogyan fogunk közösen összezárni a paksi atomerőmű ügyében? Ha kell, együtt kell szembenéznünk minden kihívással. Ez nemcsak országos, hanem helyi ügy is. Egy polgármesternek és egy országgyűlési képviselőnek ilyenkor tandemben kell dolgoznia. Ha ezt jól csinálják, közösen nagyon sokat lehet elérni a városért.”

– Legfontosabb az, hogy nem összezárnunk kell, és nem összezárni fogunk, mert ebben a kérdésben nincs ellenség vagy ellenfél, akitől meg kellene magunkat védeni, vagy akit le kellene győznünk. A szakmai döntést meghagyjuk a szakmai döntéshozóknak. Én országgyűlési képviselőként a várossal a döntés eredményének megfelelően fogok együttműködni. Mert az a mi dolgunk, hogy a döntésből fakadó kihívásokat együtt kezeljük. Ez a mi dolgunk.

A gondolatnak a folytatása, hogy a Paks vezetésével, mint a választókerület legnagyobb településével az együttműködés jóval túlmutat Paks1 és Paks2 kérdésein. Fel nem tudnám sorolni, hogy hány olyan közös téma van, amiben nekünk együtt kell mozdulni, és azt gondolom, hogy folyamatosan rakjuk le a jó együttműködésnek az alapjait.

– Kinek dobod a hógolyót?

– A Németkéri Nemzetiségi Táncegyüttestől kérdezem, hogyan készülnek az amerikai útra.