Felidézték a múlt tragédiáit
A múlt tragédiáinak felidézése nem csupán tiszteletadás az áldozatok előtt, hanem közös felelősség is annak érdekében, hogy a történelem legsötétebb fejezetei soha többé ne ismétlődhessenek meg, hangzott el a Holokauszt 82. évfordulóján a Paksi Pákolitz István Városi Könyvtár, azaz az egykori zsinagóga mögött tartott megemlékezésen. Az eseményen emlékbeszédet mondott Barnabás István alpolgármester (PDF), valamint Dr. Kurucz Ákos, a Pécsi Zsidó Hitközség rabbija.
„Arra emlékezünk, hogy 82 éve július első hetében történt a paksi gettó kiürítése és a paksi zsidók deportálása.” Ezzel a gondolattal kezdte visszatekintését július 8-án Dr. Hanol János. A paksi helytörténész a Holokauszt 82. évfordulóján idézte fel az 1944-es eseményeket. Mint mondta, Paks az ország egyik legrégebbi zsidó múltra visszatekintő városa. 100-150 évvel ezelőtt a város lakosságának egy tizede még zsidó volt. A mai Pákolitz István könyvtár egykor zsinagógaként működött, de több imaház, héber betűs nyomda és zsidó iskola is megtalálható volt a városban, amelyek a deportálás és elhurcolás miatt mára eltűntek.
Éppen ezért is fontos a városvezetés szerint a kellő tiszteletadás. Barnabás István Paks alpolgármestere kifejtette, 1944 nyarán egyetlen nap alatt családokat, gyermekeket, egy egész közösséget vittek el Paksról. – Volt idő, amikor Pakson nem kellett keresni a tizedik embert. Meg volt. Ott ült a zsinagógában. Ott állt az ünnepeken, ott imádkozott a többiekkel. Nem számolták. Nem kellett, mert a közösség élt. Itt ebben a városban. Gyermekek születtek, iskolába mentek. Tanultak nevettek. Kereskedők nyitották ki reggel az üzleteiket, orvosok gyógyítottak. Tanárok tanítottak, a zsinagóga megtelt emberekkel és senki sem gondolta, hogy egyszer már a tizedik embert is keresni kell – idézte fel Barnabás István. Hangsúlyozta: nem engedhető meg, hogy a Holokauszt áldozatainak neve és emléke feledésbe merüljön.
A megemlékezésen felszólalt a Pécsi Zsidó Hitközség rabbija is. Dr. Kurucz Ákos úgy fogalmazott, nemcsak az áldozatok, hanem azok emléke előtt is tisztelegnek, akik hazatértek a koncentrációs táborokból. Szerinte áldozatok a túlélők is, mert utána egész életükben cipelték a terhet. Hozzátette, emlékeznek azokra is, akik életük kockáztatásával próbálták menteni az embereket, bújtatták a gyerekeket, családokat vagy egy-egy családtagot az elhurcolni szándékozott emberek közül.Az eseményen Teszter Nelli zongoraművész közreműködésével a zsidó holokauszt egyik metaforájaként is emlegetett Dona Dona című dalt hallhatták a jelenlévők.
A rendezvény emlékkövek elhelyezésével zárult. Hamarosan emléktábla avatására is sor kerül az egykori zsinagóga épületén.