Szabadidő a Dunán

A nyári estéken, s főleg a hétvégeken élettel telik meg a paksi Duna-szakasz. A bal parton ladikok, kishajók ringanak a vízen vagy éppen a vizet szelik. A figyelmes szemlélő sátrakat is felfedezhet a fák között, a benedeki Pillangó büfénél pedig egy komolyabb, lakókocsikból álló táborba csöppen az ember. A Dunások jól ismerik egymást, hiszen sokan közülük tavasztól őszig szinte mindennap a folyón vannak. Idén nyáron új életre kelt és kellemes programokat kínál a víziszínpad is.  

Fotó: Babai István

 

 

Molnár Józseffel a vízirendőrség melletti stégnél találkozunk. Jokka otthon van itt. Ő a Paksi Evezős és Vízisport Egyesület alapítója, elnöke, és ő alapította és vezeti a Paksi Önkéntes Mentőszervezetet is.  Éppen ezért meglep, amikor a kérdésre, hogy mióta mindennapos vendég a Dunán, úgy reagál, hogy szeretett volna az 1900-as évek elején élni, amikor a paksi korzó élettel volt tele, éttermek, cukrászdák várták a vendégeket, volt rózsakert és az ‘50-es évekig még kosaras uszoda is működött, ami miatt az ország különböző pontjairól Paksra jártak üdülni az emberek. – Minden paksinak volt kapcsolata a Dunával, az asszonyok idejártak mosni, aki szerelmes volt, itt sétált, és aki bánatos, az is. Jó lett volna ezt megélni – jegyzi meg. Gyökeres változást hozott a 6-os út és a vasút építése, mert minden hasznosságukkal együtt elvágták a várost a Dunától. 

Az eredeti kérdésre visszatérve elárulja: kisgyerekkorában a szemközti strandra jártak. Jól emlékszik a legendás Kis Békára, ahol palacsintát ettek, és arra a nénire is, aki újságpapírba csomagolva árulta a szotyit. – Nagyapám, aki szintén tanárember volt, mindig azt mondta: a Dunában nincs gerenda, addig ússzunk, amíg biztonsággal partra tudunk jutni, mert a Duna, bár gyönyörű, veszélyes. Én tisztelem a vizet. Nem ugrom csak úgy bele: kikötök, lemosakszom, és csak utána megyek be – osztja meg velünk. 

A Dunához fűződő kötődése később is megmaradt. Kezdeményezésére 2009-ben alakult meg a Paksi Evezős és Vízisport Egyesület, amelynek ma is aktív tagja, akárcsak a Paksi Önkéntes Mentőszervezetnek. Nem meglepő, hogy önkormányzati képviselőként saját körzete mellett a Duna-part fejlesztésére is fókuszál.

– Nem akarok megbántani senkit, de ha minden évben annyit költöttek volna a Duna-partra, amennyit a költségvetés megengedett, nem itt tartanánk. Mivel a fél életemet a Dunán töltöttem, amikor 2024-ben képviselő lettem, elhatároztam, hogy szorgalmazom: minden évben valósítsunk meg egy jelentősebb fejlesztést. Régóta foglalkoztatott az is, hogy a gesztenyesor nincs kihasználva, miközben régen a város legfontosabb rendezvényeit itt tartották – mondja.

Így született meg a Csengey Dénes Kulturális Központ tevékeny közreműködésével a Duna-part téged is vár programsorozat, amely havi egy-két alkalommal elsősorban zenés rendezvényekkel várja az érdeklődőket. Fontos volt számomra, és megnyílt egy, nem csak a rendezvényeken, hanem hétvégenként is működő vendéglátóhely, és elkészült a sólyázóhoz vezető út is, így már zötykölődés nélkül lehet lejutni a buszpályaudvar felől a partra.

Teendőtervekből azonban nincs hiány. Jó volna például, ha egész szezonban működne egy olyan jármű, akár egy kistraktor, amely – természetesen hozzáértő személyzettel – segítene a motorcsónakok vízre tételében. Miközben a mentőszervezet hajóján szeljük a vizet, Jokka sorra mutatja a következő elképzeléseket: szeretné az önkormányzat a sétány meghosszabbítását, a bárka környékének megújítását, a kész tervekkel rendelkező tervezett kerékpárutat, majd a vízirendőrség melletti csónakházra mutatva elárulja, hogy újat építenek helyette, mert a jelenlegi épület az egyesület szerint már életveszélyes.

Távozóban még mosolyogva elárulja: bár imád a vízen lenni, estére mindig hazamegy. Nem tartozik azok közé, akik hetekre kiköltöznek a Dunára.

***

A következő hajóutunk kapitánya, Farkasdi Sándor, Facó viszont évtizedek óta a szemközti partra jár nyaralni. Az ASE Csónakháznál szállunk be a tekintélyes méretű alumínium ladikjába, amit szinte a folyó közepén horgonyoz le. A víz kellemes és tiszta, partja finom homokos, vetekszik bármely tengerparttal, különösen idén nyáron, hiszen az alacsony vízállás miatt szinte a meder közepéig benyúlnak a homokpadok. Azonnal ismerősökbe botlunk. 

***

– Gyerekkoromban sokat voltunk a Dunán édesapámmal, aki eredetileg foktői. Aztán buta módon elvágyódtunk a Balatonra, meg a tengerre, de felnőtt fejjel rájöttem, hogy ez az igazi. Ez a klasszik hétvégi program, sőt, ha tehetjük, munka után is jövünk – árulja el Kanczler István, karjában kislányával. Csenge tízhónapos, „természetesen” a szezon kezdete óta ő is dunázik, imád pancsolni, amihez most kiválóak a feltételek, a víz ugyanis a mélyebb „medencékben” termálvíz-hőmérsékletű. 

***

A kis víznek kellemetlen hatásai is vannak. Weisz Péterék ezúttal kocsival érkeztek, sem a kikötőben, sem a sólyázónál nem lehet vízre tenni a motorcsónakot. – Szerdán akartunk jönni sátorozni, ha nem emelkedik a víz, nem tudunk – mondja Mariann, miközben felfedezzük, hogy kissé feljebb egy őz éppen a szomját oltja a folyóban.

***

A benedeki kocsmaként emlegetett Pillangó Büfé teraszán vidám társaság, a mellette lévő játszótéren körülbelül féltucatnyi gyerek. Az épület mögött pedig Facóék lakókocsikból áll tábora, amit büszkén mutat meg. Van egy tökéletesen felszerelt konyhájuk, sőt még ebédlősátruk is. Előző nap ő volt a szakács, kecskét főzött, és nem ritka, hogy az általa fogott halakból is kerül az asztalra. Két igen termetes példányról fényképet is mutat. A héten fogta őket. Hétvégén pedig leköltöztek feleségével, Zsuzsival a megszokott kéthetes nyaralásra. Nemcsak a szerencsés fogásról készült fotókat mutatja meg, hanem a konyhasátor oldalára függesztett beosztást is: minden napra be van írva, ki készíti a vacsorát. 

***

Ma Szilvi a soros, főzés előtt még elárulja, hogy ők pirtóiak. Ez egy nyolcszáz lelkes falu Kiskunhalas mellett, ahol elmondása szerint nincs más, csak homok. Több mint húsz éve itt töltik a nyári szabadságukat. Miközben Szilvi hús süt, Facó és Zsuzsi büszkén körbekalauzol nyári rezidenciájukban, amely előtt két virágláda teszi otthonossá a környezetet. A lakókocsi kellemes hűvösét légkondicionáló biztosítja. Negyven fokban nem esik jól a délutáni szundikálás. Zsuzsi azt is elmeséli, hogy motorcsónakjukkal Duna-túrára is járnak. Jól ismerik már a felső szakaszt is, a bejáratott helyeken letáboroznak, és akár egynapos kirándulást is beiktatnak, például Esztergomba. Táborverésben van rutinjuk, egyszer Dunaújvárosnál nyolc perc alatt állították fel a sátrat, és hordtak be mindent. Igaz, a rekordban szerepet játszott a közelgő vihar. 

***

S ha már vihar, megérkezik Dunaszentbenedekre is. Erős szél kerekedik, mindenki teszi a dolgát, tető alá hordják, amit kell, a vízpart is kiürül. Miután a felhők, melyekből sajnos csak néhány csepp esett, elvonulnak, bámulatos naplementében búcsúzom el társaságtól, ami szépen gyarapodott, innen is, onnan is érkeztek ismerősök egy rövid csevejre. – Szeretjük ezt a léha életet – összegzi András. Roland pedig teljesen komolyan hozzáteszi: meg ne írd, hogy milyen jó itt, mert akkor mindenki idevágyik majd! 

Vida Tünde