Paksi Metszet, Dunatár
Ha a Paksi Városi Múzeum ifjú múzeumlátogatóinak feltesszük a kérdést, hogy az állandó kiállítás négy egysége közül melyik áll hozzájuk legközelebb, a válasz nagyon gyakran a Dunatár. Kézenfekvő lenne, hogy a digitális tartalmak, játékok és ismertető felületek miatt közkedvelt a fiatalabb korosztályban ez a tárlat, de a népszerűségének nem csak ez az oka. A tetőtérben a látható gerendázat és a sötét alaptónusú vitrinek olyan hangulatot teremtenek, mintha a nagyszülői ház padlásán a régi ládák és dobozok között kutatnánk, a kiállított tárgyak pedig olyan kincsek lennének, amik ezek a mélyéről kerülnek elő, titkokat, történeteket hordozva magukban.
A Dunatár azonban nem csak a gyerekek számára tartogat érdekességeket. A Duna és a város kapcsolatának főbb pontjait több szempontból vizsgálva, sok ismerettel, adatokkal ellátva mutatja be, így az idősebb kincskeresők érdeklődését is ébren tartja.
A kiállítótérbe lépve egy lenyűgöző méretű halnak, az 1987-ben kifogott, 301 cm hosszú és 181 kg súlyú viza másolatának a látványa fogadja a látogatókat. A fogásról sok paksinak van személyes emléke, az óriási hal híre hamar elterjedt a városban, mivel a vaskapui vízlépcső megépítése óta igen ritkán lehet találkozni a Dunán a Fekete-tengerből felúszó, ívóhelyet kereső óriási halakkal, s már elképzelni is nehéz, hogy hajdani jelentőségük akkora volt, hogy a Szent István korabeli okiratos emlékeinkben is szerepelnek.
A Duna paksi szakaszának változásait régi térképeken követhetjük nyomon egy digitális térképasztalon, megismerve azokat a hatásokat, amiket a folyószabályozás, a főág nyomvonalának átalakulása okozott.
Ezt követi a vízi régészek kutatásait és a parton talált, különböző korokból származó tárgyakat bemutató blokk, ami rávilágít a folyó időket, kultúrákat, tereket összekötő szerepére.
Ha megismertük a folyót és a hozzá kapcsolódó érdekességeket, a hajózás következik. A digitális tartalom a római kortól kezdve tekinti át Paks szerepét a dunai hajóforgalomban, történeti szempontból kiemelve és részletesebben bemutatva egy-egy hajótípust. A vitrinben a helyi hajózáshoz köthető tárgyak és iratok kaptak helyet.
Aki elég merész ahhoz, hogy az ártéri területekre is beevezzen, megismerkedhet az ártéri gazdálkodással és annak alapjával, a fokgazdálkodással, melynek kulcsa a víz természetes folyamatainak és az emberi tevékenységnek a harmonikus együttműködése. A témához kötődő tárgyak mellett animáció és digitális játékok segítik az elmélyülést, akár az is kipróbálható, hogyan készül a nádtető.
Az építkezés után újra vízre kell szállnunk, hiszen a következő téma a halászat. A “hagyományos halászat a Duna magyarországi alsó szakaszán” 2013 óta szerepel a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékében. A kisszerszámos halászat a hozzá kötődő eszköz- és szokásrendszerrel a paksi nádasok, bokros partszélek, holtágak mentén is élő örökség volt, a hivatásos nagyhálós halászat mellett. A kis- és nagyhalászat hagyományos eszközeinek, a téli halászat és halárusítás érdekességeinek felfedezése mellett kvízjátékkal tesztelhetjük, mennyire sikerült megismerni a halászat rejtelmeit.
Mielőtt kikötéshez készülődnénk, a paksi Duna-szakasz jellegzetes látképéhez egészen az 1950-es évekig hozzátartozó hajómalmokat ismerhetjük meg. A hajómalmok fénykora az 1850–70-es évekre esett, de már a török időkből tudomásunk van arról, hogy hajómalom működött Pakson. A malmok szerkezetét, működését, elhelyezését, a molnárok céhes, majd az ipartársulati életét mutatja be a kiállítás. Kézbe vehetjük a különböző gabonákból készült őrleményeket, megtudhatjuk, mit jelentenek a liszteken a kódjelek, milyen a finom, a félfogós vagy a fogós liszt.
Lassan elérkezik a partraszállás ideje. Mint a part kövei, amikre kiterítve hajdan fehérítették a vásznakat, fogadnak bennünket a mosáshoz köthető emlékek vitrinjei. A paksi dunaparton még az 1970-es években is sorakoztak a mosónapokon a mosószékek, házi mosószappannal mostak a lányok és asszonyok, csapkodófával, mosósulyokkal dolgoztak.
A sok munka után a szórakozás következik. A víz a strandolás, a kikapcsolódás színtere és helyet ad a sportolásnak is. Megemlékezünk a kosaras uszodáról, a reformkori pezsgő vízi életről, a hajós- és a korcsolyaegyletről. A múlt századi úszóöv és a régi divat szerinti fürdőruhák mellett korabeli fotók és képeslapok idézik fel az egykori hangulatot.
Akit a hazatérés előtt a kellemes hűvös, a háttérben hallható madárcsicsergés és vízcsobogás további szórakozásra csábít, játékaink közt eltöltheti az időt a Duna és az ártér védett növényeinek és állatvilágának felfedezésével.
Kövi-Ónodi Gyöngyi