Egy révész, egy komp, egy korszak a Dunán
Az ország egyik legrégibb dunai átkelőhelye a Sáncheggyel szembeni Zádori vagy Felsőrév, amelyről a madocsai apátság oklevele is megemlékezik. A rév regálét a Paksy család anno királyi adományként kapta, kezelését bérlőkre bízták.
A túlparti Zádor-puszta egykor falu volt, de az árvizek miatt 1770 után felköltöztek lakói a zádori erdőből a Géder-dombra, innen nevezték aztán Géder- vagy Új-laknak.
A Biskói rév nem a forgalmával, hanem inkább Paks, s hazánk legtöbb áldozatot követelő vízi katasztrófájával írta be magát a történelembe, midőn 1887. június 18-án a kalocsai búcsúra igyekvő paksi hívekkel elsüllyedt a túlterhelt komp, és közel 250-en vesztek a habokba.
A révek a második világháború után a Dunai Rév Vállalat tulajdonába, majd 1957 nyarától a tanácsok kezelésébe kerültek. Az új Gerjen–Meszesi révvel, valamint a Zádori révvel szemben a régi Biskói rév nem állhatta a versenyt, ráfizetésesen üzemeltette a dunaszentbenedeki tanács. Az utolsó kompjárat 1971 tavaszán kelt át a Biskói réven, majd paksi partja az épülő atomerőmű üzemi területébe esett.
A paksi tanács a felső révhez modern személy- és teherszállításra alkalmas hajókat és kompokat szerzett be, megszervezte a nyári strandjáratot és meggyorsította a körülményes és lassú átkelést.
Az újabb fordulópont 1988-ban volt, amikor a városi tanács a költségvetési üzem kezelésében lévő veszteséges kompközlekedést megszüntette. A privatizáció időszakában egy helyi vállalkozó, Kiszl Károly átvette azt, és 1989-től először bérelt komppal, hajóval indította a vállalkozást, majd később lehetősége nyílt saját komp megvételére: egy negyven tonnás, kétmotoros, üzembiztos hajót használtak. Ezzel kezdődött a Charon Hajózási Kft. története, ahol Kiszl Károly családjában az ükapjáig visszavezethetően a férfiak mind hajósok voltak, innen a Duna és a hajózás iránti szerelem. A Szent János utca végén laktak olyan közel a vízhez, hogy az udvarból kilépve mindjárt beleugorhattak. Akkor költöztek a Deák Ferenc utcába, amikor a 6-os út megépítésének idején kisajátították a területet.
Kiszl Károly hajós pályafutása 1968-ban kezdődött, végigjárta a ranglétrát a matrózkodástól a gépkezelőségen át a hajóvezetőségig. Rövid ideig a MAHART-nál dolgozott, majd az uszódi téesz kavicskitermelő egységénél különböző vezetői beosztásokig jutott. Vállalkozása 1989-től üzemeltette a Paks–Géderlak közötti közforgalmú kompátkelést. Kiépítették a kikötőt és a kapcsolódó infrastruktúrát, évről évre fejlesztették az átkelés környezetét. A Vállalkozás a paksi vízi élet fellendítéséért sétahajózást is szervezett, ezért két vízibuszt vásárolt. A Deák Ferenc sétahajó 1972-ben épült, Németországban kezdte pályafutását Brandenburg néven. Paks vizein sajnos csupán néhány évet szolgált. Kiszl Károly a Paksi Duna-partért Közalapítvány akkori elnökeként nemcsak a korzó szépítéséért dolgozott, hanem a kezdetektől segítette a Duna-átúszás szervezését, a résztvevők átszállítását és vízi biztosítását is. Emellett éveken át a város rendelkezésére bocsátotta a régi víziszínpadi hajótestet, segítette az augusztus 20-i tűzijáték és a lampionos felvonulás lebonyolítását. Számos elismerésben részesült pályája során: a Paksi Iparos és Vállalkozói Körtől 2002-ben elnyerte az Év Vállalkozója, 2010-ben a Révhajósok Országos Szövetsége által adományozott Nagy Révész-, valamint 2013-ban a Vállalkozók Országos Szövetsége által adományozott Év Vállalkozója díjat. A szívügyének tekintett paksi vízi élet fejlesztése elismeréseként 2019-ben Paks városa Pro Urbe emlékéremmel tüntette ki.
Az 1976-os Monográfia révekről szóló cikke az alábbi jövőbe látó sorokkal zárult: „A közúti járművek számának rohamos emelkedése megkívánná a gyakori és rendszeres átkelést, de végleges megoldás csak egy dunai híd megépítése lehetne.” És valóban, egy évvel a Tomori Pál híd átadása után a komppal való átkelés befejeződött Pakson. „Pihen a komp, kikötötték, benne hallgat a sötétség” – Petőfi Sándor soraival 2025. május 7-én kelt közleményében elbúcsúztatta a paksi kompot a Kiszl Hajózási Kft. Az élet felgyorsulása, a fejlődés, a híd átadása Paks történetének egy elmúló részévé tette a kompos átkelést.
dr. Hanol János
[Az írás a Paksi Hírnök 2026. július 24-i számában jelent meg.]