Jó napot, mi újság? C. Szabóné Kocsiczki Ilona

Gátfutó, testnevelő tanár volt, majd a Paksi Vak Bottyán gimnázium igazgatójaként vonult nyugdíjba C. Szabóné Kocsiczki Ilona – vagy, ahogy mindenki szólítja, Dina –, aki a mai napig heti 30-40 km-t fut, többnyire az Ürgemezőn. Szeptember 12-én a 14. Atomfutás 21 kilométerje várja.

Az országban elsőként indítottak testnevelés tagozatos osztályt a komáromi Jókai Gimnáziumban. Itt tanult tovább az oroszlányi születésű Dina, és itt pecsételődött meg a pályája is.

– Izgalmasnak tűnt akkor nekem ez az iskola, ahova egyszerű sportkedvelőként kerültem, majd atléta lett belőlem. Itt fogalmazódott meg bennem, hogy testnevelő tanár leszek. Ragyogó példaként állt előttem az osztályfőnököm, aki szintén testnevelés szakos volt. Elvégeztem a Testnevelési Főiskolát, majd egy évet Budapesten tanítottam. Férjhez mentem, a párom pedig állást kapott a paksi atomerőműnél, egyúttal lakáshoz is jutottunk.

Szabóné Kocsiczki Ilona az akkori II. Számú Általános Iskolában, a mai II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában kezdte paksi pályafutását. A GYES ideje alatt két kollégájával megalapították az atlétikaszakosztályt, ami azóta megszűnt, pedig nagyon ügyes atlétáik voltak.

Dina 1984-től a Vak Bottyán Gimnáziumban dolgozott, ahol 2019-ig tanított, 2004-től pedig az intézmény igazgatója volt. Azt vallja, mindig örömmel végezte a munkáját. Büszke arra, hogy a testnevelési főiskola hallgatói közül többen is ezt a kis vidéki gimnáziumot választották tanítási gyakorlatuk helyszínéül. Nemcsak ők tanultak tőle, hanem ő is sokat tanult a hallgatóktól.

Diákéveiben a gátfutásban jeleskedett. Ám a gátmagasság nőtt, ő viszont nem – ez a gátfutói karrier végét jelentette. Ezt követően középtávfutóként számítottak rá az edzői, és bár ezt a sportágat annyira nem szerette, a futás élete része maradt: stresszes munkája mellett a kikapcsolódást jelentette. Ismerőseivel futóklubot alapítottak, és ma már nosztalgiázva gondolnak vissza a vasárnapi, ürgemezei 15–18 kilométerekre, amikor az ebédfőzéstől a filmélményekig mindent kitárgyaltak.

– Néhányan már nyugdíjasok vagyunk, de a mai napig futunk, ha nem olyan kemény a tempó, beszélgetünk is közben, bár már nem bírjuk úgy, mint régen. Újabban kedvenc útvonalam a Cseresznyés felé vezető összekötő út, de az beton, ezért nem tesz jót az ízületeknek. Igazából az Ürgemezőt szeretem a legjobban – mondja Dina, aki heti négy alkalommal rója a kilométereket. Most a 14. Atomfutásra készül. A korábbi versenyeken, sérülés miatti egyetlen kihagyást leszámítva, minden alkalommal részt vett, kezdettől fogva szervezőként és versenyzőként egyaránt. 

– Első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus volt ez a verseny. Azt gondolom, Paksnak is jót tesz egy ilyen rendezvény. Scheffer István találta ki az Atomfutást, és kereste, ki tudna neki segíteni. A férjemmel együtt rögtön jelentkeztünk. Már az első versenyre közel ötszázan neveztek, ezt fantasztikus sikernek éltük meg, ami erőt adott a folytatáshoz. Az Atomfutás a BrutálAtommal együtt azóta is egyre népszerűbb, és kuriózumnak számít a hazai versenyek között a terep kihívásai miatt. Minden évben változik valamennyit az útvonal, idén az atomerőmű környékén folyó vízszintemelési munkálatok miatt erőteljesebb lesz ez a módosítás. Én most aggódom kicsit, mert az általam választott 21 km-es távon kétszer kell felfutni a Pollackon. Ezt a szakaszt tartom egyébként a legnagyobb kihívásnak az Atomfutás útvonalán. A Sárgödör téri pincéket, a Sánchegyet kifejezetten szeretem. A mellettem futóknak, ha nem paksiak, mindig mondom, nézzenek jól körül, mert ilyen dunai panorámát nem láthatnak máshol.

Ilona számos futóversenyt teljesített, többször ért célba korosztályában az első három között. A Pécs–Harkány futóversenyen első helyezést is szerzett, és részt vett a Kékes Csúcsfutáson is. Megjegyzi, nincs bakancslistás versenye: amelyiket ki akarta próbálni, már megtette.  Az életkora sem jelent akadályt számára.

– Az eszem a felkészülések során gyakran azt mondja, hogy nem kellene ám ilyen gyorsan résztávozni, de bennem van a versenyszellem, a vágy, hogy jó eredményt érjek el.  Jobb lenne ebből kicsit engedni már, de ilyen típus vagyok. Sokan kérdezik, mi a jó a futásban. Igazából utána jó: a kellemes vagy a hosszabb távok utáni erőteljesebb fáradtság, és az érzés, hogy megcsináltam, amit elterveztem.

Szabóné Kocsiczki Ilona férje, C. Szabó István korábban az ASE NB II.-es csapatában kosárlabdázott, és ma is társa a versenyeken. Három fiuk ugyancsak kosarazott. A hét unoka örömteli elfoglaltságot ad a nagyszülőknek a mindennapokban.