Tízéves a Paksi Metszet

Tíz éve nyílt meg a Paksi Városi Múzeum állandó kiállítása, a Paksi Metszet. A kiállításnak helyet adó épület története a 18. századig nyúlik vissza, valószínűleg 1754 és 1777 közt épült, Paks 1798-as térképén már látható. Az 1808-as térképről azt is megtudhatjuk, hogy tulajdonosa Nemeskéri Kiss Ignác volt. Tőle fia, Nemeskéri Kiss József örökölte, aki feleségével Deák Jozefával és gyermekeivel élt itt. A következő birtokos Szeniczey Ferenc, leányuk, Nemeskéri Kiss Katalin férje volt.
Deák Ferenc, aki Jozefa öccse volt, gyakran látogatta a családot. A családi körben töltött időt nemcsak a politikai életből való kikapcsolódásra használta, a gazdálkodásban, a birtok ügyeinek rendezésében is segítséget nyújtott. A kúria épületének közismert elnevezése, a „Deák-ház” ezeknek a látogatásoknak az emlékét őrzi. 

A telken álló kisebb épület, melyben jelenleg az időszaki kiállítótér található, hajdanán a postának adott otthont. A Szeniczey család birtokolta a postamesteri jogokat, innen ered a köznyelvben is fennmaradt „Postamester-ház” elnevezés.

A kúriaépület a második világháború után szolgálati lakásoknak adott helyet, paksi hivatalnokok és értelmiségiek laktak itt. Később tanácsi szükséglakásokat alakítottak ki benne, illetve a régi postamesteri házban kapott helyet a város bőrgyógyászati szakrendelője. 

Az épület múzeumként való hasznosításának ötlete és egy „múzeumsziget” kialakítása már az 1970-es években felmerült. A paksi Városi Múzeumot 1993-ban alapította Paks Város Önkormányzata. Az intézmény 1994-ben kezdte meg működését a Deák-ház szomszédságában található, egykor a Cseh-Vigyázó, később a Mádi-Kovács család birtokában lévő kúriában, itt várta látogatóit 2015-ig. 

A 2000-es évek elejétől ismét komoly szándék mutatkozott az üresen álló, és egyre rosszabb állapotú Szeniczey-kúria felújítására, de az ehhez szükséges pályázati források elnyerése csak hosszas próbálkozás és többszörös újratervezés után sikerült. Az előkészítő és rekonstrukciós munkálatok végül 2015-ben kezdődhettek meg, egyrészt uniós támogatásból, másrészt a város költségvetéséből finanszírozva. 

2016 szeptemberében nyílt meg az új állandó kiállítás, immár a réginél tízszer nagyobb alapterületen. A pályázathoz kapcsolódó kiállítási forgatókönyv is többször megújult, a végső változatot a már kész belsőépítészeti tervekhez igazítva készítették a múzeum munkatársai és a felkért külső szakértők: Cserna Anna, Fazekas Ferenc, Földessy Mariann, Fűköh Levente, Gasparik Mihály, Gazdag-Fejes Margit, Kákai Emese, Kövi-Ónodi Gyöngyi, Nagy Géza, Szabó Antal, Várady Zoltán, dr. Váradyné Péterfi Zsuzsanna. A kiállítás minden egységéhez magyar, angol és német nyelvű kiállításvezetőt, valamint múzeumpedagógiai foglalkoztatófüzetet is kiadtak.

A négy kiállítási egység együtt a Paksi Metszet nevet kapta, mivel Paks környékének múltjából mind időben, mind szempontrendszer szerint egy-egy síkot, metszetet mutatnak be a tárlatok. 

A felújítás alkalmával épített új, modern épületszárnyban „A paksi löszfal” a földtörténeti múltba kalauzolja el a látogatóit. A metszet itt több értelemben is megjelenik, hiszen a Paksi Gőztéglagyár által kitermelt nyersanyag tárta fel a löszfalban a különböző talajrétegeket, melyek kutatása az 1930-as évektől szinte folyamatos. A rétegsor a földtörténeti múltunk közel egymillió éves eseményeit őrzi, s különösen az utóbbi tízezer évre vonatkozóan egyedi adatokat tartalmaz a földtörténeti klímaváltozások sorozatáról.

Időrendben a következő egység a „Régiségtár”, a régészeti korokat, azon belül kiemelten a Pakson, a paks-dunakömlődi római tábor több évtizedes feltárásának köszönhetően legtöbb leletanyagot felmutató római kort bemutató kiállítás. A múzeum máig legjelentősebb műtárgyát is itt találhatjuk: a 2009-ben Lussonium római erőd területén (Paks-Dunakömlőd) talált, másfélszeres ember nagyságú bronz páncélos császárszobor töredékét. A bal lábszárat ábrázoló töredéken művészi kidolgozottságú, akantuszlevelekkel, rozettákkal és oroszlánfejjel díszített finombőrt utánzó lábbeli látható. A lelet nemcsak országos, de nemzetközi szinten is kiemelkedő jelentőségű, a pannóniai római kori bronzművesség páratlan emléke.

A település török hódoltság után újrainduló életétől a város társadalmának 19. századi történetéig tartó időszakot vázolja fel az „Emléktér”. Itt ismerhetjük meg jobban a Szeniczey-kúria és lakói életét is. Az új betelepülők, a régi lakosok és a közbirtokos nemesség világát korabeli tárgyak, térképek, dokumentumok és korhűen berendezett szobák idézik fel.

A „Dunatár” a kúria padlásterében kapott helyet. A folyó mint a különböző korszakokon átívelő időtlen kapocs tíz különböző témát köt össze. A Duna és a település kapcsolatát, annak változásait egy-egy vitrinszigetben, a tárgyi kultúra emlékeit digitális játékokkal kiegészítve ismerhetjük meg, a gazdálkodástól a mosásig, az ártéri növény- és állatvilág megismerésétől a halászatig.

A múzeum tíz éve fennálló kiállítását a paksiak már jól ismerik, mégis újra és újra érdemes meglátogatni, hiszen a több mint 1000 m2 mindig tartogat újabb felfedeznivalót. A látogatókat az elmúlt évek alatt több mint harminc időszaki kiállítás és számos rendezvény, múzeumpedagógiai foglalkozás, szakmai és ismeretterjesztő előadás, konferencia várták. A megnyitás 10. évfordulóját családi nappal és szakmai nappal ünnepli az intézmény.

Kövi-Ónodi Gyöngyi – dr. Fazekas Ferenc

Forrás: 

https://varosimuzeum.paks.hu/kiallitasok/allando-kiallitas/

Gere László PhD: Paks. A Deák-ház. Deák Ferenc u. 4., hrsz 1021 műemléki kutatása. Kutatási dokumentáció. 2007. 

Cserna Anna, Gazdag-Fejes Margit, Kövi-Ónodi Gyöngyi, V. Péterfi Zsuzsanna: Paksi Metszet – Emléktér kiállításvezető. Paksi Városi Múzeum, Paks, 2017.

Kákai Emese, Nagy Géza, Szabó Antal, V. Péterfi Zsuzsanna: Paksi Metszet – Dunatár kiállításvezető. Paksi Városi Múzeum, Paks, 2017

Földessy Mariann, Fűköh Levente, Gasparik Mihály: Paksi Metszet – A paksi löszfal kiállításvezető. Paksi Városi Múzeum, Paks, 2017

Fazekas Ferenc, Szabó Antal, V. Péterfi Zsuzsanna, Várady Zoltán: Paksi Metszet – Régiségár kiállításvezető. Paksi Városi Múzeum, Paks, 2017