Amikor segítség kell – hogyan működik az idősellátás Pakson?

Október 1-je az idősek világnapja. Az a nap, amikor talán egy kicsit jobban odafigyelünk azokra, akik hosszú évtizedeken át dolgoztak, gyereket neveltek, gondoskodtak másokról, és akiknek egyszer csak eljöhet az életében az a pont, amikor már ők szorulnak segítségre. Ez azonban ritkán történik egyik napról a másikra. Először csak a bevásárlás válik nehézzé. Jól jönne valaki, aki kiváltja a gyógyszert. Később már arra is szükség van, hogy valaki mindennap bekopogtasson az ajtón. Az idősellátás sokszor éppen ezekről az aprónak tűnő, de nagyon fontos dolgokról szól. 

Amikor a család már nem tud mindent megoldani

Egy idős hozzátartozó ellátása sok családban előbb-utóbb komoly kérdéssé válik. A gyerekek dolgoznak, más településen élnek, vagy maguk is egészségügyi problémákkal küzdenek. – Sokszor a család egyszerűen már nem tudja vállalni a napi 24 órás gondozást – mondja Ferenczi Ildikó, a Paksi Életfa Idősek Otthona intézményvezetője. Az idősek otthona várólistáján jelenleg több mint háromszáz kérelem szerepel. A jelentkezők között vannak, akiknek már mindennapi segítségre van szükségük, de olyanok is, akik előre gondolkodnak, és szeretnék időben biztosítani maguknak az ellátást arra az esetre, ha később már nem tudnának önállóan élni. Nem egyszerű dönteni arról, hogy valaki bentlakásos intézménybe költözzön. A saját otthon elhagyása, a megszokott környezetből való kiszakadás lelkileg is nehéz. Éppen ezért az intézményben az új élethelyzetbe került idős ember ellátását nem pusztán ápolási feladatnak tekintik. – A célunk az, hogy az idős ember minél tovább megőrizze aktivitását, részt vegyen a mindennapi tevékenységekben és érzelmileg, valamint fizikailag is biztonságban érezze magát. Próbálunk otthont teremteni az otthonban – fogalmaz az intézményvezető. – A szakmai tudásunk mellett a szívből jövő törődésünket is szeretnénk megadni.

Talán ez az idősellátás egyik legfontosabb, mégis legnehezebben mérhető része. Hiszen lehet egy intézménynek megfelelő felszereltsége, szakmai protokollja és jól működő rendszere, de az ott élő ember számára legalább ilyen fontos, hogy legyen valaki, aki észreveszi, ha rossz napja van, meghallgatja, beszélget vele, vagy egyszerűen csak tudja, hogyan szereti a reggeli kávéját. – A hozzátartozóktól, a lakóktól, a városból érkező pozitív visszajelzések sok erőt adnak. Megerősítenek abban, hogy van értelme a munkánknak. Még úgy is, hogy a férőhelyek véges száma miatt nem tudunk mindenkit fogadni. Ezt megmondani a jelentkezőnek nehezebb, mint egy-egy gondozási helyzetet megoldani – teszi hozzá az intézményvezető.

Tizenhárom ember, tizenhárom történet

Az Akáckert Szociális Nonprofit Kft. Időskorúak Gondozóháza 2004 óta működik a városban. Bentlakásos intézményként tizenhárom idős ember teljes körű, szakszerű ápolását és gondozását biztosítja. A férőhelyek itt is beteltek. Tizenhárom külön életút. Hiszen egy idős ember soha nem csupán egy gondozási szükséglet, egy kórlap vagy egy férőhely. Mindegyikük mögött ott van a saját történet: egy család, egy szakma, egy ház, gyerekek, unokák, örömök, veszteségek, döntések és emlékek. Az intézményben ezért a hozzátartozókkal való együttműködésnek is nagy jelentősége van. – A kapcsolat sokszor jóval többről szól annál, mint hogy a hozzátartozók tájékoztatást kapnak szerettük állapotáról és gondozásáról. A hozzátartozók maguk is bekapcsolódnak az intézmény életébe. Előfordult például, hogy egy családtag tetőt javított az otthonban – mondja Dallos Attila, az otthon vezetője. Az Akáckert sok esetben átmeneti megoldást jelent azoknak, akik hosszabb távon idősek otthonába szeretnének bekerülni. – A működés közben azonban számos nehézséggel kell szembenéznünk. A finanszírozás, a bérek és az ellátással járó egyéb költségek kigazdálkodása folyamatos kihívást jelent, miközben a megfelelő szakember megtalálása sem egyszerű – sorolja Dallos Attila. Itt sem elég az, ha valaki szakmailag felkészült. – Türelemre, empátiára és valódi odafigyelésre van szükség. Nem lehet csak egy elvégzendő feladatként tekinteni arra, hogy egy másik ember életének egy különösen kiszolgáltatott szakaszában segítséget nyújtunk neki – teszi hozzá. Az intézményben azt is tudják: a költségeket sem lehet a végtelenségig a hozzátartozókra terhelni. És felelősséggel tartoznak az ellátottakért, de ugyanúgy az ott dolgozókért is.

A legtöbben azonban otthon szeretnének maradni

– A Paks Kistérségi Szociális Központ szolgáltatásainak egyik fontos célja az otthon megtartó gondozási tevékenység, illetve a szakosított ellátás tehermentesítése – mondja Borbás László, a központ intézményvezetője. – A tapasztalatok szerint egyre több idős embernek van szüksége segítségre, és mindez a családsegítő szolgáltatáson belül is megjelenik. Az étkeztetésnél a megállapodások száma már mintegy 260, és folyamatosan növekszik. A házi segítségnyújtás tekintetében szintén – mondja az intézményvezető. Utóbbi szolgáltatás lényege egyszerű: segíteni abban, amit az idős ember már nem, vagy csak részben tud egyedül megoldani.

– Lehet ez gyógyszerkiváltás, bevásárlás, mosás, a lakókörnyezet rendbetétele, ügyintézés vagy ágyneműcsere. A segítség a személyes gondozásra és bizonyos ápolási feladatokra is kiterjedhet – mondja Péri Mária, a házi segítségnyújtás szakmai vezetője. Mindezek alapja a bizalom, amit egyetlen tevékenységi lista sem tud pontosan leírni. – Minél többet jár ki a gondozónő, annál erősebb és fontosabb lesz a kapcsolat – emeli ki. – Az idős embernek el kell fogadnia, hogy valaki belép a legintimebb életterébe, és olyan teendőkben nyújt segítséget, amelyeket korábban magától értetődően, önállóan végzett el. Fontos a napi rutin. A rendszeres találkozások során a gondozónő idővel már nem egyszerűen „a segítő” lesz. Ismeri a gondozott szokásait, tudja, mikor szeret beszélgetni, mikor van szüksége egy kis csendre, és azt is észreveszi, ha valami szokatlan.

A szakember szerint az időseknek és hozzátartozóiknak érdemes időben segítséget kérniük. Ne csak akkor, amikor már nagy a baj, hanem amikor az idős ember önállósága még minél tovább megőrizhető.

Néha nem az étel a legfontosabb

Az idősek ellátásának egyik legegyszerűbbnek tűnő formája a szociális étkeztetés. Napi egyszeri meleg étel, amelyet az idős ember akár személyesen is átvehet, vagy házhoz kérhet. Ez a szolgáltatás azonban sokszor másról is szól: arról, hogy valaki mindennap bekopogtat az ajtón. Vida Zsuzsa, a szolgáltatás szakmai vezetője szerint a kiszállítás során nemcsak az ételt adják át, hanem figyelnek arra is, hogy minden rendben van-e. – Ha valaki nem nyit ajtót, vagy az előző napi étel még mindig érintetlenül ott van, az már jelzés lehet. Lehet, hogy az idős ember rosszul lett. Lehet, hogy elesett. Lehet, hogy segítségre van szüksége – mondja. Így válhat az egyszerű ételkiszállítás fontos személyes kapcsolattá. – Volt már olyan eset is, amikor a megszokottól eltérő helyzet észlelése konkrét segítséghez, életmentő intézkedéshez vezetett.

Amikor egy gombnyomás is biztonságot nyújthat

Hasonló biztonságot ad a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás is. A saját otthonukban élő, szociálisan vagy egészségügyileg rászoruló idősek segélyhívó készülékkel kérhetnek segítséget krízishelyzetben. – Elesés, rosszullét vagy akár egy hirtelen ijedtség miatt is érkezhet riasztás – mondja Vida Zsuzsa, aki szerint a három éve már kétoldalú kommunikációval működő szolgáltatásban a gondozó a helyszínre érkezés előtt beszélhet a segítséget kérővel. – Így gyorsabban eldönthető, mi történt, és milyen intézkedésre van szükség. Ezáltal az eszköz nemcsak az idős embernek jelent biztonságot, hanem a hozzátartozóknak is megnyugtató, hiszen nem tudnak a nap minden órájában jelen lenni – emeli ki a szakmai vezető.

Ahol nem csak gondoznak

Az idős nappali ellátás egészen másfajta segítséget ad. A szociális központ huszonöt férőhelyes idősek klubja jelenleg teljes kapacitással működik. Nem csak az a kérdés lényeges, hogy ki miben szorul segítségre. Itt a hangsúly a találkozáson is van. – Az idős, egyedül élő emberek számára a magány sokszor legalább akkora teher lehet, mint a fizikai nehézségek. A klub társas kapcsolatokat, programokat, foglalkozásokat, kirándulásokat és közös ünnepeket kínál. Segít abban, hogy az önálló életvitel minél tovább fennmaradjon, miközben a közösséghez tartozás élménye is megmarad – mondja Nagyné Tosa Mónika szakmai vezető, aki szerint az egyik legfontosabb cél, hogy öröm kerüljön a mindennapokba. A klub életében önkéntesek is részt vesznek. Van, aki a mentális támogatásban segít, más hitéleti programot, zenét vagy irodalmi foglalkozást hoz a közösségbe. Vannak történetek, amelyek mindennél jobban megmutatják ennek jelentőségét. – Volt olyan idős ember, akinek látványosan megváltozott az életkedve attól, hogy közösségbe került. A klub segített neki kilábalni abból a lelki állapotból, amelyben már nagyon nehéz volt számára a mindennapok megélése – fogalmaz a szakmai vezető.

Ahol egy településrész határozza meg a mindennapokat

A Paks külterületein élők másfajta kihívásokkal szembesülnek. Csámpán és Cseresznyésben működik a tanyagondnoki szolgálat, amelynek feladata többek között az egyedül élők figyelemmel kísérése, a bevásárlásban, gyógyszerbeszerzésben, ügyintézésben és az egészségügyi ellátás elérésében nyújtott segítség. Horváth Gergő tanyagondnok szerint megnehezíti a mindennapokat, hogy nem minden érhető el karnyújtásnyira. – A városban természetesnek tűnik, hogy néhány perc alatt elérhető a bolt, az orvos vagy a gyógyszertár. Külső településrészen azonban ez már komoly szervezést jelenthet, különösen annak, aki egyedül él és nem vezet – mondja. A tanyagondnok sok esetben nem egyszerűen egy szolgáltatást nyújt. Mindennap bekopogtat, beszélget, megnevettet, megkérdezi, hogy van az idős ember. Közben pedig személyes kapcsolat alakul ki. A szolgáltatás híre ráadásul sokszor szájról szájra terjed. Aki már igénybe vette, elmondja másnak, hogy nem szégyen segítséget kérni, és van rá lehetőség – fejtegeti a tanyagondnok. A legfontosabb, hogy amikor eljön az a pillanat, hogy az idős ember segítségre szorul, legyen mellette valaki. A segítségkérés nem egyenlő az önállóság feladásával. 

Ruff Anita