Hógolyó – Adorján György
Két hete Siklósi Zoltánnak az jutott eszébe, hogy Adorján György matematika-testnevelés szakos ESZI-tanár nyugdíjasélete most kezdődik, ez az első szeptember, ami nem tanévvel indul. Zoli azt kérdezte: „Milyen az élet a nyüzsgés után?”
Milyen nyüzsgés?
– Szerintem Zoli az iskolára gondolhatott, amikor sok diákkal volt napi kapcsolatom – kezdi Adorján György a szerenádokra kialakított udvari nyári konyhában, régi tárgyak gyűjteménye között. A nyüzsgés része volt az osztálykirándulások és szabadidős programok szervezése is. Harminckilenc évig tanított az ESZI-ben, ahová két évnyi pécsi tanítás után, egy évvel az iskola megalakulását követően érkezett. Paksra, a szülővárosába jött vissza: közösen alakították egy új intézmény arculatát, mindenkinek volt valami jó ötlete. A tanítás utánra is szervezték a diákoknak a programokat.
Az őszi olasz, a tavaszi erdélyi kirándulás, a síelés, a túrák és a nyári utazások szervezése nagyjából kitöltötte Gyuri szabadidejét.
– Onnan indult ez az egész, talán huszonöt éve, hogy az egyik osztályommal kitaláltuk, menjünk el Olaszországba, a tengerpartra. Akkoriban 15–18 fős osztályok voltak, kifizetődő volt másokat beszervezni a buszba. Következő évben már úgy jött elő, mi az, hogy a másik osztályokat kihagyom – meséli a kezdeteket. Hosszú éveken keresztül mintegy 120 végzős utazott együtt Jesolóba, Bibionéba. A tengerparti pihenés mellett városnézés Velencébe, Padovába és csúszdapark is szerepelt a programban. – Utazás után kérdeztem a diákokat, mi volt a legnagyobb élmény. Valaki azt emelte ki, hogy addig még soha nem találkozott az egyik évfolyamtársával. Négy éve együtt voltak egy évfolyamon.
A diákok azt szerették a kirándulásokban, hogy volt idejük találkozni, megismerni egymást, Gyuri pedig azt, hogy lehetőséget teremthetett erre. Sajnálja, hogy a rendszeres évközi osztálykirándulások megszűntek.
Milyen az élet a nyüzsgés után?
Nyüzsgő. Adorján Gyurinak nem kellett a most divatos módon, tudatosan felkészülnie a nyugdíjas évekre: a családnak spontán szüksége van rá.
Szükségük van a nagypapára az unokáknak, és az apára a gyerekeknek. – Az unokák kitöltik az időt. Az utazási géneket talán tőlem örökölték a gyerekeim, mert mindegyik utazós. A nagyfiam az egyetem után Amszterdamban dolgozott, utána Moszkvában, Malajziában, most Írországban él. A nagyobbik lányom Ciprus, Nápoly után most itthon van a családjával, de lehet, hogy a következő állomás Amerika lesz. A kisebbik lányomék most költöztek haza Szingapúrból. A lányoknál három unokám van, két kilencéves és egy hatéves, a párom fiának is van három gyereke. Megyek, ahol szükség van rám. Most a lányom elutazott a külföldön szolgáló férjéhez, én pedig az unokákhoz mentem. A két gyerek mellé a harmadik unokámat is elvittem. Szeretnek velem lenni, mert mindig van program. Ez a tanárságból fakadhat, foglalkoztatom őket. Túrázunk, Duna-partozni megyünk.
És szükségük van a felnőtt fiúra a 88 és 91 éves szülőknek is. Gyuri édesanyját már az Életfa idősek otthonában gondozzák, azt mondja, nagyon jó helyen van. Édesapjáról a húgával ketten gondoskodnak. – Nehéz. Ezt egy családtag nem tudja egyedül csinálni, szakmailag sem értünk hozzá. Az embert nagyon lehúzza, amikor a szüleit így látja. Kétnaponta váltjuk egymást, aki a soros, az éjszaka alig alszik. Hát ezért mondom, hogy most nincs időm unatkozni.
Az iskolai kapcsolat is megmarad: folytatja a síelés szervezését, és vállalta a délutáni úszásfoglalkozásokat. – Amióta az uszoda megnyílt, azóta tartottam úszótanfolyamokat, úszóedzéseket, szinte második otthonom lett. Hetente kétszer bejárok majd sportkört tartani, legalább bemegyek beszélgetni is.
Felmerült, hogy amikor párja, Edit is nyugdíjas lesz, tölthetnének hosszabb időt külföldön. Olaszországban a nyugdíjasoknak való az ősz, Gyuri inkább az osztrák hegyekbe menne, meg Írország is kedvence: az ő pázsitja is zöld, de az írrel nem vetekszik. Egyelőre nem foglalkoznak a tervvel, és ha reális lenne, akkor is meggondolná.
Hét évet leszámítva Pakson élte az életét. Itt vannak a baráti társaságok, a közös utazások, túrák, kerékpározások. – Nagyon praktikus, hogy sokan ismerik az embert, bármi gondod van, találsz szakembert, vagy akivel megbeszélheted, megoldhatod. Barátokkal, kollégákkal fenntartjuk a kapcsolatot, az összejöveteleket, ahol főzni is szeretek.
Operába most a családdal készül, korábban ezt is buszosan szervezte. A fiával azt beszélték meg, hogy karácsonyra kölcsönösen operajegyet adnak egymásnak, és négyen elmennek. A családra lehet számítani.
A barátokra lehet számítani. – Mondtam, ahogy elmegyek nyugdíjba, szeptemberben szeretnék Olaszországba utazni, a régi ESZI-s kirándulások nosztalgiájából, és így is történt: nemrég hatan, akik szinte minden évben ott voltunk, kimentünk Bibionéba.
Szóval más a nyüzsgés most, nyugdíjasként.