Paksi történetek: A vörös csillag 

1952-től a Paksi Járási Építőipari KTSZ-ben dolgoztam, a villanyszerelő részleg vezetője voltam. 1956 október 24-én, amikor a mozgolódások kezdődtek, a Petőfi utcában dolgoztam.  A munkavégzés után a segédemmel, Májer Miskával jöttünk biciklivel a központ felé.

A Szentháromság tér felől azt láttuk, hogy a főutcán egy csomó ember vonul a község északi vége felé. Miska a biciklijét eldobta és futott, beállt a tömegbe, én pedig követtem az embereket. 

A menet a szovjet emlékműig ment, körülállták a Sóder Jóskát, és hangadók a csúcsán lévő vörös csillag leszedéséről és az emlékmű ledöntéséről beszéltek. Valahonnét létrákat szereztek, hogy feljussanak az emlékműre. Miska volt az, aki vállalkozott arra, hogy felmászik és leszedi a csillagot. A létrákat összekötötték, a legfelső létra kampós volt, azt felül ráhúzták, ráfeszítették az emlékmű lefelé szélesedő betontörzsére. Miska felmászott, és kiemelte a vörös csillagot, amely egy vas nyélre volt szerkesztve, és ez bele volt csúsztatva az emlékmű csúcsán kialakított lyukba. A csillagot ledobta a tömeg ujjongása közben. A csillagot ezután egy teherautó hátuljához kötötték, és azt az úttesten vontatva megindultak vissza a község felé végig a főutcán. A menet kísérte az autót, sokan kiabáltak, szidták a kommunistákat és a rendszert.

Az eseményen ott volt a feleségem öccse, Laczy Zoltán sógorom is, aki fotóművész volt és a gépével fotózta a történteket. Készített fotókat az emlékműnél is, és a menet vonulásáról is, az előhívott fényképeit én is láttam. A forradalom leverése után Zoli is félt a megtorlásoktól. Őt korábban Kistarcsára internálták, mert bírálta a kommunista rendszert. Nem akarta, hogy a felvételek miatt megint meghurcolják, ezért a fényképeit megsemmisítette. Ezek közül kettő azonban megmaradt nálam, amelyek Miskát mutatják a Sóder Jóskánál, a létra tetején. Én sem akartam, hogy bajom legyen a fotókból, ezért csak őrizgettem őket.

A megtorlások miatt Májer Mihály is elmenekült Paksról. Egy idő múlva a kommunista hatalom utolérte, és őt kényszerítették arra, hogy megint felmásszon az emlékműre, és visszarakja a helyére a vörös csillagot. 

Pesthy Endre (1909–2000) visszaemlékezése

Bandi bácsi visszaemlékezését unokája, dr. Pesthy Endre ügyvéd, a nagyapjától hallottakra emlékezve, jegyezte le. Kezébe akadtak nagyapja fotói, és az ’56-os események hetvenedik évfordulója jó alkalomnak tűnt arra, hogy nyilvánosságra hozza nagyapja történetét, mielőtt az végleg feledésbe vész. 

Pesthy Endre (a nagypapa) 1909. szeptember 10-én született Pakson, pénzügyi jegyzőként dolgozó édesapja révén uzdi földbirtokos família leszármazottjaként. Huszonkilenc évesen átvette édesanyjától a mai Dózsa György úti (korábban Horthy Miklós úti) vas-műszaki családi kereskedést, ami a mostani OTP Bank helyén működött, majd nem sokkal később a mai városi múzeum parkolója helyén megnyitotta villamossági üzletét. A II. világháború előtt a két bolt mellett egy kis benzinkutat is működtetett. 

Bandi bácsiról 1998 februárjában jelent meg írás a Hírnökben. A vállalkozás méretét érzékelteti, hogy hat embert foglalkoztatott a két üzletében. És arról is mesélt akkor, hogy hitelre is árult, például egy idegennek tíz százalék előlegért adott mezőgazdasági gépet, a többit a vevő a betakarítás után fizette ki. 

1951-ben az üzleteit államosították: „1951-ben gyökeresen megváltozott az életünk. A pártbizottság döntése alapján elvették a vasáru üzletemet, minden készleten lévő terméket elvittek, ellenszolgáltatás nélkül.” Ekkor nyolcadmagával megalapította a Paksi Építőipari Ktsz-t, ahol elnökhelyettesként, továbbá a rádió-, televízió- és villamossági részleg vezetőjeként is tevékenykedett. A munka mellett focizott, nagy támogatója, megszervezője volt a korai paksi fociklubnak.

Pesthy Bandi bácsi 1972-es nyugdíjazásáig dolgozott az Építőipari Ktsz tagjaként. „Szinte nem volt olyan háztartás, ahol ne szereltem volna háztartási, illetve ipari áramot.” Az 1998-as interjú idején még a garázsa falán őrizte azt a Paks-térképet, amelyen színes gombostűkkel jelölte a házakat, ahol villanyszerelőként dolgozott.