Mi történt 100 éve Pakson? (1. rész)
Az 1926-os év újságjait lapozgatva hónapról hónapra megelevenedik előttünk az akkori Paks. Hírek, közéleti ügyek, balesetek, ünnepek, érdekességek – olyan történetek, amelyek közül sok talán már feledésbe merült, mások viszont ma is ismerős helyekhez, családokhoz vagy a város életének fontosabb mozzanataihoz kapcsolódnak. A következőkben ezekből az újsághírekből válogatunk: lássuk, mi történt Pakson 1926-ban, száz esztendővel ezelőtt!
(1926-ban a község első bírója (polgármestere) Molnár István volt, a főjegyző Tarisznyás Gerő, a kerület országgyűlési képviselője pedig dr. Erdélyi Aladár.)
Január 13-án kis híján tragédiával végződött a Paks és Szekszárd között közlekedő autóbusz útja. A Mészáros és Noficer autóvállalat járatára kilencen szálltak fel Pakson. Amikor a busz Tolnára ért, Schleicher László is fel akart szállni, ám az utasokat eszméletlen állapotban találta, miközben a jármű belsejét fojtó gáz töltötte meg. A buszt azonnal egy közeli orvosi rendelőbe irányították, ahol félórás megfeszített munkával sikerült a benzingáztól önkívületi állapotba került utasokat magukhoz téríteni. „Az orvosok állítása szerint, ha az út véletlenül 5-10 perccel hosszabb, vagy Schleicher László utazásra nem jelentkezik, Szekszárdon 9 hullát szedhettek volna ki az autóbuszból, a szabadban ülő és semmi rosszat sem sejtő kocsivezetők.” A vizsgálat kiderítette, hogy a mérgezést az okozta, hogy a kipufogócső megrepedése miatt a benzingőz nem a szabadba távozott, hanem az utastérbe jutott.
Január 17-én a paksi iparosság a Petőfi utca elejére tervezett székháza javára zárt körű, táncvigalommal egybekötött színműelőadást rendezett, amelyen A csirkefogó című négyfelvonásos bohózatot adták elő. Az újság megjegyzi, hogy „az elsőrangú rendezésért az érdem Bálint József ipartestületi elnököt, Steinczhorn Károlyt és elsősorban Székely Sándor polg. isk. tanárt illeti. Kár, hogy a kedves estén az intelligenciát csak 2-3 család képviselte.”
A Színházi Élet március 14-i száma csoportképet közölt egy paksi színjátszókörről. A helyi értelmiség tagjaiból alakult Paksi Műkedvelők Társasága február 11-én mutatta be a budapesti Renaissance színház akkori nagysikerű újdonságát, a Marikát, Zágon István bájos vígjátékát. A szerepekben a helyi közélet olyan szereplőit találjuk, mint dr. Hidegh József ügyvéd, Neuwirth Rezső bankigazgató, Tarisznyás Gerőné, a főjegyző felesége, Rédei Ferenc Dunagőzhajózási állomásfőnök és felesége, Rézbányai Irén óvónő, dr. Tél Ferenc orvos, Székely Sándor tanár és Wertheim Imre olajkereskedő.
Paks nagyközség közönsége 1926-ban is nagy lelkesedéssel ünnepelte meg március idusát. Reggel 8 órakor ünnepélyes istentiszteletek voltak az egyes felekezetek templomaiban, 10 órakor pedig hatalmas ünneplő közönség gyűlt össze a főtéren, akiknek a paksi kerület kiváló szónoka, dr. Erdélyi Aladár országgyűlési képviselője tartott lendületes beszédet. A polgári fiúiskolában Rákóczi Ferenc 250 éves születése évfordulójának ünneplésével kötötték össze a márciusi napok tematikáját.
A paksiak emlékezetében még élénken élt, hogy a haza bölcse az 1870-es években gyakran megfordult itteni rokonainál, a Szeniczey családnál. A helyi értelmiség alábbi kezdeményezéséről már 1926. április elején beszámolt a megyei lap (a Deák-emléktábla felavatására végül 1927. június 12-én került sor): „A paksi kaszinó dr. Abay Nemes Gyula gyógyszerész, Scheurer Károly járásbírósági elnök és Székely Sándor tanár kezdeményezésére elhatározta, hogy azon házat, amelyben Deák Ferenc Pakson léte alkalmával tartózkodott, emléktáblával jelöli meg, és az ünnepség előkészítésére bizottságot küld ki.”
Május 12-én meghalt Haypál Benő, a budai református egyházközség köztiszteletben álló, 57 éves lelkésze. 1869-ben született Pakson iparos családban. 1896-tól haláláig a budai Szilágyi Dezső téri egyházközség vezetője volt. Ő vezette Ady Endre és Csinszka 1915 márciusában tartott esküvői szertartását, de nem a templomban, hanem a költő kérésére, a kíváncsiskodók kizárásával a Szilágyi Dezső téri lelkészi hivatalban. Néhány évvel később, 1919. január végén a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ugyancsak Haypál Benő búcsúztatta a halott Adyt.
Haypál Benő virágerdőben elhelyezett koporsója felett Ravasz László püspök mondott szép gyászbeszédet. „Harminc évig dolgozott itt, nem egyszer szerezve dicsőséget, hírt a budaiaknak, neve ismert volt az egész országban […] Ez év elején tüdőgyulladásba esett, amelyből látszólag kigyógyult, de régi erejét nem tudta visszaszerezni többé. Ez évi élete már lassú előkészület volt a végzetre, a halálra.”
dr. Hanol János