Napjainkban az atomenergia szerepe jelentősen átértékelődött
Az energetika rendkívül izgalmas – vallja Prof. Dr. Aszódi Attila. S mivel kiváltképp’ bonyolult is, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanára nemcsak hallgatóit, hanem a közvéleményt és a döntéshozókat is igyekszik ebben a komplex tudományban kalauzolni. E törekvésének egyik beszédes hozadéka, hogy idén őt is jelölték a Prima Primissima díjra magyar oktatás és köznevelés kategóriában.

– Az energetika fontos szerepet játszik a gazdaságban. Energiaellátás nélkül nincsen semmi. Mindig is fontos volt, de azt érzékelem, hogy az utóbbi három évtizedben még inkább felértékelődött. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ezt a pályát választottam – árulta el lapunknak Prof. Dr. Aszódi Attila, aki idestova harminc éve áll a katedrán. A kérdésre, hogy mi segített neki ilyen hosszú időn át fenntartani azt a lendületet, ami minden mondatából árad, tétova választ ad: talán az elhivatottság. Mindenesetre mind az oktatói-kutatói munkájáról, mind az ismeretterjesztésben és döntéselőkészítésben végzett munkájáról érzékelhető élvezettel beszél. Azt mondja, a felsőoktatás egészen más, mint az általános vagy középiskolai, ahol rögzített tananyagot kell átadni. A felsőoktatás ezzel szemben az új tudás előállításában is kulcsszerepet játszik mind a módszertanok, mind természettudományok és a műszaki tudományok vonatkozásában. – Az egyetemeken van meg egyedül a megfelelő tudás, illetve az a flexibilitás, ami szükséges ahhoz, hogy válaszolni tudjunk egy korábban nem látott problémára. Ez az, amitől változatos és izgalmas tud lenni a munkánk – magyarázza. Hozzáteszi, hogy az energetikára, az energetikai szakemberekre kiemelten szükség van. A náluk képzett szakemberek keresettek a munkaerő piacon, mindig megállták a helyüket, s megállják most is, amikor elképesztően sok változás zajlik. – Nagyon lényeges és megkövetelt tulajdonság manapság, hogy a változásokra nyitottak legyünk. Az egyetemnek feladata, hogy ezt a nyitottságot, az élethosszig való tanulásra való képességet megtanítsuk – fogalmaz.
Nem csupán az egyetemi katedra a megszokott terep Aszódi Attila számára. Ismeretterjesztő előadásokat tart, interjúkat ad, podcastekben szerepel, blogot ír. – Az energia, azon belül az atomenergetika az átlag állampolgár számára annyira bonyolult, hogy segítenünk kell azt megérteni. Nyilván ebben nekem az egyetemi oktatási tapasztalatok rengeteget segítenek. Egy interjúban ugyanúgy az alapoktól indulva kell elmagyarázni egy-egy kérdést, mint a tanteremben, csak rövidebb idő alatt. Adódnak olyan helyzetek, amikor a közvélemény és a politika is meg akar érteni egy komplex helyzetet vagy problémát, anélkül, hogy elvégezne öt év alatt egy egyetemet – mondja. Az igazi kihívás ez: laikusoknak rövid idő alatt elmagyarázni és érthetővé tenni valamit, ami alapból meglehetősen bonyolult.
Cseppet sem meglepő, amikor elárulja, hogy nemhogy egy nap, de egy óra sem telik el anélkül, hogy valami energetikai kérdés ne foglalkoztatná. A mindennapi teendők mellett dolgozik az ország energiastratégiájához kapcsolódó elemzéseken, az atomerőmű hűtésének robusztussá tételén – hogy csak a legaktuálisabbakat említsük –, s ezen felül egyszerre három doktorandusza van most a végzés közelében, ami szintén extra terheléssel jár.
Aszódi Attila tapasztalataira, felhalmozott tudására évtizedek óta számítanak a döntéshozók is, ennek köszönhetően kormánybiztosként, miniszteri biztosként, államtitkárként is dolgozott hol a Paksi Atomerőműhöz, hol a Paks II. Atomerőműhöz kapcsolódóan. Akad, ahol ezt mint politikai szerepvállalást tüntetik fel, de a professzor ezt másként látja. – Mindig nagyon vigyáztam arra, hogy a pártpolitikától távol maradjak, mert az nagyon szubjektív. Az nem az én terepem. De az energetikának kétségkívül van egy energiapolitikai része, ami tulajdonképpen a szakma és a magas szintű politikai döntések találkozása. Energiapolitika nélkül az atomenergia nem értelmezhető, a teljes kontextushoz hozzátartozik az energiapolitikai helyzet és annak az értékelése. Vannak olyan szituációk, vannak olyan sorsdöntő pillanatok, amikor a szakembernek igenis bele kell állnia energiapolitikai kérdésekbe ahhoz, hogy az atomenergia megfelelő értékelést kaphasson, a szerepét be tudja tölteni – fejti ki véleményét.
Úgy gondolja, hogy napjainkban az atomenergia szerepe jelentősen átértékelődött, a meglévő létesítmények elképesztő anyagi értéket képviselnek, ezért ezeket minél hosszabban üzemben akarják tartani, továbbá sok ország gondolkodik új beruházásokban is. Ugyanakkor a fejlett világban nagyon hosszú ideig háttérbe szorított volt az atomenergia, ennek „mellékhatásaként” szűkös a gyártó- és mérnöki kapacitás.
– Rettentően szorítok azért, hogy a most zajló folyamat eredményeként a Paks II. beruházás menjen tovább, és a létesítmény megvalósuljon abban a terjedelemben, ahogy azt 2014-ben elhatároztuk. Nagyon sajnálom, hogy így elhúzódott a beruházás, sokkal kevesebb kérdés lenne most, ha a kivitelezés előrébb tartana. Azt gondolom, hogy mindenképpen befejezhető és szükséges is befejezni, szükség van erre az erőműre – fogalmaz immár a hazai helyzetet elemezve. Hozzáteszi: a meglévő blokkok üzemidő-hosszabbítása érdekében nagyon komoly műszaki feladatokat kell folyamatosan megoldani, fontos, hogy ehhez meglegyen a megfelelő szakértelem, szakembergárda. – A paksi atomerőmű a magyar villamosenergia-rendszer legfontosabb létesítménye, hatalmas nemzeti érték, aminek fejlesztésén és a lehető legtovább való használatán dolgozni kell – szögezi le, az új blokkokkal pedig az évszázad végéig, vagy akár azon túl is az ország villamosenergia-központja maradhat, hozzátéve, hogy a város pedig befogadó, folyamatosan fejlődő közeget, személyzetet biztosít évtizedek óta az erőmű számára. A Paks városához való személyes kötődése pedig az egykori itteni egyetemi tanulmányai miatt is elvitathatatlan.
