Az 1900-as évek első felében országos hírnévre tettek szert a paksi borok, különösen a paksi siller, amely a két világháború között mintegy negyven budapesti vendéglátóhelyen volt az egyik legkeresettebb ital és kifejezetten vendégcsalogató fogalomként rendszeresen feltűnik a fővárosi vendéglős hirdetésekben.
Tovább
A 19. sz. végén több paksi birtokos is előfizetője, sőt aktív levelezője volt a Borászati Lapoknak: a hidegvölgyi szőlészetéből Bun Gusztáv, vörösmalmi birtokáról Petrich Árpád, Dőryné Kurcz Katalin, Hagymássy Károly közjegyző, Tschida Artúr, a Mária-telepi szőlők kezelősége, stb. Beszámolókat küldtek a szüretekről, hirdettek, kérdést tettek fel, tanácsot kértek a szakszerű ültetvényi telepítésről.
Tovább
A szőlőt Pakson is a rómaiak honosították meg, s – átvészelve a népvándorlást, tatárdúlást, török uralmat és a filoxéra pusztítását – azóta is megszakítás nélkül termesztik.A szőlőtermelés fejlődése a 18. század elején még lassú ütemű, de a sváb betelepítések után, a század közepétől fokozatosan meggyorsult. A csámpa-pusztai szőlőhegy volt a legnagyobb, a második az alsó- és felső-gyapa-pusztai, és a harmadik szőlőhegy Paks belső területén, Öreghegyen volt.
Tovább
A Sárgödör téri terület rendezése után a mérföldkő Herczeg József polgármestersége idején, 1996-ban a millecentenárium évében történt, amikor Péter-Pál napján ünnepélyes keretek között megnyitották a Sárgödör teret a turisták előtt. Ez már előrevetítette egy civil szervezet létrehozásának szükségességét.
Tovább
Folytatjuk múltidéző kalandozásunkat a Sárgödör téren. A háborús éveket követően a présházak többsége feleslegessé vált a nagyüzemi mezőgazdasági művelésre való áttérés és a szőlőterületek fokozatos csökkenése miatt. Ennek következtében sok présház összedőlt vagy lebontották, a Sárgödör teret kikezdte az enyészet. Sok pincét csak garázsnak vagy raktárnak használtak, béreltek a paksi üzemek.
Tovább
Wolf Ferenc és felesége, Akkermann Magdolna 1917-ben vásárolták a Sárgödör tér 23. szám alatti présházat, amelynek története egészen az 1800-as évek végéig nyúlik vissza. Az épület egy 1890-es öregpréssel és a Zöldfa utcai kútból hordott vízzel idézi meg a múltat. A présházak fontos részei voltak a paksi hagyományoknak, még a hírekben is szerepeltek tűzesetek és bűnesetek kapcsán. A II. világháború után a nagyüzemi gazdálkodás visszaszorította ugyan a jelentőségüket, de örökségük ma is él.
Tovább
Paks építészeti örökségének egyik ékköve a Sárgödör téri pincefalu a városban. Az egyedülálló hangulatú teret az elmúlt századokat idéző, szorosan egymás mellé-mögé épült présházak veszik körül, de szép pincék találhatóak még a környező utcákban is.
Tovább
A közelmúltban előkerült a Paksi Katholikus Legényegylet 1897. évi szüreti mulatságának csoportképe. A helyszín beazonosítható, a katolikus kör belső udvara, középen, sötét ruhában az egylet világi és egyházi elnöke ül. S hogy képet kapjunk, hogyan zajlottak ezen események a századforduló táján, idézzük fel ennek az 1897-es legényegyleti szüreti bál történetét.
Tovább
A szüret Paks múltjában ünnep is volt, nemcsak munka. Schleicher Vera „Egyházi ünnep vagy világi szórakozás?” című tanulmányában írja, hogy az 1884-ben alakult Katolikus Legényegylet és az 1898-as Katolikus Ifjúsági Egylet két külön szüreti mulatságot rendezett a Paksi Katholikus Kör helyiségében. A bál napján tartott felvonulás főszereplője a hintón ülő bíró és bíróné volt. A rendezvények virágkora 1920 és 1947 közé tehető, amikor az Evangélikus Ifjúsági Egylet bekapcsolódásával már három felvonulás is zajlott évente.
Tovább
1909-ben megtörtént a tervezett paksi egyenáramú villanytelep pályáztatása. A jegyzőkönyv szerint három budapesti cég adott érvényes ajánlatot, amelyek közül a
Tovább