A közelmúltban előkerült a Paksi Katholikus Legényegylet 1897. évi szüreti mulatságának csoportképe. A helyszín beazonosítható, a katolikus kör belső udvara, középen, sötét ruhában az egylet világi és egyházi elnöke ül. S hogy képet kapjunk, hogyan zajlottak ezen események a századforduló táján, idézzük fel ennek az 1897-es legényegyleti szüreti bál történetét.
Tovább
A szüret Paks múltjában ünnep is volt, nemcsak munka. Schleicher Vera „Egyházi ünnep vagy világi szórakozás?” című tanulmányában írja, hogy az 1884-ben alakult Katolikus Legényegylet és az 1898-as Katolikus Ifjúsági Egylet két külön szüreti mulatságot rendezett a Paksi Katholikus Kör helyiségében. A bál napján tartott felvonulás főszereplője a hintón ülő bíró és bíróné volt. A rendezvények virágkora 1920 és 1947 közé tehető, amikor az Evangélikus Ifjúsági Egylet bekapcsolódásával már három felvonulás is zajlott évente.
Tovább
1909-ben megtörtént a tervezett paksi egyenáramú villanytelep pályáztatása. A jegyzőkönyv szerint három budapesti cég adott érvényes ajánlatot, amelyek közül a
Tovább
Míg Pakson a petróleumlámpákkal bíbelődtek, nyugaton az elektromossággal kapcsolatos kísérletek egyre meglepőbb eredményeket hoztak, amelyek a századfordulóra Tolna vármegyébe is elértek. 1905 őszén már a paksi képviselőtestület is tárgyalta a villanyvilágítás bevezetésének gondolatát. A mozgalmat dr. mádi Kovács János országgyűlési képviselő, Rabinek Pál bankigazgató és dr. Daróczy Aladár vezetésével indították, céljuk pedig, hogy részvénytársasági alapon villamos központot létesítsenek a város köz- és magánvilágítási szükségletének ellátására.
Tovább
Paks közvilágításának történetét dr. Németh Imre dolgozta fel 1993-ban a monográfia folytatásaként indított sorozat önálló, második kötetében: Paks 18-20. századi közvilágítása az atomerőmű beindulásáig címmel. A lámpák üzemeltetése sok vitára adott alkalmat, ezért számuk olykor nemhogy növekedett volna, hanem gyakran még a meglévőket sem működtették. Végleges megoldást majd a lakossági igényeket is kiszolgáló paksi egyenáramú villanytelep megépítésével nyer a kérdés.
Tovább
Palágyi Menyhért tudományos működését folyamatosan viták és elismerések kísérték, de olyan elméleti tudós volt, akinek gondolatai nem hagyták közömbösen kortársait és az utókort sem. Már Einstein előtt a tér-idő relativitásával foglalkozott, A tér és az idő új elmélete címmel 1901-ben német nyelven Lipcsében megjelent könyvében. A világháborút követő viharos idők után a darmstadti egyetem hívta meg professzorának 1919-ben. A kibontakozó Horthy-korszakban megbízzák a magyar sorskérdések nyugati sajtóban való interpretálásával. 1923-ban kezdte rendszerezni életművét, legfontosabb munkáját, a Természetbölcseleti előadásokat egy önéletrajzi előszóval, csekély változtatásokkal ellátva kívánta megjelentetni. Megbízta tudós barátját, Klages Ludwigot filozófiai hagyatékának gondozásával. 1924. július 14-én agyvérzés következtében, 64 éves korában hunyt el Darmstadtban. A hazai nekrológok közül a költő Juhász Gyuláé volt a legmeghatóbb, amely a Szeged című lapban jelent meg.
Tovább
A 2024-es évben százéves évfordulója volt a Pakson méltatlanul elfeledett nemzetközi hírű polihisztor tudós, prof. dr. Palágyi Menyhért halálának. A megyei lapban már 1994-ben, a 70 éves évfordulón célzott rá Töttős Gábor helytörténész is, hogy bizony szülővárosa nem tud mit kezdeni a tudós paksi kötődésével. Később Serdült Benke Éva paksi magyartanár érdeklődése nyugdíjba vonulása után fordult az írás felé, s legelső kötetében, A meg sem ismert Palágyi címmel, a matematikus, filozófus, irodalomtörténész Palágyi Menyhért munkásságára felhívta a felejtésre hajlamos utókor figyelmét. Halálának százéves évfordulójára szülővárosa konferenciával és az egykori zsinagóga falán elhelyezett emléktáblával rótta le kegyeletét a nagyhírű tudós előtt.
Tovább
A közelmúltban került a gyűjteményembe egy iskolai kirándulás rejtélyes csoportképe. A fotó nem Pakson készült, de a lap sarkán megbújó Tumpek fotó – Paks dombornyomott jelzés alapján valószínűsíthető, hogy a fotós elkísérte a kirándulásra a paksi csoportot. A következő támpont a képen látható felnőtt tanárszemélyek, köztük az iskolaigazgató beazonosítása volt. Nagyobb iskolai kirándulást 1929 nyarán sikerült összehozni, s egy sereg vállalkozó kedvű diákot összetoboroztak egy többnapos, Budapest-Esztergom-Visegrád útvonalú országjárásra. Bucsina patak regényes, sziklás medre mellett elsétáltak a Dömörkapu vízeséshez. Itt örökítette meg a Tumpek fényképészet a vízesés szikláin megálló csapatot. A kirándulásról készült részletes tanári beszámoló fennmaradt a Polgári Fiúiskola 1928-29. tanévi Értesítőjében, mely alapján a fotót és a történetet szerencsésen sikerült egyesíteni.
Tovább
A paksi leventemozgalom történetében kiemelkedtek a helyi polgári fiúiskola oktatói, köztük vitéz Székely Sándor. A kiképzés a fapuskagyakorlatok mellett éleslövészetekkel és zárt fegyelmező gyakorlatokkal zajlott a Síkon, egy lőtéren. Az egylet rendszeresen rendezett társas összejöveteleket, mint karácsony, farsang, nemzeti ünnepek és hangversenyek. A háborús években az iskolai sportkörök a katonai előképzést szolgálták. A leventeintézmény egy pozitív vonása, hogy közelebb hozta a paksi parasztfiatalokat a sporthoz, akik addig alig ismerték azt.
Tovább
A trianoni békeszerződés katonai korlátozásai miatt 1921-ben létrehozták a leventemozgalmat, a Horthy-korszak egyik jelentős ifjúsági sportszervezetét. Pakson 1925. június 15-én engedélyezték a Paksi Levente Egyesület működését. Az alakuló ünnepséget és első sportversenyt még azon a nyáron tartották a mai Zápor utca és Hősök tere helyén.
Tovább