Emberi arcok: Vincze Istvánné

Tizenöt évvel ezelőtt annak apropóján beszélgettem Vincze Istvánnéval, hogy nyugállományba vonulásakor versbe foglalta a postás évei alatt gyűjtött emlékeit, az érzéseit, és a postaládák gondjaira bízta írását, így búcsúzott a lakók többségétől. Most ismét bekopogtattam hozzá, hogy megkérdezzem, hogyan telnek számára a pihenés évei, olyan tevékenyen-e, amilyennek akkor tervezte…

Tovább