Szabó Péter: Tudjunk mindig összefogni közös céljainkért
– Ma ünnepeljük országunk első szent királyát, azt az embert, aki mindenekelőtt szerette népét, a rábízott embereket. Aki hitével, bölcsességével, akaratával nemzetté formálta, végleg letelepítette a magyarokat. Magyarországot pedig kora egyik legelismertebb országává tette közel 40 éves uralkodása alatt. Aki megmutatta, hogy milyen egy igaz államférfi, aki örökségével ma is példát ad arra, hogy az általa képviselt értékek nélkül egyetlen közösség sem vezethető eredményesen – mondta Szabó Péter, Paks polgármestere Szent István-napi ünnepi beszédében.
Beszélt arról, hogy ma ünnepeljük a több mint ezeréves államiságunkat is, azt, hogy az ezredforduló előtt még néhány évtizeddel szerte Európában portyázó magyar törzsekből Szent István országot és nemzetet formált. – Hiszen bencés iskolákat alapított, ahol tudáshoz juthattak a magyar fiatalok, de a Szent István által létrehozott kolostori központok egyben az államigazgatás központjai is lettek. Vagyis a tudás, a szervezettség és a kitartó munka gyümölcseként megszületik Magyarország, és vele együtt a büszke magyar nemzet – fogalmazott.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a mai ünnepben megkapjuk a lehetőséget is, hogy emlékeztessük magunkat, kik vagyunk, és hol tartunk. – Az elmúlt ezer esztendőben voltunk erős, nagy területtel rendelkező állam, melynek partjait három tenger is mosta, lakosságunk éppen száz éve duplája volt a mainak, vagyis voltak felfelé ívelő büszke időszakok, és voltak veszteséggel teli nehéz időszakok is nemzetünk életében. De az erőt nem a nagyság adja csupán, hanem az akarat, a szív tüze, a megharcolt szabadság büszkesége és az a bölcsesség, mely felismeri az irányt ahová tartanunk kell. Hiszem, hogy nemzetünk utolsó tíz esztendejében is ez hozta el a fejlődést, gyarapodást immár egy évszázada nem tapasztalható mértékben – húzta alá Szabó Péter.
– A mai ünnep lehetőséget ad arra, hogy számba vegyük, mennyi jót, értéket teremtettünk munkánkkal, összefogásunkkal, közös áldozatunkkal családunk, nemzetünk és városunk számára is. Hogy büszkék legyünk családunkra, országunkra, városunkra. Mert a mindennapok munkája, küzdelme mellett sokszor fel sem tűnik, vagy természetessé válik mindaz ami fejlődés és közös eredmény. S talán ezt egy 2020-ban publikált felmérés is aláhúzza számunkra, mely szerint az elmúlt tíz évben – ha különböző mértékben is – az ország összes települése mérhetően fejlődött, Paks pedig az életminőség tekintetében az ötödik legélhetőbb város az országban, megelőzve sokkal nagyobb lakosságszámú történelmi, egyetemi vagy éppen dinamikusan fejlődő ipari városainkat – mondta a polgármester, hangsúlyozva, hogy a mai nap lehetőség arra is, hogy közösen tekintsünk a jövőbe.
– Közösségünk jövőjét biztosan sokféleképpen látjuk, de hiszem, hogy alapvető értékeinket egyformán fontosnak tartjuk. Vagyis, hogy együtt őrizzük nemzeti identitásunkat, melyben a legfontosabb értékek a család, melyre nemzetünk jövője épül, valamint nemzeti szabadságunk és szuverenitásunk, melyek a mai időben egyformán nagy nyomás alatt állnak. Legyünk éberek és bátrak, merjük, akarjuk őrizni a család természetes emberi identitásunkból fakadó formáját, és országunk szuverén szabadságát, hogy gyermekeink, unokáink egy szabad, szuverén, büszke Magyarország polgáraiként nőhessenek fel. Tudjunk mindig összefogni közös céljainkért, úgy, ahogy erre tavasszal a karantén idején példát adtunk itt Pakson is országnak, világnak. Mert az összefogás erejével leszünk képesek mindig úrrá lenni nehézségeinken, veszteségeinken. Őrizzük és szolgáljuk együtt városunkban is a fejlődést, mely töretlen volt az elmúlt évtizedekben, s amelyről tudjuk, hogy mindig lehetne több, más és tökéletesebb. De legyen városunk mai állapota az a kiindulópont, mely büszkeséggel tölt el a jelenben, és lehetőséget ad arra, hogy közösen formáljuk településünk fejlődését az előttünk álló években is – zárta ünnepi gondolatait Szabó Péter.
A városi ünnepségen Nepp Éva evangélikus lelkész, Lenkey István református lelkész, Vasadi Teodor baptista lelkipásztor, D. Nagy Tamás, a pünkösdi gyülekezet lelkésze és Kutas Attila római katolikus plébános mondták el ünnepi gondolataikat. A megemlékezés végén – a hagyományt követve – megkínálták a jelenlevőket a megszentelt új kenyérből.
Az ünnepségen közreműködött Weller P. Hanna, Feil Gréta (vers) és Racskó Eszter (ének). A Jézus Szíve-templom előtti téren tartott megemlékezés előtt ünnepi szentmisét tartottak.
