A karácsony valódi jelentéséről

A karácsony nem a csillogásról, a drága ajándékokról, az ünnepi vacsoráról szól, s nem is csupán a szeretet és a család ünnepe, hanem annak a csodának a megélése, hogy Isten emberalakot öltve eljött hozzánk, mondja Lenkeyné Teleki Mária református lelkész, akivel az adventről, a karácsonyról beszélgettünk.

Az idősek otthonában tartott, havonta esedékes istentisztelet és a gyülekezet egy idős tagjának látogatása között szakított időt a beszélgetésre Lenkeyné Teleki Mária. A belőle áradó nyugalmat érezve nehéz elhinni, hogy munkája mellett a család, a háztartás és négy leány nevelésének terhe nyomja a vállát. Mint mondja, ez csupán szervezés kérdése, divatos szóval élve logisztika. Egy lelkésznek advent idején több a teendője, ami nem jelenti azt, hogy náluk ne lenne többfogásos, finom vacsora, mákos kalács és más édesség. Még akkor is, ha családjukban egyáltalán nem az ünnepi vacsora, a csillogó külsőségek és a bőséges ajándék a fontos. – Nem gondolom, hogy el kell dobnunk ezeket, hiszen a karácsonyhoz a meglepetés, az öröm, a jó hír, az ajándékozás mind hozzátartozik, csak nem ebben a túldíszített formában, ahogyan ezt most élik. A minap egy képet néztem, amin a Szent Család volt. Ott volt egy istálló, szalma, jászol, állatok, trágya – és egy szülés. Ez nem valami habos-babos történet, hanem az Istennek valami egészen rendkívüli csodája és megjelenése a Földön – fogalmaz. Ezzel szemben a mai idők karácsonya abban testesül meg, hogy már októberben feldíszített karácsonyfák fogadják az embert a bevásárlóközpontokban, s szól a karácsonyi zene. – A karácsony nem erről szól, hanem annak a csodának a megélése, hogy az Isten emberalakot öltve eljött közénk, és ezzel az örök élet lehetősége, ajándéka érkezett el hozzánk. Kérdés, hogy sikerül-e megragadni, mert, ha nem, kihuny és nem lesz következménye. Viszont, ha sikerül, és ez a csoda tartalommal telik meg, akkor az ember élete is tartalommal telik meg, és más irányt vesz – teszi hozzá.

Mára azonban kiüresedtek az ünnepek, pontosabban az ember kiüresítette azokat. A lelkész szomorúnak tartja, hogy az emberek többsége még azt sem tudja, mit ünneplünk karácsonykor, csak bizonyos rítusok maradtak meg. Ezeknek Mária szerint akkor van értelme, ha tartalommal vannak megtöltve, mert anélkül mit sem érnek. – Mindamellett fontosak egy családban. Az én családomban is azok, és szeretjük is őket, pedig az advent időszaka sok szolgálattal van tele, a készülés is sok időt elvesz tőlünk. – Érdeklődésünkre elárulta, hogy náluk milyen rítusai vannak a karácsonynak. – Istentisztelet után hazajövünk, a férjem a fiatalokkal, akik közé már a mi nagy gyerekeink is tartoznak, elmegy a hajléktalanszállóra. Ha megjönnek, a gyerekek felmennek az emeletre, mi feldíszítjük a fát. Nem a gyerekekkel, mert a karácsonynak, mint minden csodának, van egyfajta misztikuma, a gyereki lélek így tudja megélni, hogy itt valami nagyon különleges történik. Ha elkészültünk, megszólal a csengő, általában csak a gyertyák vagy mécsesek égnek, és akkor lejönnek a gyerekek. Ugyan látják az ajándékot, de még nem lehet odamenni a fához, ezzel ott van a várakozás öröme is a karácsonyban. Ilyenkor mindig elolvassuk a karácsonyi történetet, imádkozunk, hálát adunk az elmúlt esztendőért, Jézusért, aki számunkra a legnagyobb ajándék. Utána a gyerekek mindig előadnak valami műsort, ami mindig nagyon átmelengeti a szívünket. Csak ezután kapják meg az ajándékot – idézi fel. A legfontosabb: beszélni arról, hogy a karácsony napja miért más, mint a többi, húzza alá, majd kézbe veszi a Bibliát és abból idéz: „Az Úr a mi Istenünk, egyedüli úr! Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.  Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon.”

– A legfontosabb, hogy beszéld el, mondd el, hogy a karácsony nem önmagában a szeretet, a család ünnepe, hanem Jézus születésének, az Isten szeretetének a napja – hangsúlyozza. Ezt elmondani, nemcsak a lelkészek, hanem minden keresztyén embernek a feladata. A felvetésre, hogy kell-e, lehet-e a mostani korhoz igazítani, fiatalok nyelvére fordítani az üzenetet, azt mondja: az ige örök, az Isten szava nem változik, mintahogyan az ember sem változott, ugyanúgy Istenre szoruló lény, mint amilyen évezredekkel ezelőtt volt, csak a módszerek, a körülmények változtak. Nagy kihívás az egyházak számára, hogy a ma emberéhez hidat találjanak, jegyzi meg. Azt is elárulja, hogy minden évben gyerekeivel közösen is meglátogat egy olyan családot, ahol vannak próbatételek, nehézségek, küzdelmesebb az élet. – Azért szeretem elvinni őket, hogy együtt lássuk, hogy mekkora kincs az a sok-sok áldás, amivel Isten elhalmoz bennünket. Hogy átéljék, semmi nem természetes. Nem természetes a szép otthon, a terített asztal. Mindig viszünk ajándékot, mert a karácsony lényege, hogy ajándékozott vagyok Isten által, az ő szeretetét tükrözöm. Attól kezdve, hogy megszülettem, Isten felé tart az életem. Minden ember afelé halad, mindenkinek találkoznia kell vele. Az a nagy-nagy ajándék, hogy én itt a földi életben, már ennek a bizonyosságnak a tudatában élhetek, hogy efelé haladok. Karácsonykor az Istennel való találkozás lehetősége jött el, az advent pedig arról is szól, hogy felkészüljünk erre a találkozásra.