Mondjuk a magunkét – A Tescóhoz vezető ösvény

Valahol azt olvastam, Japánban úgy tervezik a parkok ösvényeit, hogy megfigyelik, merre járnak az emberek, és amikor kitaposták az útvonalat, ott építik meg a járdákat. Ez jutott eszembe, amikor a minap egy ismerősöm megállított az utcán, és feldúltan kérte, hogy írjunk cikket a jobbkéz-szabályról.

– Csak nem a Tesco parkolójában jártál? – kérdeztem.

– De, ott… – felelte, és sorolni kezdte, hányszor nem adták meg neki az elsőbbséget a jobbkezes kereszteződésekben. Sőt: a szabálytalankodóknak állt feljebb, amikor élni próbált az előnyével. (Aki még nem járt arra: a parkolóban nincsenek táblák, így a jobbkéz-szabály érvényes a területen.)

– Legjobb, ha elengeded a balról érkezőket is – feleltem, és belegondoltam: végül is működik a közlekedés a parkolóban, ha többnyire szabálytalanul is. A túlnyomó többség ugyanis odaképzeli a parkoló végére az elsőbbségadás kötelező-táblákat, és megáll előttük, illetve abban a hiszemben vezet, hogy a parkolóból kihajtónak ott a tábla. A probléma ott kezdődik, amikor valaki elkezd szabályosan vezetni. Ilyenkor tötymörgőnek nézik, hogy elengedi a jobbról érkezőt, vagy erőszakos duhajnak, aki szabálytalanul kihajt mások elé. Mi lenne a megoldás? Talán úgy kellene tenni, mint Japánban az ösvényekkel.