Mit süt-főz ma? – A Strasszer család
Édes, kicsi, szőrös, a gyerekek húsvéti kedvence – ezek azok a sztereotípiák, ami miatt legtöbben nem esszük a nyulat annak ellenére, hogy az egyik létező legegészségesebb hús. Nem így van ez a Strasszer családnál, ahol nemcsak ünnepek idején szeretik és nevelik a többség által csak hirtelen felindulásból vett állatokat. Kertes házuk szomszédai ma már nem lepődnek meg azon sem, ha náluk kutya helyett szárnyas jelenik meg a teraszon. A Malomhegy családi házas övezetében is mára jószerivel mindenhonnan kikopott a háztáji, ezért amikor a hátsó kertben kezdett építkezésbe a fiatal házaspár, egyértelműnek tűnt a szomszédok számára, hogy biciklitároló vagy éppen fagyizó készül szorgosan. Az önfenntartó gazdálkodásról napjainkban sokan beszélnek, viszont annál kevesebben csinálják, aki mégis nekifog, arra pedig furcsa szemmel néznek, mondja Tamás hozzáfűzve, náluk az az alapelv, hogy csak olyan állatot tartanak, amit ha megunnak, le lehet vágni.
Noha nem valószínű, hogy belátható időn belül pelenkás tyúkok kotkodálnak a nagyvárosi lakások nappalijaiban, abban egyetértünk, hogy az ésszerű keretek között működő városi kertészkedés és állattartás egyre népszerűbb lesz. A kertvárosi állattartás úttörőinek kinevezett baromfiak mellett pedig lassan, de biztosan bővül a kertjükben tartott fajok listája. Tyúkok, kacsák, pulykák és nyulak vetésforgójában a tervek szerint előbb-utóbb a kecskék is helyet kapnak. Annak magyarázatául, hogy egy ügyvéd és egy rádiós miért érezte szükségét a házi állattartásnak, azonnal érkezik a válasz – ez egy szocializációs farm annak érdekében, hogy a gyerekek lássák, a csirke testét nem fólia borítja. Andi elárulja, férjében buzgott a vágy, hogy saját állatokat neveljenek, mivel az ő családjában ez hagyomány volt, de ő is érzi áldásos hatását annak, hogy szinte minden alapanyag, ami az ételbe kerül, sajátjuk. Így van ez a stábunk számára elkészített tűzdelt nyúlpecsenye esetében is.
A nyúl, a zsír, a köretnek készített alma is házi, így nem csak jobban ízlik, jobban is becsüli az ember. Noha a nyulat számos módon, akár vadasnak, akár pörköltnek vagy töltve és rántva is el lehet készíteni, Andi a család egyik kedvencét, a mustáros-fokhagymás variáció receptjét osztotta meg velünk. A feldarabolt nyulat besózzuk és alaposan megkenjük mustárral, majd a tepsibe helyezzük. Néhány belsőséget, a májat, a vesét és a szívet mellé helyezhetjük, ha a család szívesen fogyasztja. A húsokat, combot, mellet, bordát, gerincet több helyen beirdaljuk, 20 dkg szalonnával és egy fej fokhagyma gerezdjeivel alaposan megtűzdeljük, megtöltjük. Mielőtt beraknánk a 180 fokos sütőbe, egy kevés vizet alá engedünk, mert a nyúlhús maga nem ereszt vizet. Alufóliával lefedjük, majd 30-60 percre, attól függ, hogy puhul, betesszük párolódni, majd már fólia nélkül még harminc perc alatt pirosra sütjük.
Andi szerénykedve, kissé vonakodva vállalta el a házasszony szerepét, nevetve visszaemlékezve a fiatal feleségként elkövetett hibákra. Rovatunk születésekor még a gazdag bundás kenyér receptjével rukkolt elő találékonyan, ma viszont – noha saját bevallása szerint nem ő a földkerekség legnagyobb házi tündére – láthatóan otthonosan mozog a konyhában. Nem úgy férje, Tamás, aki bár szereti a hasát mégis úgy véli, a konyha egy fölösleges intézmény. Ülve szinte nem is eszik, most nagyobb gyermekükkel, Eszterrel mégis beszálltak a közös előkészületbe, ahol Andi osztotta a feladatokat mint karmester. A nyúl mellé, aminek egyébként kiváló minőségű, fehérjében gazdag a húsa és alacsony a koleszterintartalma, így tökéletesen illeszkedik az egészséges életmód diktálta konyhába, kétféle köret készült, amihez el is keltek a segítő kezek.
A nyúlhoz készített fél kilogramm burgonyát sokan a hús mellé a sütőbe teszik, de Andi hosszúkás szeletekre vágva előbb szereti megfőzni, majd olajon pirosra sütni. A nyúllal kiválóan harmonizáló almát (körülbelül fél kilogrammot) pedig meghámozva felnyolcadoljuk, és megpároljuk úgy, hogy két egymásra helyezett lábos felső részében az alatta fortyogó víz gőzétől megpuhuljon. Főzés közben látom, Eszter számára sem idegen már az effajta tennivaló. Megszokott mozdulattal gyűjti a hulladékot a család által kinevezett „csirkés” tálba, ugyanis Strasszeréknél különleges a szelektív hulladékgyűjtés. Nincs olyan ételmaradék, ami kárba veszne, az állatok mindent elpusztítanak. Andi megjegyzi, furcsa, de a gyerekek a legszebb családi kirándulásként arra emlékeznek vissza, amikor a kertjük mögött lévő szántásban aratás után böngészni indultak.
