Amerikából jöttem…

Hibátlanul beszél magyarul, erőteljes amerikai akcentusát viszont nem lehet nem észre venni. Cser Jeremy Clayton nemcsak emiatt fura fiú, gondolkodása, elvei sem hétköznapiak. A PFC futballistája 18 éve Kaliforniában látta meg a napvilágot. Mint mesélte, édesapja hat hónapos volt, amikor a szülei a kommunizmus elől Amerikába mentek. Aztán egy hazalátogatása során Baján ismerte meg későbbi feleségét. Négy gyerekük született, három fiú – a középső Jeremy – és egy kislány. 2005-ben Magyarországra, Bajára költöztek. – Apukám ötlete volt, keresett valami elveszett dolgot, valamit, amiről nem tudta, milyen – meséli a fiú. Meglepő bölcsességgel azt is hozzáteszi, hogy az ember általában nem veszi észre a jó dolgokat, amik körülveszik. 

– Beszélünk a régi szép időkről, s nem értem, miért nem tudjuk észrevenni a szép időket, amikor benne élünk – fogalmaz. Azt mondja, örül, hogy eljöttek Magyarországra, mert jobban megértette, hogyan működik a világ, milyen az, ha megdolgozik valamiért, s hogyan lehet sikert elérni saját munkája nyomán. Amerikában a gyerekek sokkal később érnek, még az egyetem idején is szinte burokban élnek, önállótlanok.
A Cser család 2012-ben visszament Kaliforniába. Jeremy egy tanév után visszajött Magyarországra, azon belül is Paksra futballozni. Már akkor is focizott, amikor Baján éltek, magyar válogatott lett védőként. Focizott az USA-ban is, de azt mondja, az más, ott az egyéni fejlesztésre kellő figyelmet fordítanak, de a csapatépítésre, összhangra nem. Repülővel jártak a mérkőzésekre, de például saját, hazai pályájuk nem volt. A PFC-ben ezzel szemben remekül érzi magát. Nagyobbak között, jó körülmények között egy biztonságos futballklubban játszhat, ahol – ahogy kifejtette – ki tudja hozni magából a legtöbbet. Az hátrány, hogy nem Pakson nőtt fel, nem ismeri az embereket. Tovább növeli „magányát”, hogy nem Magyarországon jár iskolába, hanem az internet segítségével amerikai iskolában tanul. Ebben édesanyja is segítségére van, akivel Skype-on tartja a kapcsolatot. Célja, hogy a Stanford Egyetemen tanuljon tovább. Természetesen másik álma a labdarúgás, amiben szeretne eredményes lenni. Az biztos, hogy decemberben Kaliforniába utazik karácsonyra, januárban visszajön és júniusig marad. Hogy hogyan tovább, az attól függ, hogyan alakul a foci és az egyetem… Most csak az előbbire koncentrál. Úgy érzi, Isten ajándéka, hogy ezt megteheti. Kint rengeteg lehetősége volt, snowbordozhatott, szörfözhetett, krosszmotorozhatott. Most másnak van itt az ideje, erősödni, fejlődni akar, amihez, szerinte minden adott. A hitnek különös jelentősége van Jeremy életében. Keresztény, de nem „térdkoptató” családban nőtt fel, abban a tudatban, hogy Isten inkább egy barát, kapcsolat, nem vallás és mindenek felett ítélkező. Hogy kamaszként egyedül él Magyarországon, azt egyrészt Isten adományaként éli meg, másrészt lehetőségnek tartja arra, hogy saját tapasztalatokat szerezhessen, hitében megerősödhessen. Az egész életét csodának tartja, kezdve attól, hogy jó családba született egészen addig, hogy most megkapta a döntés szabadságát. Mindez nem jelenti azt, hogy ölbe tett kézzel fogadná szerencséjét, mindig jobbra, többre törekszik. – Nem tudok megelégedni, ha jobb, szebb tud lenni a végeredmény, miért ne tennék még többet – fogalmaz.