Mit süt-főz ma? – Jakab Éva

Általában csupán egy vaskosabb jegyzetfüzetet nyalábolok fel kollégám fotós állványa mellett, amikor felkerekedünk egy újabb vendéglátóhoz, most azonban jól éreztem, hogy ennél többre lesz szükség. Aki ismeri, tudja, hogy Jakab Éva mellett nem csupán szóhoz jutni nehéz, de olykor követni is a mondandót, így a technikai arzenál egy diktafonnal kiegészítve volt teljes. Évával nehéz felvenni a tempót, olyan mintha Duracell elem hajtaná, az a típusú ember, akinek kevés a 24 óra egy napban. A Mezőföldvíz Kft. gazdasági igazgatója férjével tavasztól őszig minden hétvégén túrázni indul, a Demeter Egyesület kötelékében kirándulóutakat tervez és ha ez nem lenne elég egy normál halandónak tördelő-szerkesztő, könyvkiadói feladatokat vállal, külföldi egyetemek kurzusait hallgatja a tengeren túlról interneten keresztül.

Nehezen képzelné el őt az ember a televízió előtt ülve, nem hiába, ilyen készülékük is csak akkor lett, amikor 88 éves korában a nagymamája hozzájuk költözött, akinek élete első hetven évében nem is volt tévéje. Éva leszögezi, attól, hogy magasabb fordulatszámon éli az életet, cseppet sem stresszel, mert a nagyitól megtanulta, hogy ez a hosszú élet titka. Házigazdánk talán csak rá emlékezve vált némiképp lassabb tempóra. Az öreglány – néha csak így említi – amiből rögtön sejtem, hogy a köztük lévő kapcsolat több volt mint rokoni, inkább baráti kötelék. A nagymama, aki mindig is cselédként, paplakokon vagy napszámban dolgozott, 11 éves korától árvaként rokonoknál nevelkedett, de nehéz élete ellenére minden nyáron nagy örömmel fogadta az unokákat.

Éva nála, a szabolcsi Nyírbátor közelében útszéllábaskodott nyaranta, tyúkkal kelt, tyúkkal feküdt, természetes volt számára a kiskerti művelés és az, hogy nem mindennap kerül hús az asztalra. A stábunkkal megismertetett recept, a lepcsánkához vagy Pakson csak tócsnihoz hasonlító burgonyás pizza eredete is innen származik, annyi módosítással, hogy nem kerül liszt bele. Ehhez kiválóan passzol az a francia hagymaleves, amit Éva előételként ajánlott a figyelmünkbe. Első lépésként vajon megdinsztelünk annyiszor három fej szeltekre vágott hagymát, ahány tányér levest szeretnénk enni. Ezt követően felengedjük 1,5-2 liter vízzel, beleteszünk egy zselés húsleves- vagy zöldségleveskockát és őrölt borssal ízesítjük. Ha a hagyma megpuhult, a leves gyakorlatilag késznek tekinthető, ekkor már csupán egy kevés tejszínnel, illetve Éva ajánlása alapján ételsűrítő granulátummal kell behabarni. Tálaláskor a leves tetejére pirított kenyérszelet és sajt is kerülhet.

Éva nem titkolja előttünk, amikor férjével ketten főznek otthon, szófukarabb oldalbordája mellett ő csak kiskukta lehet. Bár nem idegen terep, a konyha nem a természetes közege. Mivel édesanyja gyermekkorában nem szerette ha ott téblábolnak a lába alatt, csupán az egyetem alatt kezdett főzni. Férjével, Alberttel, aki szintén a túrázás szerelmese, szinte magától értetődő lenne, ha egy kirándulás alkalmával ismerkedtek volna meg, ennél azonban sokkal kalandosabb a történet. Sem itthon, sem Oroszországban nem sodorta össze őket a sors (Albert Moszkvában, Éva Leningrádban tanult), egy harmadik országban, Ukrajnában, Kijevben találkoztak. Az akkori hobbi, a túrázás mindkettejüknek megmaradt, így barangolták be hazánk szinte minden szegletét és Európa több pontját. Mint Éva mondja, igazán soha nem került szóba, hogy máshol élnének. Tavaly volt 22 éve, hogy Pakson lakik és bár szabolcsi származásúként számos helyen járt, itt érzi otthon magát. Magáénak érzi és tesz is a városért, sehol máshol nem élt még ennyi ideig.

Évánál sok más mellett rengeteg receptes könyv is sorakozik, ezeket azonban sosem tartja be szóról szóra, az ételeket mindig saját ízlésre formálja, jakabosítja. Ez történt a burgonyás pizzával is, amihez körülbelül egy kilogramm krumplit kell lereszelni és ha azt szeretnénk, hogy ne barnuljon meg, citrommal meglocsolni. Közben három tojást összekeverünk egy deci tejszínnel, négy evőkanál fehérborral, egy teáskanál sóval, csipet cukorral és 10 dkg juhsajttal, majd belemorzsolunk szárított oregánót. Ebbe a keverékbe tesszük a reszelt burgonyát, jól összeforgatjuk és egy kikent, lapos tűzálló formába töltjük. 200 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütjük, alufóliát tehetünk rá, hogy ne barnuljon meg. Kivéve a sütőből egyik oldalára gombát és sonkát, a másikra sajtot teszünk. Éva a feltét elhelyezése előtt a vargányát felforralta és úgy szelte fel, a sajthoz pedig 20 dkg füstöltet használt fel. Így a sütőbe visszatéve további 20 perc alatt sütötte készre.

Bár nem Éva a főszakács a családban, saját bevallása szerint a sütikben verhetetlen, híven az állításhoz, igazi édesszájú is. Számomra kissé furcsa ugyan, hogy kedvenc étele a tejberizs, de van ebben valami nosztalgikus. Kevés gyerek van, aki nem rajong ezért, majd felcseperedvén átmenetileg „cikivé” válik, felnőttként kóstolva viszont a gyerekkor ízeit hozza elő. Stábunk számára azonban nem egy ilyen igazi klasszikust, hanem egyik specialitását, krémsajtos tortát készített meggyszósszal. Ehhez 20 dkg kekszet durvára darálunk és összekeverjük 10 dkg olvasztott vajjal. Belenyomkodjuk egy tortaformába és egy 165 fokra előmelegített sütőben tíz perc alatt aranybarnára sütjük. Második lépésként 25 dkg krémsajtot és ugyanennyi mascarponét robotgéppel simára dolgozunk 15 dekagramm cukor kíséretében, hozzáadva egy evőkanál lisztet és egy deci tejfölt, majd ebbe a masszába belekeverjük egy kikapargatott vaníliarúd belsejét. Ebbe belereszeljük még két citrom héját, aztán hozzádolgozunk három tojást, hogy a keverék sima és habos legyen.

A masszát ráöntjük az azóta kihűlt morzsakéregre és a tortát 50 perc alatt megsütjük. Miután kihűlt, egy éjszakát érdemes hűtőben pihentetni. A szószhoz 40 dkg magozott meggyet és fél deciliter meggypálinkát, valamint egy deciliter száraz vörösbort három evőkanál cukorral együtt egy lábosban nyolc perc alatt összefőzünk egy fahéjrúddal házasítva. A forró léből kivéve egy keveset egy evőkanál étkezési keményítővel simára keverünk, majd visszaöntjük a lábosba és az egészet 2-3 perc alatt összefőzzük. Lehúzva a tűzről belekeverünk pár csepp mandulaaromát, kivesszük belőle a fahéjrudat és így forrón tálaljuk. A maratoni, közel négyórás főzés végére Éva férje, Albert is hazaérkezett, aki egy késői ebédet megejtve konstatálhatta, hogy a főkukta instrukciói nélkül is remekmű született.