Magam készítem: Tálos Zoltán

Egy Tiffany-kép, lámpa vagy egy üvegékszer ugyanolyan beszédesen árulkodik alkotójáról, mint egy festmény. Akár az ecsetvonások, úgy az üveg megmunkálásának apró mozzanatai is egyediek. Az AlternArt Egyesület egy tagjánál, Tálos Zoltánnál járva nemcsak ezt tudtuk meg, hanem azt is, hogy születhetnek szebbnél szebb alkotások akkor is, ha az ember azokat egy panelház alagsori tárolójában készíti. Házigazdánk egy Fenyves utcai társasház pincéjébe tessékel minket, amelyen ráadásul két család osztozik. Így nem meglepő, hogy minden négyzetcentiméter ki van használva.

Első pillantásra nem is tűnik fel, hogy itt egy csiszológép, amott egy seregnyi nyaklánc, megint máshol egy mikrohullámú sütőnél nem nagyobb kemence. A főszerepben egy aprócska asztal, Zoltán fölé hajolva fog hozzá a szükséges üvegdarabok kiválasztásához, levágásához, miközben elárulja, hogy az elkészítés sok esetben rövidebb ideig tart, mint a tervezés. Megesett már, hogy heteken át formálta, „gyúrta” az ötletet, mire megszületett a terv. Mindig két rajzot készít, egyik a térkép, másik a szabásminta szerepét tölti be, előbbire éppen ezért beírja a színeket, utóbbit pedig kivágja, majd ráfekteti az üvegre. Aprólékos munka, precízen kell lemetszeni a színes üveglapot, hiszen némelyiket aranyáron mérik. Meglepő hír, hogy cseppet sem jellemző, hogy eltörne. Tálos Zoltánnal legalább is nem igazán szokott ez előfordulni, azt mondja: „Jó barátságban vannak”. Nagyjából harminc éve ébredt fel a színes üveg iránti vonzalma. Minden egy e témát taglaló, német nyelvű könyvvel kezdődött el. Akkoriban még a balatonfüredi hajógyárban dolgozott, a könyvet épületüvegezéssel foglalkozó kollégája pincéjében találta. Nagyot dobbant a szíve, azonnal érezte, hogy ez az ő műfaja. Mivel Magyarországon akkor még ehhez nem lehetett kapni eszközöket, alapanyagot, Ausztriába utazott, hogy megvásároljon mindent. Először tükröket készített. S mivel a családban mindenkinek tetszett, folytatta a munkát, sőt ki is tanulta a szakmát. Jó mesterei voltak, színjelessel végezte az üvegfestő és ólomüvegező iskolát.

Mivel közben körbevágta a szükséges papírlapot, hozzáfog az üvegdarab kivágásához is. Azt mondja, ügyelni kell arra, hogy szükséges, de elégséges legyen, hiszen szorosan kell illeszkednie a többihez. – Ez egy spéci üvegvágó, nagyon szeretem. Akkor jó, ha halljuk ezt a sercegést, akkor törik jól – kommentálja a történéseket.  A lapocskát üvegfogóval választja le. Kézzel is lehetne talán, de a jó munkára garancia a jó szerszám. Nem érdemes a minőségen spórolni.

Kétlépésnyire egy pulton újabb speciális szerkezet: a csiszoló. A gyémánt mindent visz, akár a vasat is, de ezt kifejezetten üveghez fejlesztették ki. Itt kapja meg végleges formáját, ívét az üveglap, mialatt Zoltán elárulja, hogy ’66 januárjában született, 12 éve él Pakson, ahova Balatonfüredről érkezett. Már ott is az atomerőmű munkatársa volt, az üdülőben dolgozott, most viszont a logisztikán. Párjával, aki paksi, két fiút nevelnek. Zalán Levente még óvodás, Hunor Bendegúz 8 éves, iskolába jár. A munka és a család mellett nem sok idő jut manapság az alkotásra. A régebbiek közül elég sokat őriz, a lakásban el sem fér mind, így a tárolóba is került. Egy táncos lányt és egy kosaras akcióképet mutat, mindegyik Paks várossá avatásának harmincadik évfordulójára született.

Tovább folytatva a könnyező Madonna-képet az üveglap éleit öntapadós rézfóliával vonja be, ez az összhatást is megváltoztatja, és lehetővé teszi az egyes darabok forrasztását. Ha minden alkotóelem a helyére került, jöhet a bevonat. Különböző színű oldatok közül lehet választani, Zoltán a rézoldatot szereti. Az üveglapokat, mit mondja, fémoxiddal színezik. A piros és a sárga a drágábbak közül való, azokat uránnal és arannyal színezik. Az aranyat különösen szereti, a munkássága újabb állomását jelentő ékszerkészítés során is előszeretettel használja és e téren saját módszere is van. – Körülbelül másfél hónapi kísérletezés és némi pénzügyi áldozat árán sikerült kidolgozni az üveg aranyozását – mondja. Az ezüsttel még nem sikerült boldogulnia, de nem az a fajta, aki feladja. Ezeket a trükköket az ékszerkészítésnél alkalmazza. Az első darabok még Tiffany technikával készültek, de ma már üvegolvasztós módszert alkalmaz, mert finomabb, aprólékosabb. Nagyon sokféle módon lehet ezeket az úgynevezett fusing ékszereket elkészíteni, hol gravírozza a motívumokat, hol üveggyöngyöket, vagy éppen üvegdarát tesz rájuk. Akad, amelyiken csodaszarvas, mókus, napocska van, de készített már hátrafelé nyilazó lovast is. Ahogy a Tiffany-képekre, úgy az ékszerekre is igaz, hogy, ha akarna, se tudna két egyformát készíteni. Mindig izgalommal várja, amikor kikerülnek a kemencéből, hiszen az üveg olvadás közben kiszámíthatatlan. Az első zsűri a család, ha párja, vagy éppen a gyerekek szemében látja a csodálatot, őszinte örömmel tölti el, csakúgy mint az, ha munkái szembejönnek vele az utcán, vagy éppen egy kiállításon mutathatja be őket. Kiállítása az Iparművészeti Múzeumban volt, de bemutatkozott már a Vigadó Galériájában és a Vajdahunyad-várban is. – Ha valami szép dolgot csinál az ember, az egész világ jobb lesz tőle – összegzi ars poeticáját.