Mondjuk a magunkét – házassági évforduló

Talán nem én vagyok az egyetlen, aki már elfelejtette a házassági évfordulóját. Édesanyám szerint általánosan elfogadott tény, hogy minél tovább maradunk házasok, annál nagyobb az esélye, hogy elfelejtjük ezt a dátumot annak ellenére, hogy elvileg a házassági évforduló az emlékezetes események minden kritériumának megfelel: minden évben ugyanarra a napra esik, szokás megünnepelni és ajándékot adni. Egy kapcsolatban ez az egyik legfontosabb dátum, és sokan állítják, hogy ez volt életük legboldogabb napja. Ha valaki ennek ellenére elfelejtené, általában vagy a barátok vagy a család kisegítik. A férjem és az én esetemben, mert hát mentségünkre legyen szólva mindketten megfeledkeztünk róla, ez másképp történt.

Ha eddig kételkedtem is abban, hogy a facebooknak a napi munkakerülésen túl van más haszna is, a jövőben nem fogok, ugyanis az ismerősök születésnapja mellett ezúttal a közösségi oldal figyelmeztetett az évfordulónkra is. Este rutinszerűen rákattintva az oldalra, leforrázottan néztük együtt az üdvözletet, az FB gratulált a házassági évfordulónkhoz. Mielőtt átadtuk volna magunkat a teljes letargiának inkább adtunk egymásnak egy csókot és elfogyasztottuk az ünnepélyes vacsorának ritkán nevezhető, ezúttal mégis azzá avanzsáló lecsónkat. Bár rendkívül cikinek érzem, az egyetlen ok, hogy a történetet szívesen megosztom a nyilvánossággal az, hogy reménykedem, régóta házasságban élő olvasóink közül sokan tudnának előállni hasonlóan történetekkel. Ne fogják vissza magukat, hadd csökkenjen kissé a lelkiismeret-furdalásom!