Kiválóan helytállt az ifjúsági olimpián
A kínai Nanjing városa adott otthont a második alkalommal megrendezett ifjúsági olimpiának, ahol országonként csak egy sportoló versenyezhetett egyes szakágakban. Kenu egyesben Koleszár Zoltán, az ASE versenyzője képviselte hazánkat, aki a speciális, nyolcas alakú pályán megtartott versenyen a legjobb nyolc között, a végső győzelmet is megszerző moldovai Szergej Tarnovszkival szemben maradt alul.A mezőny erősségét jelzi, hogy világbajnoki érmesek és helyezettek vetélkedtek egymással. A gyorsasági szám után szlalomban is rajthoz állt Koleszár Zoltán, s minden különösebb rákészülés nélkül az előkelő ötödik helyen zárta a versenyt.
– Hogy érzed, kiadtál magadból mindent?
– A versenyen szinte tökéletes volt az időjárás, nem fújt a szél és meleg sem volt annyira. A pálya is a „megszokott” nyolcas alakú volt. A furcsaság nekem picit az újfajta hajó volt, amit ott kaptunk, azzal nem sikerült megbarátkoznom. Az ellenfelek nagyon kemények voltak, sokan dobogósak és döntősek is voltak az idei világbajnokságon.
A legjobbal nagyon szerencsétlenül kerültem össze, ha az időm négy tizeddel jobb lett volna, a 8. helyezettet kapom ellenfélnek, és a négy között folytathattam volna, küzdhettem volna az éremért is.
– A szlalomban minden „előképzettség” nélkül lettél ötödik. Tetszett ez a versenyszám?:
– Nagy élmény volt, főleg az eszkimóforduló és a kétméteres rámpáról való lecsúszás. A pályát lecsúszással kezdtük, aztán az akadályok között szlalomozva végig kellett menni oda- és visszafele is. Aki bekerült a nyolc közé, annak kellett csinálnia egy eszkimófordulót is. Természetesen ezeket ott próbáltuk ki először, ezért is jó eredmény hogy a nyolc közé jutottam, és a későbbi második helyezett győzött le, akinek alapból is ez a sportága.
– Mi volt a legérdekesebb, legszokatlanabb Kínában?
– Kínában minden furcsa volt, nem is az olimpiai faluban, hanem inkább kint a városban. Rengeteg ember járkált össze-vissza az út közepén, szemben a forgalommal, szóval a legjobb szó erre a „káosz” lenne. Az útszéli sütödék szaga mellett szmog is volt rendesen, mert a napot csak kétszer láttuk. Szóval nem volt valami tiszta a levegő sem. A faluban minden hasonló volt az itthonihoz, az étkezéseknél különböző földrészek ételei közül lehetett választani, de természetesen az a bizonyos tipikus kínai íz mindenben benne volt. Ebből három hét alatt elegünk is lett.