Az elesett katonákra emlékezett a Paksi Orosz Klub

Dunaföldváron kétszázharminc, Pakson körülbelül kétszáz második világháborúban elesett szovjet katona van eltemetve. Számuk, nevük, életük, haláluk körülményei adatok hiányában pontosan nem ismert. Rájuk emlékeztek a Paksi Orosz Klub tagjai a második világháború európai befejezésének hetvenedik évfordulóján felkeresve a katonasírokat mindkét városban. Pakson, a 6-os út mellett álló emlékművet az önkormányzat a szervezet kezdeményezésére felújította az évfordulóra. Az önkormányzatot képviselve Süli János polgármester, Barnabás István alpolgármester és Magyarné Nagy Edina képviselő is csatlakozott az emlékezőkhöz.

– Gyerekek, testvérek, édesapák, nagyapák estek el. Ami történt, az a mi múltunk, történelmünk. Emlékeznünk kell, meg kell mutatni a fiatalok, hogy soha többé ne legyen ilyen háború, ennyi halott, ennyi fájdalom és bánat – hangsúlyozta Kern Tanja a klub elnöke. Azt mondta, 27 millió orosz ember halt meg a második világháborúban, mindenki, aki ma Pakson él, elveszített valakit. Lapunknak azt is kifejtette, hogy Paks lakossága mindig nagyon toleráns, elfogadó volt velük és tradícióikkal szemben. Ebben talán az is szerepet játszott, hogy sok paksi gyerek és felnőtt járt a klub szervezésében Oroszországban, a Don-kanyarban, és látta, hogy a magyarok sírját milyen tisztelettel gondozzák. – Nagyon örülök neki, hogy az emlékművet felújította az önkormányzat, nagyon hálásak vagyunk. Ez egy nagyon szép emlékmű, ez köszönti a városban érkezőket és a rajta olvasható szöveg pedig tükrözi a város viszonyulását.

Az emlékezők a Fehérvári útra mentek, ahol szépen gondozott síremlékek előtt hajtottak fejét. Szucsán Marinától, a klub egyik vezetőségi tagjától tudtuk meg, hogy az egyikben sorkatonák, a másikban tisztek nyugszanak. Egyikük csupán 24 éves volt. – Ahányszor idejövünk, engem mindig megráz, hogy miért kellett meghalnia az otthonától távol 24 évesen – fogalmazott. Mint fejtegette, bizonyára már a háború elején besorozták, ha főhadnagyi rangot kapott és a háború vége előtt két hónappal esett el Pakson. – Ezek tragikus sorsok. Ezek a katonák, azért haltak meg, hogy mi itt éljünk vidáman, jólétben. Azért kell emlékeznünk, hogy soha többet ne kelljen meghalniuk ilyen fiatalembereknek sem otthon, sem távol az otthonuktól – összegezte Szucsán Marina.