Felelevenítették a kitelepítés történetét

Minden vagyonukat hátrahagyva, legfeljebb ötvenkilós poggyásszal kellett távozniuk Magyarországról a II. világháború után azoknak, akik az 1941-es népszámláláskor német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallották magukat. Az Országgyűlés 2012-ben nyilvánította az esemény emléknapjává január 19-et. Azért ezt a napot, mert hetven évvel ezelőtt ekkor indult el az első kitelepítettekkel teli vonatszerelvény Budaörsről. A magyarországi németek elhurcolásának emléknapja alkalmából megemlékezést tartott a Paksi Német Nemzetiségi Önkormányzat a Bezerédj Általános Iskola diákjainak közreműködésével a Városházán. Féhr György arról beszélt: ahhoz, hogy tudjuk, mi vezetett a magyarországi németek kitelepítéséhez, szükség van az ország II. világháborút megelőző viszonyainak megértésére is. A Paksi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke ezért felidézte az 1944-re teljesen náci befolyás alá került Volksbund történetét, tevékenységét, és beszélt a magyarországi németek helyzetének alakulásában szerepet játszó másik döntő tényezőről is, a belpolitikai viszonyok változásáról. Mint elmondta, az 1930-as évek végének fölerősödő antiszemita hangulata mellett erős teret kapott a németellenesség is. Miként azt Ungváry Krisztián „A Horthy-rendszer mérlege” című könyvében bemutatja, a svábokban sokan olyan, a magyarságra leselkedő veszélyt láttak, mint amilyet a zsidóságnak is tulajdonítottak. Ez a megítélés abból is fakadt, hogy a magyarországi svábok – a zsidósághoz hasonlóan – speciális, kiemelkedő szerepet játszottak a polgári átalakulásban, vagyoni helyzetük kedvezőbb volt a magyarországi átlagnál. Az egyre inkább elterjedő nézetek tehát éppen az átlagnál kedvezőbb körülmények között élő svábokat és zsidókat okolták Magyarország társadalmi problémáiért, mondta Féhr György.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. december 29-én megjelent rendelete ítélte kitelepítésre a magyarországi németeket,s kimondta, hogy minden tulajdonuk az államra száll. 1948-ig mintegy 200 ezer állampolgárt telepítettek ki a háború után romokban heverő Németországba. Nagy többségüket az amerikai megszállási övezetbe, a későbbi Nyugat-Németországba vitték, 1947 augusztusa után viszont már a szovjet megszállási övezetbe, a későbbi Kelet-Németországba kerültek, mert ekkorra már az amerikaiak elítélték a kitelepítés körülményeit. Bár egészen pontos adatok nem állnak rendelkezésre, az biztos, hogy a deportálásban érintettek köre helyben is több száz főre tehető, Dunakömlődről szinte a teljes német lakosságot elhurcolták.