Focifüggőség

Nyájas olvasó, ha a laszti láttán leküzdhetetlen kényszert érzel, hogy belerúgj, akkor neked bizony komoly szenvedélybetegséged, focifüggőséged van. Így vagyunk ezzel mi, paksi és székelyudvarhelyi öregfiúk is, kik e súlyos pszichés probléma miatt már 28. éve többnapos, közös, csoportos terápiára járunk. Mondhatnánk úgy is, hogy az Anonim Focisták Társaságába, de nem mondjuk, mert szentül meg vagyunk győződve, hogy mindannyian világklasszisok vagyunk, a focilabda nagybetűs Zsonglőrjei, briliáns cselek, passzok, kapura lövések és védések virtuózai, de a nemzetközi szaksajtó alattomos módon elhallgatja a nevünket. (Nem dicsekvésképpen mondjuk, de a két öregfiúkeretből simán három Aranycsapatot lehetne összeállítani.) Mentálhigiénés programjainkon megfigyelői és közbeavatkozói minőségben természetesen részt vesz a FÜF (1.) is. Mernénk csak kihagyni őket! Azon nyomban a Duna vagy a Küküllő fenekén találnánk magunkat, hátrakötött kézzel, mázsás kővel a nyakunkban. Az is igaz, ha a FÜF leveszi a szemét valamelyikünkről, az minimum napszúrást kap, még akkor is, ha folyamatosan sapkát visel.

Idén július 20. és 24. között került sor hagyományos székely-magyar terápiás találkozónkra. Előtte viszont – biztos, ami biztos! – mi, az udvarhelyi gimi öregfiúcsapata részt vettünk egy berekfürdői edzőtáborozáson. A rossz nyelvek szerint, hogy petyhüdtté löttyedt testünket megacélozzuk, valójában azonban azért, hogy a zordon Hargita szomszédságában szocializálódott székelyekként hozzálazulhassunk a Dunántúl szelíd, Pannon lankáihoz. Igaz, a hőmérő 36 Celsius-fokot mutatott árnyékban, amitől egy cseppet meghökkentünk.

Július 20. szerda. Az esti találkozáskor ujjongva állapítottuk meg, hogy tavalyi pszichoterápiánk óta cseppet sem öregedtünk, bár az árgus szemekkel vizslató, szolgálatos FÜF-tagok szerint észrevételünk hitelességét erősen megkérdőjelezte a viszontlátás örömére elfogyasztott, számolatlan cseppnyi paksi szőlőnedű tudatmódosító hatása. Talán ezzel magyarázható az is, hogy a programfüzet emelkedett Seneca-mottóját („Senki sem azért szereti a hazáját, mert nagy, hanem azért, mert az övé”) hangyányit félreértelmeztük. A mi, öregfiú olvasatunkban így lett a klasszikus szentenciából: Senki sem azért szereti a férjét, mert nagy neki, hanem azért, mert az övé.

Július 21. csütörtök. Kirándulás Siklósra és Harkányra. Reggeli után „Buszra, magyar, s ejsze (2.) székely is!” csatakiáltással irány a siklósi vár 37 Celsius-fok melegben, ami inkább egy afrikai szafarihoz passzolt volna. A buszon irodalmi vetélkedő. E ő i e e e i e é e á a a ó é ü. Vagyis Petőfi versek felismerése mássalhangzók nélkül. A daliás időket megélt siklósi várban forgatták az első magyar filmsorozatot, a kuruc szabadságharcot megidéző Tenkes kapitányát. Ó, de hol vannak már azok a régi szép idők, amikor a férfiak nem a focilabdát, hanem a nőket zaklató labancokat hajkurászták – merengtek mélabúsan kényeztető romantikára szomjúhozó asszonykáink az idegenvezetés során. Érthető hát, hogy a várlátogatás után – kínzó hiányérzetüket orvosolandó – belevetették magukat a harkányi piac forgatagába csábos, nyári cuccokat vásárolni, melyektől a délceg kuruc vitézek biztosan beindultak volna. Nekünk, bankkártya nélkül hagyott öregfiúknak a sör habos öröme maradt s a pislákoló remény, hogy létünk bearanyozói hagynak néhány forintocskát a számlánkon. E felettébb felesleges reménykedést követően a délután jó részét a harkányi gyógyfürdő medencéiben töltöttük. Miközben a vulkanikus vásárlás utójátékaként asszonykáink érzékien pihegtek a medencében, mi törődött testünket a gyógyvízben áztatva Az Ezeregy Sérülésünk Meséivel szórakoztattuk egymást, bedagadt bokákkal, megduzzadt térdekkel, fekete lábujjkörmökkel illusztrálva történeteinket. Akadtak azonban olyanok is, akik egy jól irányzott, övön aluli labda nyomán már csak szoprán hangfekvésben adhatták elő felettébb kínos sérülésüket. Hova tűntek azok a régi szép idők, amikor futó nyári kalandjainkkal nosztalgiáztunk a medencébe lógatva a lábunkat is? Egy idő óta jobb híján már csak a rendszeres urológiai szervizelésünkről beszélhetünk.

Július 22. péntek. Reggeli után újból Madocsára megyünk, mondták paksi barátaink. Micsodára, kérdeztük kába fejjel a 38 Celsius-fokos hőségben. Valóban, itt a festői Duna-parton már voltunk, állapítottuk meg érkezésünk után. A nap során fürdőzés, motorcsónakázás. Ez utóbbit a bevállalósabb FÜF-tagok igencsak élvezték. Széttárták a karjukat, a hajuk szexisen lobogott a szélben. Szakasztott olyanok voltak, mint Rose a Titanic orrában. A jelenetből már csak a Céline Dion által énekelt betétdal, a Szívem visz tovább hiányzott. Aztán jött a nap gasztronómiai csúcspontja, a halászléfőző-verseny. Paksi barátaink szeméből derűs biztatás áradt felénk. Na, lássuk csak, ti, barnamedve-babusgató, reggeltől estig búcsús bugylibicskával abált szalonnát és vöröshagymát falatozó székelyek, mire mentek a pirospaprika-őrleménnyel vadított, szálkás, dunai halakkal? Mi azonban becsülettel helyt álltunk. A szálkák szapora köpködése közti szünetekben a biztonság kedvéért minden fellelt folyadékot a halak után eresztettünk. A nap szenzációja egy új labdajáték gyakorlása volt, mely a FÜF és a NOB figyelmét egyaránt felkeltette.

Július 23. szombat. Délelőtt szabadprogram. Emlékezés azon társainkra, akik már az örökkévalóság mérhetetlen magasságából figyelik földi botladozásainkat. A focimeccs azonban a cirka 4O Celsius-fok miatt elmaradt, de az eredmény annak rendje és módja szerint ki lett találva. Játék nélkül is győzött mindkét csapat.

1. Ha valaki még ennyi év után sem tudná: Futballisták Ügyes Feleségei. A CIA, FBI és Mossad megfigyelési és követési csúcstechnikáit egyesítő, a Francia Idegenlégió és a SEAL harcmodorát alkalmazó, a világ bármely pontján azonnal bevethető, hírhedt kémszervezet és katonai kommandó. Mi, öregfiúk, azonban sportnyelven SZED-ként (Személyi Edzők) merjük csak megszólítani őket.
2. talán (székely)

Szakács István Péter, a Gimi öregfiú csapatának szuper ballábas krónikása