Klippel Jánosnét köszöntötte a polgármester

Klippel Jánosné, született Schmidt Éva nénit köszöntötte 90. születésnapja alkalmából Szabó Péter polgármester. Éva néni 1933. március 4-én született Pakson, tősgyökeres paksi sváb családban nőtt fel a Pál utcában. Úgy kilenc éves lehetett, amikor a család kiköltözött Cseresznyésbe, ahol Tomka Gusztáv evangélikus alesperes földjén gazdálkodtak. Öten voltak testvérek, Éva néni volt az egyetlen lány. A cseresznyési iskolában tanult, majd otthon a ház körül segédkezett. A férjét, Klippel Jánost a Tomka-tanyán ismerte meg, szomszédok voltak. 1950 őszén kötöttek házasságot, majd néhány év múlva, 1954-ben Cseresznyés Barátrét nevű részére költözött a Klippel-család. Négy gyermekük született, János, Henrik, Vilmos és Éva, akik után Éva néni nyolc unokának és tizenegy dédunokának örülhet. 1969-ben a gyerekeik taníttatása végett beköltöztek Paksra, a Kinizsi utcában vettek építési telket. Éva néni férje egész életében a mezőgazdaságban dolgozott, nekik is sok szőlőjük volt, nyugállományba az egyik helyi téeszből vonult. Hatvanhat évet éltek le együtt a párjával. Klippel János bácsit 2017-ben köszöntötték 90. születésnapja alkalmából, nem sokkal később hunyt el. Éva néni átköltözött a lányáékhoz a szomszédos Dobó István utcába. Egész életében sokat dolgozott és a pihenés éveiben is dolgos ember maradt, varrt, kötött, horgolt a családnak, sütött-főzött, kertet művelt, de mivel ma már nehezen jár és a kezeivel is probléma van, kevesebbet tud tevékenykedni. Azt is elárulta, hogy a köszöntésre felöltött ruháit is maga varrta, és azt is, hogy mindig tartottak jószágot, és volt kertjük, amit nagyon szeretett művelni. Szívesen olvas, tévézik, követi a helyi és az országos híreket, kikapcsolódásként rejtvényt fejt. A kérdésre, hogy szerinte mi a hosszú élet titka, gondolkodás nélkül érkezett tőle a válasz: csak azt lehet mondani, hogy a munka. Éva néni azt is elmondta, hogy a legnehezebb időket a háború alatt élte meg, és azt is, hogy a legnagyobb boldogság számára a családja. Klippel Jánosné születésnapját hétvégén együtt ünnepli meg a család, több mint harmincan ülik majd körül az asztalt.

Sokan tudják, hogy egyik fia, János rendszeresen ír verseket. A március 3-i köszöntésen is ott lapult egy a zsebében:

Édesmamának

Kilencven éves az édesanyám,
Most is figyelmes a két szeme rám.
Van a kötényiben útravaló,
Tudja, fiának mikor, mi a jó.

Elmegyek hozzá, meglátogatom.
Jár nekem még ezer kincs, jutalom.
Kérem a két keze lágy tenyerét,
Adja nekem maradék melegét.