Az egészségügyben dolgozókat köszöntötték

„Az én tanításom nem arra van ítélve, hogy a könyvtárak porában penészedjék, hanem győztesen hasson a gyakorlati életben…” – Semmelweis Ignácot idézte ünnepi köszöntőjében Szabó Péter polgármester az egészségügyben dolgozók tiszteletére megtartott városi ünnepségen. Mint felidézte, Semmelweis Ignác a bécsi diáktársaság közkedvelt tagja, kitűnő táncos és jó úszó volt, majd orvosként szenvedélyes kutató és felfedező lett, forradalmi jelentőségű újításával gazdagította a tudományt. Elfeledve halt meg egy elmegyógyintézetben, de nevét ma mégis mindenki megmentőként ismeri, munkássága ma elválaszthatatlan a gyógyítástól – összegzett a polgármester, aki beszélt a paksi egészségügy fejlődésének kiemelkedő alakjairól és néhány mérföldkövéről:

– Paks első patikája a Fő utca – Hegyhát utca sarki épületben nyílt meg 1787-ben, amely Szentháromság Gyógyszertár a szekszárdi után másodikként nyílt meg a vármegyében.

– 1913-ból ismert egy rövid újsághír, miszerint „A bécsi 3. nemzetközi gyógyszerészeti kiállítás zsűrije Gründl Károly paksi gyógyszerészt a Siromel nevű tüdővész ellenes gyógyszeréért ezüstéremmel tüntette ki.”

– Abay Nemes Gyula okleveles gyógyszerész a patikáját 1928-ban nyitotta meg a Szent István téren épült új lakóházába, melyet emléktábla is jelöl. A paksi közélet aktív tagja volt, egyik kezdeményezője a Deák-emléktábla elhelyezésének 1927-ben.

– Idősebb paksiak emlékezhetnek a Pálvölgyi gyógyszerész házaspárra, akik a Kossuth Lajos utca sarkán 1942-ben nyitották új, korszerűen felszerelt patikájukat, ami az államosítás után is az ő szakmai irányításukkal működött.

– Szinte már elfeledtük Gebhardt Xavér Ferenc orvos-akadémikust, aki nevét az orvostudomány történetébe a himlő elleni oltószérum hazai előállításával és a magyar nyelvű orvosi szaknyelv meghonosítójaként írta be a 19. század derekán.

– Unokája – akinek ott állt sarokháza a Bazársor végén – ifjabb Gebhardt Xavér Ferenc a 20. század elején kórházi főorvosként a tüdőbetegségek kór- és gyógytanát kutatta.

– Meg kell, emlékezzünk az első világháború alatt a polgári fiúiskolában berendezett és a Vöröskereszt által működtetett hadikórházról is, és ne felejtsük el dr. Novák Sándort sem, aki az 1840-es években került Paksra, akinek Deák Ferenc utcai rendelője egész nap nyitva állt a betegei előtt. A híres paksi orvosok közül is kiemelkedett szakképzettségével, karitatív lelkületével, szolgálatával, emellett első hobbirégészünk, helytörténészünk is volt. 1871-ben közadakozásból az Anna utcában felállította és díjtalanul vezette az elaggott szegények és nyomorultak „ispotályát”, Paks első kórházát.

– Az ő házában hozta létre 1929-ben dr. Grünfeld Adolf tisztiorvos a község anya- és csecsemővédő intézetét, a Stefánia Szövetség helyi fiókját.

– Ugyanebben a házban lakott és gyógyított 1940-től dr. Pongrácz Sándor, a sokak által még ismert és a város által is elismert kiváló orvos és kiváló ember.

– Meg kell, emlékezzünk a Kossuth Lajos utcai Resch-szanatóriumról, majd később abban az épületben kialakított járási szülőotthonról, a gólyafészkes házról, melynek egyik kiváló szülészorvosa volt dr. Csók Sándor, aki jóval a 90. évén túl is még velünk van.

– De nem szeretnék a múltban leragadni, mert a Semmelweis-nap legalább annyira szól az egészségügyben jelenleg tevékenykedőkről is. Vannak köztük olyanok, akikkel személyesen találkozunk, akik egy-egy krízishelyzetben rászolgálnak a bizalmunkra, ezért jó emlékeink között őrizzük őket: a gyermekorvos, akit este is fel lehetett keresni a lázas kisgyermekkel, az asszisztensnő, akinek egy fájdalmas beavatkozás alatt szoríthattuk a kezét, a mentős, aki a legmegrázóbb helyzetben is nyugodt tudott maradni, a gyógyszerész, akinek a sokadik kérdést is fel lehetett tenni, és bizonyára mindenki tudná hosszasan folytatni a sort – mondta  a polgármester, majd így folytatta:

„A világ olyan gyönyörű, hogy egyre nagyobb felelősség embernek lenni” – mondta Szabó Magda, Kossuth-díjas írónk. Különösen igaz ez napjainkra. Ezért is emelem kalapom minden olyan egészségügyi dolgozó, szakdolgozó és orvos előtt, akik kiállva a Covid-járvány alatti extrém stresszt és nyomást, átvészelve a magyar egészségügy utóbbi 50 évének egyik leginkább embert próbáló időszakát, még mindig közöttünk vannak, együtt harcolnak, és nem adják fel ezt a harcot. Nem adják fel, mert ez hivatás. És nincs csodálatosabb hivatás, mint mások segítése, az elesettek, betegek ápolása gyógyítása – húzta alá.

– Ezen a napon a paksiak, az itt élők nevében köszönjük áldozatos, felelősségteljes, odaadó fáradságot nem ismerő munkájukat, mellyel a helyi lakosok ellátását, egészségét biztosítják – zárta gondolatait Szabó Péter.

Az ünnepi esten köszöntötte Tóbiás Zoltánné, Marika nénit (80), aki a városban a leghosszabb ideje, töretlenül, aktívan dolgozik az egészségügyben. Az ünnepségen a Hesz Ádám Akusztik adott műsort.