Így védik a fákat, virágokat

Öntözőzsákokat helyeztek ki idén új ültetésű facsemetékre a DC Dunakom Zrt. parkfenntartási csoportjának munkatársai, amivel a kiszáradástól védik a fiatal fákat. Az utóbbi években tapasztalható nyári csapadékhiány miatt más módszerek bevezetésére is szükség volt a zöldfelületek gondozásában. A témáról Seregély Erzsébettel, a cég közterület-fenntartási részlegének vezetőjével beszélgettünk.

– Mekkora zöldfelületet gondoz Paks közigazgatási területén a közterület-fenntartási részleg parkfenntartási csoportja?

– Ötvenöt hektár zöldfelületet gondozunk a közterületeken. A legutóbbi felmérés szerint tízezer fa van Pakson, a pótlás célú ültetés évente olyan száz, az állománygyarapító pedig 50-60 facsemete. A cserjeállomány összterülete körülbelül 3-4 hektár, valamint 27 virágágyat is gondozunk. Hozzánk tartozik körülbelül 40 hektár külterület is, elsősorban önkormányzati tulajdonban lévő földutak, nagyobb területek mentén végzünk kertészeti feladatokat: űrszelvényezés, gyommentesítés, fűnyírás. Jelenleg 66 fő dolgozik a közterület-fenntartási részlegen, ebből 21 fő a kézi úttisztítási csoporthoz tartozik.

– Milyen feladatokat végeznek a zöldfelületeken?

– Feladatunk a fák gallyazása, metszése, a kiszáradt fák eltávolítása, pótlása, a fűnyírás, a virágágyak fenntartása (növények visszacsípése, gyomlálás, barázdálás, öntözés), a tavaszi és őszi virágültetések, a fa- és cserjeültetések, és ősszel nagy munka a lombhúzás, az összegyűjtött avart, levágott füvet komposztáljuk. Növényvédelmi munkát is végzünk. Évente négyszer van permetezéses gyomirtás az utak, járdák burkolatait érintően. A rózsákat, mályvacserjéket szükség szerint permetezzük. A favédelem injektálással történik jellemzően a levéltetvek ellen, de tápanyag-utánpótlást is biztosító kombinált injektumot szoktunk kérni, ez a védelem 4-5 évig hatásos. A füstöléses módszerről váltottunk át erre, mert a mi faállományunk esetében hatékonyabb és gazdaságosabb. A helyi védelem alatt álló fákhoz probléma esetén növényorvost hívunk. Idén a Duna-parti gesztenyefasoron zajlott speciális munka: a lombkoronák megkönnyítése, bizonyos ágak kirögzítése, az üregek kezelése. Bevizsgáltuk a múzeum előtt álló, tavaly komoly viharkárt szenvedett fehér eperfát is, ami rendben van. A műszeres vizsgálatok során a fák törzsének belsejét és a gyökérzónájukat is megnézzük.

– Bár a közelmúltban volt némi csapadék, előtte viszont hosszú időn át nem, és nagy a hőség. Hogyan tudnak küzdeni az egyre nagyobb nyári csapadékhiány ellen?

– Az utóbbi években a nyarak egyre aszályosabbak. Ilyenkor kiszárad a talaj, a benne maradt sók megváltoztatják a szerkezetét, a növények nehezebben jutnak tápanyagokhoz, akár ki is éghetnek. A virágágyakban folyamatosan barázdáljuk a talajt (kis árkokat húzunk), amivel megnöveljük a vízbefogadó képességét, a növények tövéhez tereljük, ott tartjuk az öntöző- és csapadékvizet. A cserjék alá a téli metszésből származó gallyakból aprított mulcsot terítünk, mert kicsit tartja a nedvességet. Új cserjék telepítésénél már geotextilt is teszünk a talajra. Ez megtartja a nedvességet, valamint nem engedi feljönni a gyomnövényeket, amelyek így nem tudják elszívni a dísznövényektől a vizet, tápanyagot. Új fák ültetésekor nagyobb fatányérokat készítünk, és mulcsozzuk a talajt. Ebben az évben először faöntözőzsákokat helyeztünk ki facsemetékhez.

– Miért jó módszer a faöntözőzsákok használata?

– Az első három évben a fákat öntözni kell, hogy megeredjenek. Nincs arra kapacitásunk, hogy ezeket a fákat napi szinten locsoljuk, ezért valamilyen innovatív megoldást kerestünk. Száz darab öntözőzsákot a cég vásárolt, további kétszázat pedig az önkormányzat. Ezek a 75 literes, több éven át használható öntözőzsákok folyamatos adagolással közvetlenül a gyökérzónához juttatják a vizet, a tápanyagok így nem mosódnak ki a talajból. Mivel a folyamatos vízutánpótlás átnedvesíti a talajt, a gyökerek könnyebben törnek lefelé, ám ha túl sok a víz, éppen ellenkező hatást érünk el, ugyanis mivel a felszín közelében bőven kapnak vizet, nem kapaszkodnak elég mélyen a földbe. Tehát az öntözés is nagy odafigyelést igényel.

– A régi növényfajták bírják az aszályt, vagy ezen a területen is változtatni kellett?

– A cserjéknél az utóbbi időben a berberis-félék, a korallberkenye, a babérmeggy, a gyöngyvessző és a kékszakáll jellemző, ezek jól tűrik a szárazságot. A virágágyakba is keressük a szárazságtűrőbb fajtákat, ilyen például a levendula, amelyből ősszel további 1500 tövet ültetünk. Emellett vegyes ágyásokat (növénytársítás) alakítottunk ki cserjékkel, évelő virágokkal. Az évelőkkel ugyan több munka van, de a jól megválasztott fajták (pl. kúpvirág, gyertyavirág, levendula) a jelenlegi klímát is jól bírják. Azért nem kell lemondani a „klasszikus” virágainkról, továbbra is ültetünk árvácskát, tulipánt, százszorszépet a virágágyakba. Az ürgemezei tóba is rendre telepítünk új növényeket. A fák tekintetében jól állunk, az Ürgemező homokos talaján bevált a pusztaszil, és városszerte a kőrisfajták és a hársfa. Egyelőre más fafajtákkal nem próbálkozunk. Minden munkában szoros a szakmai együttműködés Klézl Terézia főkertészi szaktanácsadóval. Az említett módszerek a kiskertekben is alkalmazhatók, sőt mivel kisebb területek, érdemes gyűjteni az esővizet, és azzal öntözni, hiszen összetétele révén ez a legjobb a növényeknek.

A cikk megjelent: Paksi Hírnök 2024. augusztus 30.

Indexkép és zárókép: Babai István/archív felvételek