Dupla születésnapot ünnepeltek

Hoós Lászlót és Hoós Lászlónét köszöntötte kilencvenedik születésnapjuk alkalmából az önkormányzat nevében Barnabás István alpolgármester és Mezősi Árpád a körzet önkormányzati képviselője. Első ízben köszöntöttek Pakson olyan szépkorú házaspárt, akik egyszerre ünneplik a kilencvenedik születésnapjukat, két nap különbséggel születtek.

Hoós László 1935. május 5-én látta meg a napvilágot Baján. Még csecsemő volt, amikor a család Szekszárdra költözött, mert édesapja a Tolna Vármegyei Számvevőségen kapott állást, később a 6-os út építésénél is dolgozott, majd a megyei kórházban volt irattáros. Édesanyja rövid ideig dolgozott a szekszárdi selyemgyárban, majd háztartásbeliként nevelte őt, valamint öccsét és nővérét, közülük már csak Laci bácsi él. A négy elemit Szekszárdon végezte, majd a nyolc osztályt már az általános iskolai rendszerben fejezte be. Ezután Palánkra került állattenyésztési technikumba, ahol 1952-ben végzett. 1952 őszén került Paksra a Paksi Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályára, ahol takarmánygazdálkodási előadóként kezdett dolgozni. 1953 és 1955 között Gyönkre került, majd újra Szekszárdra a Tolna Megyei Mezőgazdasági Igazgatóságra. 1955-től behívót kapott, több mint két és fél évet töltött katonai szolgálatban, amely után visszatért szekszárdi munkahelyére. Közben Kaposváron felsőfokú állattenyésztési technikumot végzett, amellyel a különbözeti vizsga letétele után főiskolai végzettséget szerzett. Az üzemmérnöki szakosítás elvégzése után szarvasmarha-tenyésztési üzemmérnökként dolgozott a megyénél. 1959-es házasságkötése után költözött a nagyközségbe, és naponta ingázott Paks és Szekszárd között. A szarvasmarha-tenyésztési vonalon további két genetikai tárgyú tanfolyamot is elvégzett. A törzskönyvezéseket ellenőrizte és ivadék-vizsgálatokat is végzett megyeszerte. Újabb váltás 1983 őszén történt, ekkor került a Paksi Állami Gazdaság biritói sertéstelepére, amely komoly húsüzemként évente több tízezer sertést hízlalt a népgazdaságnak. 1998 decemberétől lett nyugdíjas. Paksra költözése óta szőlészkedik, művelt szőlőt a Pörösi soron, a ház körül pedig csemegeszőlőt ültetett. A Paksi Hegyközség alapításakor az Ellenőrző Bizottságba választották, később a borbírói tanfolyamot elvégezve kapcsolódott be a városi borversenyek szervezésébe. A Hegyközség Választmányi tagságáról korára való tekintettel két éve lemondott, de azóta is mindig tiszteletét teszi a városi borversenyek megnyitóján. Laci bácsi jó egészségnek örvend, még autót is vezet, most van folyamatban a jogosítványa megújítása. Több mint húsz éven át részt vett a Duna-átúszásokon, 2006-ban a legidősebb úszó volt a mezőnyben.

Hoós Lászlóné (Ruff Katalin) 1935. május 7-én látta meg a napvilágot Pakson, tősgyökeres sváb családban, egy nővére van. Gyermekkorában az Imre utcában laktak, később a Kálvária utcába költöztek. Édesapja vízimolnár volt, őt korán elvesztette, bár a keleti frontról még visszatért, de a főváros 1944-es ostromakor elesett. Már óvodába is a zárdába járt az irgalmas nővérekhez, de az iskola utolsó éveit a községi elemi iskolában fejezte be. Óvónő szeretett volna lenni, szeretett a gyerekekkel foglalkozni, végül gyermekápolónak tanult. Kati néni 1955-ben Stefi doktornő (dr. Steindl Stefánia gyermekorvos) segítségével – első munkahelyesként – került a Paksi Járási Szülőotthonba. A feltételek nem minden esetben voltak biztosítva, de a rend, a tisztaság, a szakmai tudás, a lelkiismeretes munka olyan körülményt teremtett, hogy a szülő édesanya újszülött gyermekével biztonságban érezhette magát. Jó szívvel gondol az intézményt egykor vezető, a 96. évét a közelmúltban betöltött dr. Csók Sándorra is. Az egykori dolgozók 2014-es találkozóján Kati néni is felszólalt, és felidézte több évtizedes emlékeit. 1973-ban átkerült az újonnan felépült és megnyílt Rákóczi utcai SZTK-ba, ahol a fizikoterápiás részlegen dolgozott, innen ment nyugdíjba 1990-ben.

Kati néni és Laci bácsi megismerkedése 1952-ig nyúlik vissza, Kati néni nővére, Julianna mutatta be őket egymásnak. Az ismertségből később szerelem lett, 1959-ben összeházasodtak. 1960-ban építették fel családi házukat a Zápor utcában. Az építkezéskor felettük még nem volt több utca, kukorica és szőlő borította a Kishegyet, ma viszont már alig maradtak néhányan az egykori első utcalakók közül. Két gyermekük született, László és Katalin, négy unoka és öt dédunoka van a családban. A gyermekekkel való foglalkozás szeretetét lányuk, Grószné Hoós Katalin vitte tovább, akinek bölcsődei nevelői munkáját 2021-ben az önkormányzat Segítő kéz kitüntetéssel ismerte el. A ház körül gondozott virágos- és zöldségeskert, valamint szőlősorok mutatják az idős házaspár tevékeny mindennapjait. Laci bácsi még friss szőlőültetvénnyel is foglalatoskodik, Kati néni pedig ellátja a háztartást. Délutánonként egy-két órás pihenőt tartanak, emellett aktív keresztrejtvényfejtőként, újságolvasóként (Szabad Föld, Paksi Hírnök, Atomerőmű magazin stb.) tartják karban a memóriájukat. Gyermekeik mindennap látogatják, segítik őket. A május 5-i és 7-i születésnapok után május 9-én a 66. házassági évfordulójuk is alkalom lesz a köszöntésekre.