Bronzérmes lett az ASE a sakk csapatbajnokságban
A harmadik helyen végzett az Atomerőmű SE sakkcsapata a magyar szuperliga mezőnyében, míg az ASE II. az NB I.-ben holtversenyben ötödik lett. A bajnokságról, a teljesítményekről Gosztola István csapatvezetőt kérdeztük.
– A végére már nem maradtak izgalmak, hogy alakult ez a bajnoki szezon?
– Tulajdonképpen már az utolsó három forduló előtt nagyjából lehetett tudni, hogy ez lesz a vége a szuperligában. A harmadik hely már biztos volt, de azért megpróbáltunk esetleg feljebb jutni a dobogón. Elhívtuk Harikrisnát, titkos indiai fegyverünket, aki Prágában él, és néha megkérhető, hogy besegítsen nekünk. Vállalta a játékot, de sajnos a bajnok Nagykanizsától így is kikaptunk, és nem sikerült utolérnünk a második helyen végző Ajkát. Ez a három csapat nagyon kiemelkedik a szuperligában szereplő tíz csapat közül. Végül 3,5 ponttal maradtunk le az ezüstéremről, ami leginkább az utolsó, kieső helyen végzett Szeged elleni mérkőzésnek köszönhető. Amikor 7,5-2,5 és 9-1-re nyertek ellenük a vetélytársak, mi 5,5-4,5-re tudtuk csak legyőzni őket.
– Kiket lehet kiemelni a teljesítményük alapján?
– Két játékos nagyon kitett magáért, Berkes Ferenc és Fodor Tamás kilenc meccsen 7,5 pontot gyűjtöttek, nagyon húzták a csapatot. Kiemelném még Kozák Ádámot, aki első és második táblán játszva 7 pontot szerzett, tehát ők megtették a magukét. Nyilván vannak olyan játékosok, akik többre is képesek, azt mondanám, hogy egy-két pont benne volt még a tarsolyukban. Hat külföldi szerepel az erőlistánkon, egy csapatbajnokin két külföldi játszhat, de keveset szerepeltettük őket. A bajnokságban lejátszott kilencven partiból a szerb származású Popovic, a román Parligras és az indiai Harikrisna összesen hét partit játszottak. A többiek, a Nagykanizsa és az Ajka lényegesen több külföldi játékost játszatott. Úgy vélem, ezzel a csapattal, ha nem is a maximumot hoztuk, de közel a legjobbat, hiszen a negyedik Kőbánya 14 ponttal végzett mögöttünk. Egy meccsen maximum 10-0-ra lehet győzni, tehát több mint egy meccs különbség van az első három helyezett, azaz a dobogósok és a többiek között, és ami még érdekesebb, hogy az első három vidéki egyesület.
– A bajnokság kezdetekor szó volt a fiatalításról. Hogy sikerült?
– Pár évvel ezelőtt Kozák Ádám hozzánk jött, annak idején őt tartottuk a legtehetségesebb ifjúsági játékosnak. Ez beigazolódott, már paksi színekben junior világbajnoki ezüstérmet nyert, most 22 éves, általában az éltáblán játszott ebben a bajnokságban. Ezenkívül több fiatal is ingázott a szuperligás, és az NB I.-es csapat között.
– Beszéljünk az NB I.-ről, hogyan sikerült nekik a szezon?
– Ez az ötödik hely a realitás, holtversenyben végeztek a Komlóval azonos mutatókkal, de egy koefficiens miatt a Komlót hozták ki negyediknek. Nem nagyon szoktunk beszélni a csapatkapitányokról, de most kiemelném Berta Tibort, aki nagyon lelkesen, régóta foglalkozik a fiatalok menedzselésével. Sok jót ki tudott hozni ebből a csapatból. Nagyon sok fiatal játszik ott, a 17 éves Szegedi Mátyás lett a legjobb pontszerző, tíz alkalommal ült asztalhoz, és 7 pontot szerzett. Kiemelném Bodrogi Bendegúzt, ebben a fél-egy évben nagyon szépen fejlődésnek indult, már 2450 körül van az értékszáma, és még csak 16 éves. Mindkét csapatban játszhatott, elsősorban a szuperligában volt ifjúsági játékos. Itt is, ott is nagyon jól teljesített, 9 pontot szerzett tizenegy játszmából. Nagyon-nagyon sokat fejlődött, nagyon bízunk benne, most az U18 év alattiak között a legjobb magyar játékos, ő vezeti a rangsort, meg is hívták a Mitropa kupára, éltáblásnak. Úgy érzem, hogy jól gazdálkodtunk a minőségi ifjúsági játékosainkkal. Még az ifjúsági játékosok közül azért be kell vonzani egy-két tehetséget, hogy legyen később is utánpótlás.
Megjelent a Paksi Hírnök 2025. május 23-i számában.