A magyarországi németek kitelepítésére emlékeztek

– Ne vegyétek el az ember meghitt otthonát. Ne kelljen elhagynia édes hazáját. A hazát, mely jövővel biztatott, melyben mindnyájunk bölcsője ringatott! – Ez az Elisabeth Neuberger-Schneidertől való idézet olvasható a dunakömlődi kitelepítési emlékművön, ahol megemlékezést tartottak a paksi és dunakömlődi németek kitelepítésének 79. évfordulója alkalmából.

Féhr György, a Paksi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke beszédében felidézte, hogy a Potsdami konferencia döntéseire hivatkozva a magyar minisztertanács 1945. december 22-én – bár hosszú és heves viták után – elfogadta a magyarországi németek kitelepítésről és jogfosztásról szóló kormányrendeletet. Mint mondta, a Tolna megyei németek elhurcolása az egyik legnagyobb arányú megtorlás volt a magyarországi németség ellen. Már 1945. április 25-én létrehozták a lengyeli Apponyi kastélyban azt a „koncentrációs tábort” ahol több ezer tolna megyeit zsúfoltak össze a kitelepítésre várva. Közülük a munkaképteleneket Györkönybe és Németkérre vitték. – 1945 őszén az erőszakos telepítések ellen komoly ellenállás bontakozott ki Tolna megye több településén, Zombán, Mözsön, Dunakömlődön, Váralján és Tengelicen erőszakos cselekmények is voltak, melyeket a magyar kormány a korabeli sajtón keresztül, az itt élő németek elleni hangulatkeltésre használt fel. Ennek megtorlásaként, 1946. május 29-én a dunakömlődi lakosság 98 százalékát elhurcolták Németországba. Az akkori hatalom képviselői, tartván a nagyobb ellenállástól, igyekeztek a kitelepítési kvótákat a kistelepülések teljes kiürítésével végrehajtani. Ezért megyénk nagyobb városait így Paksot és Szekszárdot is igyekeztek elkerülni. Pakson az 1946-os németországi kitelepítések a KSH adatai szerint mindössze 15 főt érintettek. De az a több száz paksi honfitársunk, akit a statisztikák csak úgy említenek, hogy más helyre kötözött többségében azokat jelenti, akiket az elhurcoltakhoz hasonlóan kidobtak otthonukból, vagyonukból, megfosztottak megélhetési lehetőségüktől. Az elhurcolások még 1947-ben is folytatódtak, mint azt Stenger Pál volt dunakömlődi lakos könyvéből tudhatjuk, ekkor Paksról és környékéről további 115 főt hurcoltak el Németországba – mondta Féhr György. Kiemelte, megdöbbentő számára az a felismerés, hogy magyar emberek még mindig mennyire nem ismerik az itt élő németek meghurcoltatását, szerényen tárgyalják sorsukat az iskolai történelemkönyvek, pedig ez a téma sokkal több figyelmet és tudást érdemel.

A megemlékezésen térzenével fogadta a résztvevőket a Roger Schilling fúvószenekar, műsorral közreműködtek a Paks Deák Ferenc Általános Iskola diákjai. A megemlékezés végén koszorúztak az emlékműnél, melyet Vass György tervei alapján a magyarországi németek kitelepítésének 70. évfordulója alkalmából emeltek.