Jó napot, mi újság? – Lisztmájerné Bock Brigitta

Lisztmájerné Bock Brigitta életfeladatának tekinti a svábság értékeinek, hagyományainak továbbörökítését. A Paksi Deák Ferenc Általános Iskola igazgatóhelyettese, német nemzetiségi tanító a közelmúltban Arany Rozmaring díjat vehetett át a Paksi Német Nemzetiségi Önkormányzattól.

Lisztmájerné Bock Brigitta Pakson született, édesapja révén sváb felmenőkkel rendelkezik. Hatéves koráig lakott a településen, az általános iskolát azonban már Nagydorogon végezte. A német nyelv kisgyermekkorától az élete része volt. Az általános iskolában német szakkörre járt, majd a Gyönki Tolnai Lajos Kéttannyelvű Gimnáziumban tanult tovább. Mint mondja, folyamatosan kiváló tanárai voltak, ösztönzésükre a felsőfokú nyelvvizsgáig jutott. Elvégezte a szekszárdi tanítóképző főiskolát, és már tanította a német nyelvet, amikor diplomát szerzett Baján, az Eötvös József Főiskolán német nemzetiségi tanító szakon.

Brigitta dédanyja és nagyapja testvére a kitelepítés áldozatai voltak.

Csak évtizedekkel később tudta meg, hogy miért élnek rokonai Németországban. – A tragédia kapcsán az volt a hozzáállás, hogy Nicht vor dem kind!, azaz Semmit a gyerek előtt! Felnőttkoromban ismertem meg a kitelepítés történetét, ez a tragédia korábban a történelemkönyvekben sem szerepelt. A svábságom gyermekkoromban a györkönyi lakodalmakat, a sváb zenét, kultúrát jelentette, amely belém ivódott. A nagyszüleim, az édesapám és a keresztszüleim otthon svábul beszéltek, ami gyermekként engem nagyon dühített, mindig kértem, hogy magyarul mondják. Ma már velük együtt mondanám, ha tehetném – idézte fel. Kitért arra, hogy az édesanyja megismerte a sváb gasztronómiát, és maga is készít hagyományos ételeket a családjának, illetve folyamatosan fejleszti ebbéli tudását.

– A német nyelvet, a kultúrát, a keresztény értékeket, a munkaszeretetet, a kitartást, a felelősséget mind-mind a szülői házból hozom, és igyekszem továbbadni a gyerekeimnek. Szerintem csak így lehet élni és dolgozni – vallja Lisztmájerné Bock Brigitta, aki azt is elmondta, hogy mind a két gyermeke – egyikük most kezdi a középiskolát, a másik egyetemista – olyan neveltetést kapott a nagyszülőktől is mindkét ágon, hogy tiszteljék az ősei­ket, tisztában legyenek a gyökereikkel. A sváb értékeket, hagyományokat a nagydorogi és a györkönyi általános iskola után immár hét éve a Paksi Deák Ferenc Általános Iskolában igyekszik továbbadni a diá­koknak.

– Amit a kicsik magyarul megtanulnak, például az adventi szokásokat, azt németül is átadom nekik a tanórákon. Nagyon sok mondókát és dalt tanítok nekik, az első osztályban ezek száma az év végére akár a százat is eléri. A negyedikesekkel farsang táján fánkot sütünk, ennél a korosztálynál már a kulináris élvezetekre, az illatokra, ízekre is hagyatkozhatunk. Jó érzés, amikor a szülők felhívnak, hogy kérik a recepteket. Emlékezetes számomra, amikor egyszer a nyolcadik osztályosok meghívására beszéltem nekik a be- és kitelepítésről. Megmutattam nekik a dédnagymamám vállkendőjét, amit az előadás végén többen végigsimítottak – mesélte.

Lisztmájerné Bock Brigittának a Paksi Német Nemzetiségi Önkormányzat a német nemzetiségi kultúra ápolása, fejlesztése érdekében végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként Arany Rozmaring-díjat adományozott. A kitüntetést a nemzetiségi napon adták át.

– Hatalmas megtiszteltetés ez számomra, többre már nem is vágyom. Édesapám, aki 22 éve nincs már velünk, nagyon örülne ennek. Amikor megtudtam, hogy én kapom az elismerést, az első reakcióm az volt: hiszen én csak tettem a dolgomat. Igaz, mindig 120 százalékosan igyekszem teljesíteni a feladatot.

Tudom, hogy nem lehet megállni, méltónak kell lenni a díjra a jövőben is

– összegzett. Kiemelte: minden tekintetben élvezik a német nemzetiségi önkormányzat támogatását, legyen szó például fellépőruha elkészíttetéséről vagy kirándulások megszervezéséről.

Brigitta hobbija az utazás, az idei úti célok Szarvas és Burgasz lesznek. Azt vallja: „minden évben menj el egy olyan helyre, ahol még nem jártál”.