Pakson találtak otthonra

Az egyetemen töltött első napon – 1983. szeptember 1-jén – találkoztak, és szinte az első perc óta egy párt alkotnak Jarlikova Jelena és Hadnagy Lajos. Habár egyikük Novovoronyezsben, másikuk Veszprémben gyerekeskedett, találkozásukra pedig Moszkvában került sor, az otthonuk Paks lett. Hivatásuk is közös: mindketten egy életre elköteleződtek a nukleáris ipar mellett.

A lakótelepi Atomfittben találkozunk praktikus okokból, mert itt tartja szokásos havi rendezvényét a Paksi Orosz Klub. A kérdésre, hogy aktív POK-tagok-e, Jelena mosolyogva jegyzi meg, hogy természetesen, már a kezdetektől, ráadásul négy éve ő a klub elnöke.

De hogyan is került Léna és Lajos Paksra?

Léna számára logikus volt, hogy műszaki vonalon tanul tovább érettségi után: a természettudományos tárgyak vonzották, s amúgy is náluk a családban mindenki – a nők is – műszaki pályát választott. – Persze döntésemben annak is szerepe volt, hogy egy Pakshoz hasonló atomvárosban, Novovoronyezsben nőttem fel, ahonnan a Moszkvai Energetikai Egyetem (MEI) atomerőművek és berendezések szakára jelentkeztem – magyarázza Léna. Ugyanide nyert felvételt a veszprémi Lajos is, akit a műszaki terület mellett a külföldi tanulás, s vele egy idegen nyelv elsajátításának lehetősége is vonzott. Mint mesélik, a MEI gólyabálján találkoztak először első évfolyamosként. Kölcsönös érdeklődés, majd szerelem alakult ki közöttük. A kapcsolattartást elősegítette, hogy ugyanarra a szakra jártak, és egy kollégiumban laktak. Két év múlva érett meg a kapcsolatuk arra, hogy Lajos bemutatkozzon Jelena szüleinek, akik nem igazán repestek az örömtől, hogy külföldi fiúval jár a lányuk. Igyekeztek meggyőzni, hogy válasszon orosz párt magának, de a fiatalok hajthatatlanok voltak. Egy évre rá, 1986 augusztusában össze is házasodtak, amit végül mindkettőjük szülei elfogadtak, és szeretetteljes kapcsolat alakult ki velük.

Lajos az atomerőműben töltötte másfél hónapos szakmai gyakorlatát nem sokkal az esküvő előtt, sőt tanulmányi szerződést is ajánlottak neki. 1988-ban már ketten érkeztek Paksra diplomagyakorlatra, ahol segítőkész munkatársak és kivételes lehetőségek fogadták őket, így a diplomamunka is jól sikerült. Moszkvában, a diplomavédés előtt megszületett kislányuk, az államvizsgát Léna már a két hónapos Julcsi mellett abszolválta Lajos segítsége mellett.

Az egyetem után adott volt, hogy a család Paksra költözik.

Annak ellenére, hogy nagyon barátságos, befogadó volt a helyi közösség, nem volt könnyű a Pakson töltött első pár hónap. – Elein­te furcsa volt a kisváros a pezsgő moszkvai élet után. Egy másik országba, ismeretlen körülmények közé kerültem, napközben egyedül voltam, nem beszéltem a nyelvet – idézi fel Léna. Ugyanakkor – teszi hozzá – mindenki igyekezett segíteni az iskolában szerzett orosztudása morzsáival akár a boltban, akár az orvosnál. Enyhített a nehézségeken, hogy akkoriban sok orosz élt a városban, és idővel több kisgyermekes családdal ismerkedtek meg, akikkel máig baráti kapcsolatok kötik össze őket. Sok erőművi dolgozó is járt betanuláson Novovoronyezsben, így velük is akadt közös beszédtéma. A kommunikációval kapcsolatban elárulják, hogy bár mostanra Léna is tökéletesen elsajátította a magyar nyelvet, máig oroszul beszélnek egymással.

– Az atomerőmű beruházási igazgatóságán kezdtem dolgozni – mondja Lajos, aki később reak­torfizikusként folytatta, majd az akkor létrehozott biztonsági igazgatóságra került. 2011 óta az atomerőmű képviseletében a WANOnál, Atomerőmű Üzemeltetők Világszövetségénél dolgozik, 2023-tól vizsgálati csoportvezető a Párizsi Központban, miután évekig dolgozott a Moszkvai és a Londoni Központban is. – Sokat utazom, mert a munkám során vizsgálatokat végzünk az atomerőművekben, hogy a javítandó területek feltárásával, a jó gyakorlatok azonosításával segítsük elő azok biztonsági szintjének növelését – részletezi Lajos. Ezen a területen dolgozik Jelena is, aki néhány külsős év után 2001-ben lett a Paksi Atomerőmű munkatársa. WANO kapcsolattartóként a saját és nemzetközi üzemeltetési tapasztalatok feldolgozása és cseréje a fő feladata.

Itt ragadják meg az alkalmat, hogy elmondják, mennyire emberi léptékű és biztonságos kisváros Paks.

– Nyílt és barátságos emberek fogadtak minket, az atomerőmű vezetői és munkatársai is közvetlenek voltak. Azóta is jól érezzük magunkat a városban és az atomerőműben – hangsúlyozza Lajos.

Szemmel láthatóan jólesik nosztalgiázni, így alig marad időnk, hogy szót ejtsünk arról, mi fér még az életükbe a munka mellett. – Két nagylányunk van, Julcsi a családjával Budapesten él, Szonja, aki speciális felügyeletet igényel, velünk lakik, de szerencsére nappali ellátása megoldott – mondják.

Tevékeny közösségi emberek, Lajost a Magyar Nukleáris Társaság, Lénát az Orosz Klub köti le.

– Mindkettőnknek fontos a mozgás, éveken át sportoltunk. Ma is szeretünk együtt biciklizni, vitorlázni, utazni, s nem mellesleg két csodálatos kislány boldog nagyszülei vagyunk – teszik hozzá.