Gyalog, vízen, kétkeréken: Természetjárás – közösség, kihívás, élmény

A napjainkban igen népszerű túrázásnak hazánkban hozzávetőleg másfél évszázados hagyománya van. Magyarország első, egyben a világ hetedik turista klubja az 1873-ban alapított Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) volt. Ma már se szeri, se száma a természetjárást népszerűsítő, túrákat, köztük kifejezetten teljesítményt fókuszba helyező kezdeményezéseket és versenyeket meghirdető civil szervezeteknek, de sokan járják a dombokat, hegyeket és persze síkvidékeket magánszervezésben, családdal, baráti társasággal és nagy hagyománya van a zarándoklatoknak is. Ezúttal a túrázás paksi szerelmeseivel beszélgettünk.

Ha Pakson nézünk körül e témában, megkerülhetetlen a Demeter Dél-Mezőföld Természetbarát Egyesület, amelyet 2004 de­cemberében alapított tíz lelkes paksi túravezető és aktív túrázó. Az egyesület teljes szimbió­zisban működik az ASE Természetjáró Szakosztályával, a tagság, a túravezetők, a programok zömében közösek. Honlapjuk tanúsága szerint minden hónapra jut két-három, sőt néha négy-öt túra, többségük egynapos hazai, de akad köztük többnapos külföldi is. Az egyesület egyik túravezetője, Adorján József életének például hat évtizede szerves része a természetjárás. Abban az időben, amikor Komlón tanult bányásznak, szombaton is jártak iskolába, és nem utaztak haza minden hétvégén. A vasárnapokon a kollégiumigazgató túrázni vitte a kollégistákat, sokat barangoltak a Mecsekben, amit máig nagyon szeret. – Akkoriban nem segítette annyi eszköz a tájékozódást, mint most, térképet használtunk – jegyzi meg, hozzátéve, kiderült, hogy jól tájékozódik, így egy-két hónap múlva már rábízták a túravezetést. Főiskolás évei alatt is járta a természetet – főként a Gerecsét és a Vértest –, amikor pedig visszatért Paksra, meghatározó szereplője lett a város egyre színesebbé váló sportéletének. Az Erőmű Beruházási Vállalat (ERBE) kulcsszerepet játszott az erőműépítésben, Józsi a vállalat sportszervezője lett. Kispályás focibajnokságokat, vízi-, sí- és kerékpártúrákat szervezett, alapítója volt a Paksi Amatőr Futó Fiatalok (PAFF) szervezetnek, később tagja és túravezetője az ASE Természetjáró Szakosztályának és a Demeter Egyesületnek. Bakony, Vértes, Gerecse, Budai-hegység és persze a Mecsek a kedvenc úti célok. – Amikor csak tehettük, mentünk – mondja. Hogy miért? Jó a szabadban lenni, mozogni, élvezni a táj látványát és az ezt hozzá hasonlóan kedvelők társaságát.

Józsi túl a hetvenen sem akasztotta szögre a túracipőjét, járja hazánk és a környék szebbnél-szebb vidékeit, saját és mások által szervezett programok keretében. Május végén például a Bakonyba invitálja az érdeklődőket. Az egyesület túráihoz bárki csatlakozhat. Egy-egy ilyen program igazán pénztárcabarát, az egynapos túrák, amelyekre busszal utaznak, két-háromezer forintból kijönnek, de a többnaposakat is olcsón meg lehet úszni. A legközelebbi ilyet Gutai Dániel vezeti, az úti cél pedig a Szlovák Paradicsom lesz a május elsejei hosszú hétvégén. – Sok a visszatérő résztvevő, de a fiatal sajnos kevés – mondja. Kiemelte: nem szabad a négy fal között lenni, a számítógép, a televízió előtt ülni! Sokkal jobb a szabadban. Jólesik a mozgás, az ember világot lát, és jó emberi kapcsolatok születnek.

Újabban a paksi Egészségfejlesztési Iroda is hirdet túrákat. Legutóbb a Tavaszi hérics tanösvényt járták végig. Kirschnerné Katona Anett gyógytornász, az EFI Paks munkatársa kiemelte, hogy a célközönségük egészen más, mint például a Demeter Egyesületé, illetve ők nem kizárólag a túrázásra fókuszálnak, ez egyike csak az általuk kínált, egészségmegőrzést célzó szolgáltatásoknak. Rövidebb, öt-tíz kilométeres kirándulásaikon kifejezett cél, hogy gyerekek, idősek és olyanok is teljesíteni tudják, akik vágynak a természetbe, de nem mernek bevállalni egy 15-20 kilométeres túrát. – Havonta, kéthavonta szeretnék Paks környékén egy-egy ilyen rövidebb kört – mondja Anett, aki egyébként a magánéletben azok közé tartozik, akik bevállalják ezt akár egyedül is. Kitért arra, hogy ha teheti, gyarapítja a Kéktúra kilométereit, ám idén ezt még nem sikerült megtennie.

Nem lehet egyszerű időt „lopnia” erre, hiszen a munka és a család mellett az utóbbi időben az íjászat is fontos szerephez jutott az életében, olyannyira, hogy a Paksi Celőke Íjász Sportegyesület színeiben versenyez, és tavaly 3D íjász Európa-bajnok lett. A túrázásra visszatérve abba is beavat, hogy 2022-ben egy hétnapos zarándoktúrának köszönhetően vált fontossá számára. Zebegénytől Cserkútig rótták a kilométereket, és ámulatba ejtette a magyar tájak szépsége. – Meghökkentem, hogy milyen szép vidékei vannak Magyarországnak, és eldöntöttem, hogy ezeket szeretném látni. A Kéktúra a legszebb vidékeken visz, nagyon jól jelzett, ezért elhatároztam, hogy ezt teljesíteni fogom – fogalmaz. A teljes Kékkör nagyjából 2550 kilométer, ez magában foglalja a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát és az Alföldi Kéktúrát is. Ebből Anettre még körülbelül kétezer kilométer vár.

Csiák Zsuzsanna a Kéktúrát négy év alatt teljesítette, és szépen gyarapodnak a Dél-dunántúli szakaszon is a kilométerei. Sőt, az El Caminót is megjárta. Hullán Zsuzsa erről a zarándokútról írta a Bakancskoptató című könyvet. Zsuzsi olvasott egy erről szóló cikket a Nők Lapjában. Mint kiderült, nemcsak ő, hanem édesanyja is. – Anyukám karácsonyra ezt a könyvet hozta ajándékba, mondván: úgy gondolja, ezt én is meg tudom csinálni. Úgyhogy azt szoktam tréfásan mondani, hogy engem anyukám küldött caminózni – emlékszik vissza. 2016-ban az akkori párjával megvették a szükséges felszerelést, elmentek néhány hazai „próbaútra” és a következő évben nekivágtak Spanyolországban a Caminónak, amit nagyjából 300 kilométer megtétele után fel kellett adniuk. Zsuzsi egy évvel később egyedül legyalogolta a maradék több mint 500 kilométert. Annak ellenére, hogy nem beszél idegen nyelven, cseppnyi félelem sem volt benne, nem szembesült megoldhatatlan problémával, és eltekintve egy kis derékfájástól épségben teljesítette a távot. Azt mondja, talán meglepő, de a Kéktúrát teljesíteni nehezebb, mert sokkal bonyolultabb a logisztika.

Véleménye szerint a felszerelést illetően a jó cipő és zokni a legfontosabb, de nagy figyelmet kell szentelni a megfelelő hátizsák kiválasztására és a pakolásra, a helyes teherelosztásra is. Zsuzsi egyébként mindig visz magával túrabotot, hőfóliát, görcsoldót, fájdalomcsillapítót, sebtapaszt, tartalék szemüveget és varrókészletet. Idén már túl van egy 30 kilométeres teljesítménytúrán, és még négyet szeretne megcsinálni. Készül Szabadszállásra, Simontornyára, a pálfai Öreg-székely túrára és ott lesz a Tolnai Zöldút­ túrán. Ezzel együtt kedvence nincs. Mindegyiknek más a dinamikája, mást ad. – Látod ezen még nem gondolkoztam – reagál a kérdésre, hogy mi hajtja, mi motiválja. Hozzáteszi, hogy mivel műkörmösként napi 8-10 órát ül, imád a szabadban lenni. – Önmagammal vagyok, nem kell másra figyelni, nagyon jól feltölt egy-egy ilyen alkalom. Szeretem a kihívásokat – összegzi. Majd nevetve hozzáteszi: kicsit olyan, mint a drog, ha az ember egy darabig nem megy, már hiányzik.

Az, hogy a természetjárás életre szóló szerelem lehet Decsi Béláék is igazolják. A dunakömlődi házuk bejárati ajtaja mellé kitett bakancs jelzi, jó helyen járunk. Kiderül, hogy a cipő nagyobbik lányuké, Esztié, aki élete első túráját vezette előző nap a Bakancsos Atom Kupán. A kamasz lányka édesanyja, Veisz Zsuzsanna pocakjában, majd nem sokkal később a szülők hátára kötött hordozóban kezdte a természetjárást. Édesapja pedig 1992-ben, alig több mint húszévesen. Barátai példáját követve benevezett a Kinizsi 100-ra mindenféle felkészülés nélkül. Innentől kezdve egész éven át teljesítménytúrázott, általában a Mecsek 50-nel kezdett, és majd’ minden hónapban útra kelt. A Kinizsi 100-at például tízszer teljesítette. Napjainkban számos túra, tájékozódási verseny szervezője elsősorban az ASE és a Demeter Egyesület színeiben. Ez sok munkával jár, hiszen be kell járni az útvonalat, ki kell jelölni, itinert kell készíteni. Mint mondják, eleinte csupán térkép és a helyszíni jelzések voltak segítségükre, mostanában azonban megannyi applikáció van, amelyek közül Béla a cseh Locust kedveli a legjobban.

A bakancsos „akcióik” mellett fontos szerep jutott a bringás kalandoknak is. Éveken át hirdettek éjszakai terepkerékpáros túrákat. Zsuzska, aki egyébként szintén képzett túravezető, nevetve idézi fel az elsőt, ahol szó szerint esett-kelt a hatalmas sárban. Mégsem ment el a kedve. Azt azért megjegyzi, hogy kisebb távokra van hitelesítve mint a férje. A lányok, Eszti és Lidi érkezésekor, illetve kisebb-nagyobb sérülések miatt voltak kihagyásai, de tény, hogy náluk a természetjárás életforma. Harmincnégy éve alkotnak egy párt, így természetesen se szeri, se száma az emlékeknek, élményeknek. Szóba kerülnek Bakancsos Atom Kupák, Villamosiparági Természetbarát Találkozók, egyéb teljesítménytúrák, kalandok. Béla elárulja, hogy szeretné végigjárni a Kékkört, mostanság sokszor egyedül kel útra, mert ráébredt, hogy túrázni még egyedül is jó. – Nincs bakancslistám, bárhova szívesen elmegyek túrázni. Bár a főnököm mindig azt mondja, én csak céltalanul bolyongok az erdőben – fűzi hozzá Zsuzska nevetve.

Megjelent a Paksi Hírnök 2026. április 10-i számában.