Hógolyó – Söni, az emlékezetőrző

Schönveitz Jánost amatőr helytörténészt kérdezte Hermann Emil, a Németkéri Német Nemzetiségi Tánccsoport együttesvezetője, táncoktatója a helytörténettel kapcsolatos újabb kutatási terveiről. Írásunkban válaszok arra, hogyan lett családfakutatóból helytörténész, hogyan nőtt egyre nagyobbra a küldetése, hogyan állította meg ezt a lendületet egy életmentő műtét, és hogyan próbál most ugyanazzal a szenvedéllyel, de mértékletes tempóban dolgozni.

Minden új kutatás egy új világ

– 2014-ben volt az első nagyobb szabású kiállításom az első világháború 100. évfordulójára, aminek a könyvtár adott otthont. Mondjuk vonjunk le belőle kettőt, az 2012, szóval közel 15 éve foglalkozom a helytörténettel – határozta meg a kezdeteket kérésünkre Schönveitz János, Söni. 

A családfával kezdődött. – Nagyanyámmal beszélgetéseink során formálódott a családfa, amiről azt gondoltam, ki kellene egészíteni családtörténettel. Elkezdtem felkutatni a rokonokat, összegyűjteni a dokumentumokat, fényképeket és történeteket. Láttam egy hasonló könyvet, nagyon megtetszett, és azt gondoltam: kihívás elfogadva, ennél még jobbat is tudok – idézte fel Söni. – Az indulás könnyű volt, mert a nagyanyám két lábon járó adatlexikon volt. Elég volt leülni mellé egy délutáni beszélgetésre és jegyzetelgetni.

A családtörténetet hamar követte a helytörténet. – A közelgő centenárium miatt kezdtem komolyabban foglalkozni az első világháborúval. Mindig olyan témákat próbálok boncolgatni, amit még eddig senki. Ahhoz képest, hogy milyen sok paksi vett részt a háborúban, alig találtam összegyűjtött adatot a hősi halottakról. Úgy gondoltam, a századik évfordulón méltó emléket kell állítani nekik – mondta Söni. A kiállításra nemcsak a hősi halottak névsorát készítette el, de aprólékos munkával egy márványtáblát idéző kiállítási tárgyat is, hungarocellből, vésett hatású betűkkel, bronz színű gombokkal, amit a kiállításon ünnepélyes hangulatban le lehetett leplezni.  

Az első világháborút hamar követte a második, mármint Söni érdeklődése ebbe az irányba burjánzott, majd a holokauszt áldozatainak és a paksi zsidóság történetének kutatása, később pedig a Vitézi Rend helyi és megyei története is. – Egyre nőtt a tudásom és az adatbázisom, egyre több megkeresés érkezett, és igyekszem mindenkinek segíteni – mondta Söni.

Kutatásai idővel az egyháztörténetre is kiterjedtek. Söni vallásos nevelést kapott, Németkérhez pedig a táncon és a barátokon keresztül is erősen kötődik. Adta magát, hogy a templom 200 éves jubileumára egy helytörténésszel közösen szerkesztett egyháztörténeti füzetecskét, amely a plébánia történetét és a plébánosok életrajzát dolgozza fel.

Bár több írása is megjelent, önálló könyvvel még adós. Ennek egyik oka éppen a szerteágazó érdeklődése. – Egyszerre több témával foglalkozom. Amikor az egyikben telítődöm, átlovagolok a másikra. Amikor témát váltok, mindig új lendületet hoz, akkor mindig egy kicsit fellélegzem – fogalmazott.

Söni sok mindent bevállalt: munka (szerény, nem tőle tudjuk, hogy idén májusban igazgatósági nívódíjat kapott), tánc (igen, ő is utazik Amerikába), sport (42 évesen jótékonykodó maratont futott), család (a megszállottságról alkotott véleményük maradjon titok) és kutatás között osztotta meg az idejét. – A Jóisten nem kopogtatott, berúgta az ajtót, hogy akkor most már rendet teremt. Volt 2026 februárjában egy életmentő műtétem. Újra kellett gondolnom a dolgokat. A hátizsákból, amit addig cipeltem, sok mindent ki kellett pakolni. Más lett a fontossági sorrend, próbálom úgy irányítani az életemet, hogy a család rovására ne menjen – mondta Söni. A kutatások azonban nem maradnak abba, csak a tempó változott.

Milyen paksi vagy Paks környéki, helytörténettel vagy más témával kapcsolatos kutatást szeretnél még végezni a közelebbi, avagy a távolabbi jövőben?

Most a dunakömlődi templom alapításának 200. évfordulójára készülő kiadvány a legfontosabb feladata. – Megígértem Fitt Szabolcs plébániaigazgatónak, hogy ha már Németkérnek készítettem egyháztörténeti füzetet, Dunakömlődnek is elkészítem. A gyökereim Kömlődhöz és Pakshoz kötődnek*, őseim is a dunakömlődi templomban imádkoztak, így természetes volt, hogy elvállalom – mondta Söni.

Most elsősorban erre a munkára koncentrál. – Korábban nem ismertem az arany középutat, amit csináltam, azt maximalistaként csináltam. Most egy kicsit be kellett húzni a kéziféket – mondta.

A holokauszt áldozatainak kutatását tovább folytatja. – Sok adatbázis ellentmond egymásnak, ezért nem szeretném elkapkodni. A célom egy hiteles, kereshető adatbázis létrehozása – mondta.

A Vitézi Rend történetének feldolgozása is folytatódik. Első lépésként a paksi vitézek életrajza jelenhet meg a múzeumi füzetekben. – Ez a kutatás sok munkával jár, meglepő, hogy a paksi leszármazottak közül kevesen jelentkeznek. Talán azt gondolják, hogy ez egy olyan szelete a múltnak, ami szégyellnivaló, én nem gondolom annak. Objektív vagyok, nem takargattam annak az életrajzát sem, akit a második világháború után kivégeztek (ő nem paksi kötődésű volt). Volt ilyen is. De zömében ezek egyszerű parasztemberek, akik a föld és a megélhetés reményében vágtak bele. De sokszor a családi emlékezet nem őrizte meg az ősök életét. Pedig szeretném minél teljesebben és objektíven bemutatni a történetüket – mondta Söni. A kutatás ugyanakkor sok örömet is tartogat. Egy ismerőse dédnagyapjának vitézi oklevelét, amiről a család nem tudott, egy gyűjtőtől sikerült visszavásárolnia a családnak.

Söni szerint a könyv befejezésének legnagyobb akadálya éppen az, ami a kutatást megkönnyíti. – A digitális adattárak olyanok, mint az aranyhal: mindig lehet még egyet kívánni. Újabb és újabb információk kerülnek elő, ezért nehéz meghúzni a határt, hogy most már kész.

Egy másik, évek óta formálódó projektjük Salamon Gábor építésszel a volt ortodox zsinagóga, a mai paksi könyvtár 3D-s rekonstrukciója. A cél, hogy régi fotók és alaprajzok alapján virtuálisan is bejárható legyen az egykori épület.

Beszélgetésünk végére világossá vált, hogy Söni számára a helytörténet nem pusztán adatgyűjtés. Minden kutatása mögött emberek, családok és sorsok állnak. Talán ezért érkeznek hozzá Izraeltől Amerikáig megkeresések, és talán ezért mondja, hogy minden új kutatás egy új világot nyit meg előtte, sok érdekes ember megismerését. Persze hogy fejtörést okozott, kinek gurítsa tovább a Hógolyót (és az egy kérdés korlátja is). 

Kérdés Bedecs Ferenchez, az Atomerőmű SE kajak-kenu szakosztályának vezetőedzőjéhez

Mi a klub legfontosabb célja a következő szezonban?
Milyen eredményre a legbüszkébb az elmúlt időszakból?
Hogyan motiválja a fiatal sportolókat a mindennapi munkában? 

* A paksi virtusúszást Daróczy helyett lehetne Schönweitz-úszásnak is hívni, mert 1886 augusztusában, most 140 éve Söni szépapja, Schönveitz János is ott volt.