Jó napot, mi újság? Pincési Ágnes

Az Élet Iskolája. Így nevezi Pincési Ágnes azt a projektet, amelyet a II. Rákóczi Ferenc általános iskola igazgatójaként szeretne megvalósítani. A felgyorsult világban eligazodó, autonóm gyerekeket bocsátana útjára az intézményből, ahol a szülei is tanítottak. 

Mióta az eszét tudja, Pakson él Pincési Ágnes. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola augusztus 16-ával kinevezett igazgatójának ehhez az iskolához kötődik a gyermekkora, itt dolgoztak a szülei, ő is itt tanult. Később a Vak Bottyán Gimnáziumban érettségizett és a szombathelyi tanárképző főiskola magyar–könyvtár szakán tanult tovább. Először Németkéren, majd Dunakömlődön dolgozott, aztán az Ifjúság úti intézmény következett. 

– Nem szerettem volna pedagógus lenni – vallja Ágnes. – Azért, mert a szüleimen láttam, hogy ez mekkora áldozat, láttam, édesanyám mennyit készül otthon, hogy esténként 23 elsős füzetet ír elő. Amikor viszont pályaválasztás előtt álltam, pedagógusnak jelentkeztem, mert nem tudtam elképzelni mást. Alighogy elkezdtem tanítani, már azt mondták kollégák, hogy te itt jó helyen vagy. Megtaláltam a hangot a gyerekekkel, jó volt a módszerem, szerették, amit csinálok. Igaz, hogy kemény voltam, beleálltam konfliktusokba, amelyeket a hosszú évek során meg is kedveltem. A konfliktus olyasmi, mint a láz: jelzi, hogy probléma van a szervezetben, de már gyógyítja is. Ha felszínre jutott, akkor már tudunk vele valamit kezdeni – mondja az igazgató.

Pincési Ágnes másoddiplomaként elvégezte a Pécsi Tudományegyetemen a történelem szakot, az utóbbi időben főként ezt a tárgyat tanította, és nagyon szerette. Majd jött a kérés az iskola korábbi igazgatója, Antóni Józsefné, Edit részéről: végezze el a közoktatásvezetői képzést, tegyen szakvizsgát, hiszen nyugalomba vonulását követően szeretné, ha Ágnes vinné tovább az iskola vezetését.

– Én azonban nem akartam igazgató lenni. Nem aludtam több napon keresztül. De amikor kitaláltam, hogy milyen legyen az én iskolám, beleszerettem ebbe az elképzelésbe, onnantól kezdve nem volt megállás. A férjem biztosított támogatásáról. Így hát elvégeztem a képzést, és indultam a vezetői pályázatokon.

Pincési Ágnes álomiskolája az életre tanítja a gyerekeket. Így is hívja: az Élet Iskolája projekt. Azon alapszik, hogy mindent megtesz a gyerekért, de semmit sem tesz meg helyette. Olyan készségeket és képességeket tanít, amelyek az életben való boldoguláshoz szükségesek. 

– A diák többet tanul a tananyagnál, és ez nem kerül többletenergiájába, idejébe. A módszer felelősséget rak rá. Tehát a tanító néni nem dolgozik a diák helyett, hanem elvárja, hogy ő csinálja meg a feladatot, és segítséget nyújt, ha kéri. Ha nem kéri, akkor a pedagógus megvárja, míg sikerül. És ez a gyereknek önbizalmat ad, hiszen a kisiskoláskornak az a fő életfeladata, hogy a kisdiák a kompetenciáit megélje. A másik nagyon fontos ebben a programban, hogy a sérült gyerekeket úgy integráljuk társaik közé, hogy ne legyen hátrány az egyiknek az, ami a másiknak előny. 

Antóni Józsefné választása nem véletlenül esett Pincési Ágnesre, amikor utódját kereste. Az új igazgatónak a tantestület jelentős része is bizalmat szavazott.

– Edit tudta, hogy elkötelezett vagyok ezért az intézményért. Azt a munkát, amit a szüleim és magam is belefektettünk, amit látok, hogy a kollégáimban mennyi ötlet, kreativitás, szaktudás van, nem fogom veszni hagyni, és azt sem engedem, hogy rosszízű városi megjegyzések tönkretegyék a minőségi tevékenységet. 

Pincési Ágnes úgy érzi, tartanak tőle a gyerekek, de ez nem gátolja meg őket abban, hogy szeressék. Az igazgató pontosan kijelöli a határokat, ez biztonságot ad a diákok számára, amit meg is fogalmaznak: szeretik a kiszámíthatóságot. A korrektséget, a szemtől-szembe véleménynyilvánítást a szülők és a munkatársak részéről is elvárja az igazgató, és ezt ők is tudják, csak így tudnak együtt dolgozni, együttműködni egymással. Nagy szívfájdalom az igazgató számára az iskolaépület állapota, amelyen régóta nem történt épületgépészeti, homlokzati és szerkezeti felújítás. Az üvegházhatás miatt pedig nyáron annyira felmelegszik, hogy a zsírkréta ráolvad az asztalra…

Ágnes a munkájával járó gondokat-bajokat férjével, Váczi Józseffel, és németjuhász kutyájukkal közös sétálások közben piheni ki. Már több száz kilométert megtettek együtt. Szeretik a hegyi túrákat, a környező országokban, Szlovéniában, Szlovákiában, Lengyelországban is barangoltak már.

– Gyermekünk sajnos nem született, úgy hozta a sors, így az életem már sosem lesz teljes. A férjem azt szokta mondani: örökbe fogadtad az iskolát…