Hógolyó – Siklósi Zoltán

Sorozatunkban Zuschlag János kérdezte Siklósi Zoltánt – kihívásokat kereső énjét megszólítva: „Honnan jött az ötlet, hogy sikeres építőipari múlttal a vendéglátás területén is kipróbáld magad?”

– Erre egy összetett választ lehet csak adni. Onnan indult, hogy eltelt az idő fölöttünk. Már vágytunk arra, hogy barátokkal összejöjjünk, beszélgessünk, ne csak a munka legyen – kezdi hosszú és valóban szerteágazó válaszát Zoli. Először volt a hiányérzet: olyan éttermet kerestek, ahol jól főznek, ahová szívesen megy egy baráti társaság. Közben vásárolt a család egy telket a Sárgödör téren. Nem, ez még nem válasz az étterem születésére. Adjuk át a szót ismét Siklósi Zolinak:  

– Pusztán azért, mert egy-két barátomnak volt ilyen présháza, és akkor legyen nekem. Az építkezésből jött, hogy legyen ebből egy étterem végül is. Nagyon sok fejtörést okozott, de úgy gondolom, talán sikerült elérnem azt, amit szerettem volna. Egy olyan helyet kialakítani, ahova szívesen eljönnek emberek beszélgetni, leülnek, esznek-isznak, és élménnyel távoznak.

A szakemberkérdésben szerencséje volt: rokona, Szeip Ádám mesterszakács lett a séf, akinek Zoli éppen azt tudta kínálni, amire vágyott: szabadságot a saját elképzelései megvalósításához. – Nagyon fontos szempont volt mindkettőnknek, hogy mindig az adott évszakhoz igazodva készítünk ételeket, és az étlap három-négy havonta megújul. 

Az alapanyagok frissességéből jött az étterem udvarán szervezett termelői piac, ahol Zoli ragaszkodik hozzá, hogy valóban a termelők, készítők kínálják a portékáikat. A közösségépítés fontos, és ugyanezért szereti a tematikus esteket is. 

Zoli 2018-ban még arról beszélt az Iparoskörben, hogy a paksi vállalkozásoknak össze kell fogniuk, és szerepük lehet az új atomerőmű építésében. Ma ezt másképp látja: szerinte a beruházás követelményeinek a kisebb cégek nehezen tudnak megfelelni. – Arra jutottunk, hogy a városnak is fejlődnie kell, és nekünk ott kell kivennünk a részünket a munkálatokból. A mai napig büszke vagyok az összes munkámra. Mindenhol ismernek, ha helyi vállalkozóként nem törekednénk a minőségre, azt biztosan szóvá tennék.

Az iparoskörben már tavaly téma volt a mesterséges intelligencia. – Az előadó elkápráztatott bennünket a benne rejlő lehetőségekkel. De én ellene vagyok a digitális dolgoknak. Elveszi az emberektől a találkozás örömét – mondja Zoli. Az étteremben azonban jól jönne egy robot, aki a lenti konyhából felhozná az ételt, megkímélve a dolgozókat a sok lépcsőzéstől. De a felszolgáló nem lehet robot.

A személyesség nemcsak elv Zolinál: a Sár-Kertben szerinte a közvetlenség és a barátság a lényeg. Zoli is szeret törzsvendég lenni más éttermekben. Kíváncsi is, mások hogyan csinálják. A vendéglátás Siklósi Zoli számára hobbi is – az első két évben a költséges fajtából. Szereti maga válogatni a borokat, az étterembe csak olyan került, amit ő is szeret. Saját bort nem kínálnak az étteremben. – Amikor présházam lett, felmerült, hogy néz az ki, hogy nincs borom. 2019-ben készítettünk bort az öcsémmel, fehéret és vöröset is. Nagyon nagy sikere volt, a helyi borversenyen mindegyik borom aranyérmes lett, és a kékfrankosra vagyok a legbüszkébb, mert azt az összes kékfrankos közül a legjobbnak választották. Azóta nem készítettem bort, mondtam, a csúcson kell abbahagyni – meséli. 

Zoli dolgai szervesen alakulnak. Korábban azt tervezte, ötvenévesen fog nyugdíjba menni (ami még nem jött össze), a manapság sok vállalkozást foglalkoztató generációváltás kérdésén viszont nem töri a fejét. Simán le tud zárni ügyeket. Oltott meszet is gyártott, nagyon jól jövedelmezett, de kimerítően sok munkával járt. Ezután jött az építőipar, és kiderült, hogy a kihívásokat nagyon szereti. – Mert abban érzem jól magam, amikor meg tudom oldani a problémákat. 

Csakhogy most éppen a következő kihívást kellene nem keresni. Sok ötlet van Zoli fejében, de most az a projekt, hogy ne legyen új projekt. – Mert januárban elvitt a mentő, és azt mondta a család, hogy ezt még egyszer nem szeretnék átélni.

Jöhet a Balaton. – Elköltözöm a Balatonra, elmegyek gondnoknak egy társasházhoz, füvet nyírok, kicserélem a villanykörtét. Feltalálom magam mindig – elmélkedett hangosan Zoli.

Aztán szinte ugyanazzal a levegővel hozzáteszi: már most megvan az ötlete arra is, mi működne ott üzletként. Szántódon 2010 óta otthon vannak, és persze ott is kialakult egy baráti társaság. – Mivel 500–600 méterre van tőlünk a rév, kisétálunk, egy pillanat alatt Tihanyban vagyunk, vagy Füreden, vagy Badacsonyban. Kétpartiak vagyunk. Ott is megállok, beszélgetek, rengeteg ismerősöm, barátom lett.

Siklósi Zoli bárhol nagyjából ugyanazt csinálja, mint Pakson: feltalálja magát.