Az ’56-os forradalom paksi áldozatai

Az 1956-os forradalom és szabadságharc paksi történései id. Gárdai György visszaemlékezéséből és az eseményeket egy jelöletlen filmtekercsen megörökítő Inotai (Hoffmann) Imre fotóiból jól rekonstruálhatók. A konzervgyári dolgozók békés felvonulása és a „Sóder Jóska” néven csúfolt szovjet emlékmű sikertelen ledöntési kísérlete izgalmas események voltak. Békés mederben tartásukban fontos szerepe volt Tuba János nemzetőrparancsnok higgadtságának és Gárdai György nemzeti bizottsági elnökhelyettes bátorságának. A Deák Ferenc utcai esti tüntetés kézigránátos támadója máig ismeretlen. A kiegészítő parancsnokság vezetője, Dévai Lajos százados – a paksi pufajkások későbbi megszervezője – mindent megtett a kommunista hatalom támogatásáért. A paksi események a sebesüléseken túl szerencsére halálos áldozatot nem követeltek, de közel egy tucatnyi személyt ítéltek hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre. Köztük volt Schmalcz Ádám Gyula, akit egy soha el nem mondott versért másfél évre ítéltek. Ismerjük Mutz János elhurcolásának történetét is, akinek októberi fővárosi fuvarja a Kilián laktanyától a Szovjetunióig tartott. Mindezeken túl két paksi fiatal a fővárosi események sodrában vált 1956 mártírjává.

CZUCZOR ANTAL (1936–1956)

Pakson született 1936. július 16-án Czuczor Géza és Szabó Mária gyermekeként. Az általános iskola után Csepelen, majd Kispesten volt ipari tanuló, később köszörűs szakmunkásként az Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyárában dolgozott. 1956. október 23-án színházból tartott hazafelé, amikor az első fegyveres csoportokkal találkozott, majd hamarosan a Corvin köziekhez csatlakozott. Október 29-én reggel hátulról súlyos fejlövés érte, amely sebesülésbe október 31-én a Péterfy Sándor utcai kórházban belehalt. Édesapja a keresésére felutazott a fővárosba, ahol a rákoskeresztúri temető kápolnája mellett, a temetetlen, névtelen halottak koporsói között találta meg fiát. Egy ott szolgálatot teljesítő lelkész segítségével eltemették, majd 1957 tavaszán exhumálták, és március 24-én Pakson, a Fehérvári úti katolikus temetőben helyezték végső nyugalomra. Sírjára már ekkor rákerült, hogy hősi halált halt – ez azonban szúrta egyesek szemét. L. Németh Erzsébet a Paksi Hírnök 1993. október 20-i számában a meggyalázott sírfotóról így írt: „Felfoghatatlan számomra, elszomorított, megrázott a találkozás a gyűlölettel, itt a paksi temetőben, Czuczor Antal sírjánál. Az 1956-ban a Corvin közben elesett 20 éves fiatalember fényképén vandál emberek sebet ejtettek. A fiú homloka közepén – úgy tűnik – légpuskagolyó okozta sérülés. Hányszor kell egy embernek meghalni? Mit érezhet az édesanya halott fia fényképe előtt? A családtól megtudtam: régi a sérülés. A temetés után közvetlenül, nagyon csúnyán összetörték a síremléket. Ezt a család rendbe hozta. A most is látható lövésnyom 1957–58 táján keletkezett. Ezt így hagyták… mementónak.” Sírjánál az első megemlékezést 1989. október 23-án az MDF helyi szervezete tartotta, ettől kezdve pedig sokáig az 1956-os városi megemlékezések egyik színhelye lett. 2006-ban, az 50. évfordulón, huszonéves egyetemistaként első nyilvános beszédemet én is itt mondhattam el.

KOLONICS JÁNOS (1935–1959)

Pakson született 1935. április 29-én. Az általános iskola után különböző iparvállalatoknál dolgozott segédmunkásként, Pécsett vájárképző iskolába járt, később a hidasi szénbányában dolgozott. 1953-ban engedély nélküli disznóvágás miatt tíz hónapra ítélték, majd tiltott határátlépésért másfél évi börtönt kapott. 1956 nyarán barátjával Ausztriába szökött, majd onnan munkahelye megszűnése után az NSZK-ba távozott. Itt érte a forradalom kitörésének híre, s barátjával úgy döntöttek, azonnal hazatérnek. Ágfalvánál lépte át a határt, majd a fővárosba érve a Széna tériek Maros utcai bázisán jelentkezett. Belépett a nemzetőrségbe, először a Rákosi-villa őrzésére rendelték ki, másnap pedig részt vett a Külügyminisztérium épületének elfoglalásában. A szovjet támadást követően még két napig a Széna téren, majd két napig az óbudai Schmidt-kastélyban harcolt. A forradalom bukása után hazatért Paksra, megnősült, és egy kislánya is született. 1958-ban már új élettársával költözött Pécsre, ahonnan ismét emigrálni akartak, de a határnál október 24-én elfogták. A Budapesti Katonai Bíróság szervezkedésben való részvétel, hűtlenség és egyéb vádak alapján halálra ítélte. Az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság jogerőre emelte, Kolonics Jánost pedig 1959. május 6-án a Kozma utcai kisfogházban kivégezték. A rákospalotai Újköztemető 301-es parcellájának egyetlen paksi születésű mártírja, jelképes sírja, amelyet édesanyja állíttatott fiának, a Fehérvári úti katolikus temetőben áll. A halálos ítéletet kiszabó Odler János 1989 májusában, néhány nappal a kivégzettek névsorának országos nyilvánosságra hozatala után elhunyt. Az ítéletet 1992. június 21-én semmissé nyilvánították.

EMLÉKTÁBLÁK

Paks Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a szeptember 29-i rendkívüli ülésén emléktábla elhelyezéséről döntött az 1956-os forradalom és szabadságharc két paksi áldozata emlékére.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójához kapcsolódva az önkormányzathoz állampolgári megkeresés érkezett: a paksi Szikra László és az ‘56-osok emlékét ápoló keresztapja, Beliczay István tompai nyugdíjas erdőmérnök kezdeményezték, hogy a város méltó módon, emléktáblával állítson emléket az 1956-os események két paksi áldozatának. Czuczor Antal és Kolonics János emléke Pakson nem ismeretlen, nevük a városi ünnepségeken mindig elhangzik, egyikük sírjánál sok éven át tartottak városi megemlékezést. 

A városvezetés felkarolta az érintett családok hozzájárulásával indított kezdeményezést, döntött új köztéri műalkotás állításáról. „Az emléktábla elhelyezésével Paks Város Önkormányzata a történelmi emlékezet ápolása mellett a fiatalabb nemzedékek számára is láthatóvá és megismerhetővé kívánja tenni a két paksi áldozat történetét” – szerepel az erről szóló előterjesztésben. 

Az arcképekkel jelzett emléktáblákat Árpás László jánoshalmi kőfaragó mester készítette, s helyüket ideiglenesen – a városháza előtti tér átfogó felújításáig – az ‘56-os emlékműhöz közeli rövid falrészen jelölték ki.

dr. Hanol János

Forrás: Kernné Magda Irén: Híres paksi elődeink – életrajzi gyűjtemény, 2014, 22–23. o. (Czuczor Antal), 72. o. (Kolonics János)