Kérdezni szabad – Nagy Balázs alpolgármester
Két év eltelt, mondhatnánk, a mézesheteknek már egyértelműen vége. Ideje egy pillanatfelvételnek – a Paksi Hírnöknek végül is ez a specialitása. A képviselőknek két-két kérdést sorsoltunk – Nagy Balázs alpolgármester válaszai.
Más szemmel látod a várost, mióta képviselő lettél?
Természetesen. A szemlélet változik. Külsősként az ember nem lát a dolgok mögé. Nagyon meglepett a bürokrácia, és ezzel az előrehaladás lassúsága. Addig nagyon kerültem a bürokráciát, viszketett tőle a hátam. Most bele kell, hogy álljak. Nagyon sok a jogszabály, a felettünk álló rendelkezés. Az ötletből a kivitelezésig hosszú, megterhelő út vezet. Miközben az úton kaptatunk, figyelnünk kell arra, hogy annak a meglátásnak, ami egy átlagpolgár fejéből kipattan, van-e értelme. Közpénzzel nem dobálózunk; meg kell vizsgálnunk, mekkora a társadalmi hasznossága annak, amire költjük.
Hadd meséljek valamit. Amikor azt mondom, elég jól ismerem a város, Paks fizikai tereit, akkor arra gondolok, hogy beleszülettem, és láttam, ahogy alakul, épül vagy épp pusztul. Gyerekkoromban, mikor a srácokkal ezeken az utcákon gördeszkáztunk, mindig az új helyeket, kihívásokat kerestük ebben a fizikai térben, mely adott volt. Ismertük minden egyes négyzetméterét. Figyelnünk kellett, nehogy orra bukjunk az 54 mm-es kerékkel egy komolyabb repedésben az aszfalton. Hogy ez ne történhessen meg, hogy legyen egy saját terünk, született egy álom, mely régóta terítéken van: egy profi skatepark, vagyis gördeszkapark a városban.
Ez volt a katalizátora annak, hogy képviselettel kezdtem foglalkozni. A múlt évtized közepén többször jártam bent a Hivatalban, hogy egy ilyen park épüljön. Ígéreteket kaptam, természetesen. Amikor 2019-ben megkeresett a PDF, hogy csatlakozzam hozzájuk, ezt a célt is szem előtt tartottam. De közben a világ megváltozott. A gördeszkát, a BMX-et, a görkorcsolyát – amik nehéz extrém sportoknak számítanak – a városban már alig művelik a fiatalok. A COVID, az okostelefon és az elektromos rollerek aláástak ennek. Így a korai álmomat, hogy legyen skatepark, már elvetem. A csúszdaparkba viszont érdemes volt fektetni. Társadalmi haszon és megtérülés – ezek a kulcsszavak.
Ezek így kimondva, leírva, hogy haszon és megtérülés, fájadalmasan realistának tűnnek. Azok is. Engem sokan álmodozónak tartanak, gondolják, könyvtárigazgató, írogat, ésatöbbi, ezzel szemben a valóságban sokszor kegyetlenül őszintén tudom nézni a dolgokat. Ebben sokat fejlődtem, ehhez a valósághoz hozzá kellett szoknom, nem lehet mindig álmokat kergetni. És ha egy álom megvalósul is, azt is a Hivatalban dolgozó szakemberek egész éves munkájának köszönhetően valósul meg. Sokszor elmondom nekik a gondolataimat, és hozzáteszem: ha hülyeséget beszélek, szóljatok rám.
Milyen tanácsot adnál a két évvel ezelőtti önmagadnak, ha tíz percre találkozhatnátok a választási plakát előtt?
„Balázs, figyelj oda az időmenedzsmentre, ne aprózd el magad. Egyszerre csak egy feladattal foglalkozz, ne kapj bele húsz percenkét másba. És mindent jegyezz fel!” A harmadik talán az lenne, hogy „tanulj meg nemet mondani, ha már az elején tudod, mi lesz a végkimenetele egy ügynek…!” Ez utóbbival csak az a baj, hogy mi, PDF-esek mind olyanok vagyunk, hogy még akkor is futunk egy kört, amikor már reménytelennek látszik egy ügy.
A kapcsolattartást is kiemelném, de abban nekem nagyon egyszerű a helyzetem, hiszen egy nyitott intézményben dolgozom, nagyon elfutni sem tudok a velem értekezni óhajtók elől – bár nem is akarok. Nap mint nap elérhető vagyok a Pákolitz Könyvtárban. Bejönnek, és megbeszéljük, ha van valami ügyük. Nagyon spontán az egész. Mivel az Óvárosban lakok, ott dolgozom, és ott sétálgatok fel s alá, megállítanak az emberek, elmondják, miről mit gondolnak, mit kellene tenni. Szerencsésebb, ha épp nincsenek nagy pakkok a kezemben, és fel tudom jegyezni, mit szeretnének. Előfordul, hogyha a boltban találkozunk, és épp a bevásárlólistát pörgetem a fejemben, jelzem az engem közügyben megszólítónak, hogy majd írjon rám, mert nem biztos, hogy fejben tudom tartani, mit beszéltünk meg a spontán fogadóórán…
Ez szerintem az első ciklusukban lévő képviselőknek a hátránya; nincs még meg az a tapasztalat, ami a későbbiekben már meglesz, sőt, rutinszerű lesz. Hová nyúljunk, kit keressünk, kihez forduljunk, kin kérjük számon. Amikor képviselők lettünk, végig kellett csinálnunk egy online képzést. Abban minden volt, csak épp az nem, aminek lennie kellett volna. De hát… Gyakorlat teszi a mestert.
Milyen konkrét eredmény alapján mondhatnánk egy év múlva, hogy a testület jól dolgozott?
Én most csak a kettes választókörzetet mondanám, és nem filozofálnám túl: fizikai megvalósulások alapján. Elsősorban a TOP-os beruházásokra gondolok, bár az indulásuk nem csak rajtunk múlik. A 2024-es kampányvideóban azt tűztem zászlóra, hogy az Óváros egyik ikonikus helyszíne, a Szent István tér felett lévő Lengyel – Magyar Barátság Park és a Sas utca megújul ebben a ciklusban. Nagyon úgy néz ki, hogy ezt jövőre behúzzuk. Ha nem, az óriási csalódás. Nem rajtunk fog múlni.
A Kereszt utcai parkoló felújítása idén meglett. Az Árvíz utcánál a sólyázóhoz vezető út betonozása szintúgy. A Szent István tér és a KRESZ Park közötti rész közművestől most épül. A Hajnal utca egésze nagyon jó ütemben halad. A Csónak és a Halász utcák következnek jövőre. A Villany utcát újra kell terveztetnünk, mert a tervekben kevés a zöldfelület. Ott lesz a Bazársor és környéke. Az Eötvös utcai óvoda. A tervek nemsokára kész vannak a Templom és Attila utcákra. Az is beleférhetne ebbe a ciklusba. A Kossuth borzasztó állapotban, jövőre a terveztetés kezdődik, és annak is meg kell lennie. Sok munka. Ha minden jól halad, ékszerdoboz lehet az Óváros.
Minden pénzt el lehetne költeni erre a körzetre. Az önkormányzati választás előtt – ha nem lesz meg – számon fogják kérni a Dózsa György utca északi szakaszát és a Deák Ferenc utcát is, ami már az egyes körzet. Javasoltam, hogy bontsuk szakaszokra. Hamarosan szerintem a tervek is lejárnak, lehet, hogy időszerű lenne. És akkor szakaszolva neki lehetne állni a Könyvtártól a Kossuthig, a Kossuthtól a Múzeumig, és végül a Deák Ferenc utcának is. Ez hatalmas munka, rengeteg pénz, a forrást nem csak nekünk kellene biztosítani. Szerencsére a lakosok is látják, értik ezt.
Szükség van az állami finanszírozásra, nagy segítség lenne. Miközben Paks városa most Paks 2 miatt egy kicsit várakozó állásponton van, nagyon sok feladatot kell megoldanunk, forrást biztosítani olyan projektekhez, melyekre eddig nem szántak pénzt. Csengey, strand, hogy rövid legyek. És mellette olyan plusz dolgokat hozzáadni a városhoz, melyekben van spiritusz, újdonság, egy kis plusz.
2024-ben azt mondtam, a képviselőség alapban kétciklusos feladat. Két ciklusra elegendő feladat kell, hogy legyen egy képviselőségre jelentkező ember fejében. Nekem rengeteg ötlet, lehetőség van a fejemben, olyanok, amik bár nem élveznek prioritást, remek dolog lenne őket megvalósulva látni. Közösségi helyként működhetnének, és élénkítenék a turisztikát, a város éjszakai életét, pezsgését.
Remélem, megfordul a trend, és nem fogy tovább a város lakossága. Szeretném, ha azok a terek, melyeket fejlesztünk, tele lennének élettel. A közvagyont jól elkölteni, hogy az a közösség épülésére szolgáljon, és látni, hogy ez működik; ez a legszebb a városvezetésben. Ha ezt látjuk, mosolygunk, és megyünk tovább, újabb célok felé.
A Paksi Hírnökben megjelent cikk további részei: