Paksi Metszet – Emléktér

A Paksi Városi Múzeum állandó kiállításában az Emléktér egysége a 17. századtól kezdődően mutatja be a város társadalomtörténetét. A történelmi változásokat és azok hatását a 18. század második felében épült Szeniczey-kúria helyiségeiben tekinthetjük végig. Az épület korabeli szerkezete és a falkutatás által feltárt minták alapján restaurált falfestések szinte visszarepítenek az időben. A kiállítás második felében a kúria lakóinak bemutatásán keresztül ismerhetjük meg a 19. századi nemesség életmódját. 

Elnéptelenedés, betelepedés

A török hódoltság ideje alatt elnéptelenedett területek belső vándorlás, bevándorlás, földesúri és királyi telepítések által népesedtek újra. A nemzetiségi és vallási összetétel a korábbi időszakhoz képest teljesen megváltozott. A birtokos nemességnek igazolnia kellett a birtokaira vonatkozó igényének jogosságát, és a becsült birtokérték 10%-át kellett birtokváltságként a kincstár részére kifizetnie. Tolna megyében a Paksy család leányági leszármazottja Daróczy István tudta érvényesíteni jogait és visszaszerezni birtokait 1702-ben. A többi nemesi család más vidékről került ide.

Kezdetben elsősorban felvidéki és alföldi jobbágyok telepítése volt jellemző, majd az 1720-as évektől a szervezett, a bécsi udvar által támogatott telepítések. Paks német ajkú lakosai Württembergből és Pfalz környékéről, Elzászból és Fuldából érkeztek. A kereskedelem fellendítésére zsidókat is telepítettek, főként Morvaországból. Pakson alakult ki első szervezett közösségük a megyén belül.

Étkezési szokások

A különböző helyekről érkező telepesek különböző kulturális értékeket, szokásokat hoztak magukkal, melyek az évtizedek során egymásra is hatva alakultak, változtak. 

A német területekről érkező lakosság étkezési szokásait a takarékosság és az egyszerűség jellemezte. Szinte kizárólag a saját maguk által termelt nyersanyagokat használták, olcsón elkészíthető, laktató ételeket fogyasztottak. Liszt, bab, káposzta és burgonya volt az ételeik fő alapanyaga. Gyakran tésztás ételeket készítettek, jellemzők voltak a levesek és szószok, kevés húst fogyasztottak. Heti étrendjük szabályosan váltakozott, a hét egyes napjain általában ugyanolyan típusú ételeket főztek, így volt például tésztanap, babnap, húsnap stb.

A zsidó lakosság a kóser étkezést szintén főként önellátóan biztosította. Gasztronómiai kultúrájuk erőteljesen kapcsolódott a vallási élethez, ritmusát is ez adta meg. A hitélethez kötődő szertartásos jelleg mellett a polgári étkezéskultúra hatása is korán megfigyelhető. 

A nemesi lakóház

A kiállítás nem követi a kúria helyiségeinek korabeli funkciója szerinti elrendezését, ami a többszöri átépítés és funkcióváltások miatt nem is lenne egyszerű feladat. A korai barokk épület háromosztatú központi részét többször átalakították. Valószínűleg pitvar-konyha, majd pitvar-fűtőfolyosó-konyha, végül előtér-kémény-szoba felosztásban használták. 

Konyhája eredetileg szabadkéményes lehetett, amit a 19. században füsttelenítettek, egy síkfödémmel lezárva ún. mászókéményes konyhát kialakítva. 

Az ebédlő

Az egymásba nyíló terekkel rendelkező nemesi lakóházban nem törekedtek a helyiségek speciális rendeltetésének kialakítására. Az ebédlő bútorzata alig tért el a lakószobákétól, a szalonétól. A korabeli források és a kúria egykori lakóinak feljegyzései szerint az ebédlőben asztal nyolc székkel, karosszék, kanapé, óra és tálalószekrény állt, és itt kapott helyet a zongora is. 

A kúria lakóinak életében az ebédlő nemcsak a hétköznapi, ünnepi étkezések színhelye volt, hanem a vendégfogadásé is. A háztartást a ház asszonya vezette egy kulcsárné segítségével. ő irányította a cselédséget, felügyelte az ételek elkészítését, a befőzést. Az asztalra kerülő zöldségek, gyümölcsök a konyhakertből, az egyéb élelmiszerek pedig a gazdaságból származtak. A magyar és a francia konyha ételei egyaránt megtalálhatók voltak a kisnemesi család étkezésében.  

A főétkezések szerepe meghatározó volt, a reggeli, az ebéd és a vacsora időpontjához igazodott a család napirendje. 

Deák Ferenc gyakran látogatott Paksra, s fordult meg ebben a kúrában, mivel nővére, Deák Jozefa élt itt népes családjával. Deák ínyenc étkezési szokásait ekkoriban már az egészségi állapota is befolyásolta. Ittjártakor általában délben kiadós ebédet evett, orvosi javaslatra egy nagy tál kompóttal. Az esti étkezéseken csak beszélgetőtársként vett részt, ekkor már nem fogyasztott.

A kiállításban látható, az épület felújítása előtti megelőző feltáráson talált tál és tányérok akár az ő tiszteletére terített asztalon is állhattak.

Kövi-Ónodi Gyöngyi

Forrás: Cserna Anna, Gazdag-Fejes Margit, Kövi-Ónodi Gyöngyi, V. Péterfi Zsuzsanna: Paksi Metszet – Emléktér. Kiállításvezető. Paksi Városi Múzeum Paks, 2017.