Kinyik Ákos – emlékezetes kétszázadik
Közel tíz hónap kihagyás után a 9. fordulóban az MTK elleni hazai mérkőzésen tért vissza Kinyik Ákos. A súlyos sérüléséről, az azt követő felépülésről, valamint az újra pályán töltött percek emlékeiről beszélgettünk a Lelátó sportmagazin október 20-i adásában a Paksi FC rutinos védőjével.
A téli, törökországi edzőtáborban történt az a szerencsétlen mozdulat, aminek következtében műtéti beavatkozásra volt szükség. Hogy emlékszel a történtekre?
Belekben a lengyel Lódz elleni edzőmérkőzésen történt. Haza akartam passzolni a labdát, de észrevettem, hogy a csatár leleste a szándékomat, ezért visszafordultam, és Éger Zsombort akartam megjátszani, azonban a passz pillanatában kicsit meglökött a támadó. Éreztem a reccsenést a térdemben, mindjárt tudtam, hogy nagy a baj. Az esés után nem is tudtam ráállni a lábamra.
Már a hazatérés előtt tudtad, hosszú kihagyás következik.
Már a sérülés pillanatában tudtam. A törökországi vizsgálat alá is támasztotta. A diagnózis: elülső térdszalagszakadás. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a porc nem sérült. A hazautazást követően azonnal megműtöttek, majd jött a hosszú gyógyulási folyamat. Két hétig ágyhoz voltam kötve, utána következett a hathetes mankózós időszak. Korábban ilyen súlyos sérülésem még nem volt, de azt tudtam, hogy a tavaszi szezonomnak annyi, csak azzal nem voltam tisztában, mikor térhetek vissza a pályára. Természetesen az előírt rehabilitációs munkát végigcsináltam, és betartottam a kapott utasításokat, hogy ez a pillanat minél előbb eljöjjön.
Öröm az ürömben, hogy nyáron több idő maradt a családra.
Igen, próbáltam minél több időt tölteni a családdal, hiszen nem volt a szoros időbeosztás, nem volt edzés és meccs ciklus, így korlátlanabb volt a szabadság, igaz, a mozgás meg korlátozottabb tartományban működött. De amint lekerült a gipsz, és elhagyhattam a mankót, ezt az időszakot jobban élveztem, mert az elmúlt húsz évben ilyen nem volt. Teszem hozzá, szerencsére.
A visszatérésed fokozatos volt. Türelmes voltál, vagy minél előbb pályán szerettél volna lenni?
Úgy készültünk, hogy amikor a csapat is elkezdi a felkészülést, akkor óvatosan bekapcsolódom, és amikorra sikerül elérni azt a szintet, hogy pályára is léphessek, félelem nélkül, akkor ezt az NB III.-as csapatban megtehessem. Szerencsére minden a tervek szerint alakult, így az NB I.-es visszatérésem előtt két NB III.-as mérkőzést is végigjátszottam tünetmentesen.
Október 10-én, 10 nap híján 10 hónappal az utolsó pályára lépést követően az MTK ellen eljött a nagy pillanat, ráadásul kezdőként.
Igen, az utolsó edzésen derült ki, hogy tényleg játszani fogok. Igaz, azt nem tudtam, kezdőként vagy csereként lépek pályára. Volt egy-két sérültünk, így esélyes volt az előbbi variáció. Volt bennem egy kis drukk, pedig nem vagyok az az izgulós típus.
- december 20-án a Nyíregyháza elleni 2:1-es győzelemmel záruló meccs volt a 199. NB I.-es mérkőzésed. Akkor még te sem gondolhattad, hogy ilyen sok idő múlva jön a 200.
Hát nem, akkor már a Jozsó bá’ [Karszt József – a szerk.] szólt, hogy a következő meccsem a 200. lesz, de ő sem gondolta, hogy erre 10 hónapot kell várni. Én sem így terveztem, közbeszólt a sérülésem, de ez már a múlt, és én előretekintek.
Azért elevenítsük fel a jubileumi pályára lépésed, hiszen soha rosszabb visszatérést.
Szerencsére ez tényleg egy jól sikerült mérkőzés volt, nemcsak az én szempontomból, a csapat is jól játszott, mert enélkül az egyéni jó teljesítmény csak fél siker. Ami az én szerepemet illeti a pályán, az leginkább a hátsó stabilitás biztosítása, kiegészítve a támadások segítésével, de mivel Lenzsér Bence nem játszott, próbáltam kicsit az ő szerepét is átvenni, többet segítve a befejezéseknél. Szerencsére a 19. percben jókor érkeztem a hosszúra, és Szabó János fejesét csak be kellett passzolnom, így vezettünk 1:0-ra. Óriási érzés volt. Ráadásul végig koncentráltan és jól játszott a csapat. Így kétség sem férhetett ahhoz, hogy megnyerjük a mérkőzést, amit még két góllal és kapott gól nélkül biztosítottunk is – bizonyítottunk is.
Kinyik Ákos ezzel a visszatéréssel 33 évesen is bizonyította, számíthat rá a Paksi FC a védelem tengelyében, ráadásul a kapu előterében is feltalálja magát. Nem véletlenül került be a 9. forduló válogatottjába. Gratulálunk a visszatéréshez és a 200. NB I.-es jubileumhoz. Jöhet a 250!
Dallos Tibor