A paksi löszfal téglagyári szelvényén, a függőleges falsíkon jól kivehető, hogy a földtörténeti korok milyen módon alakították ki az agyag-lösz-homok-mészkő löszbabákkal tarkított rétegződését.
A löszfal bányászása során sokféle mamut csontlelet került elő, melyek közül az egyik legértékesebb az 1982. évi kitermelés során felszínre hozott őselefánt agyar.
Tovább
A paksi téglagyár történeténél ott járunk, hogy 1949-ben, a gyár állami tulajdonba vétele után a Tolna Baranyai Téglagyárak Nemzeti Vállalata az újlaki téglagyárból érkező Kuczián Jánost nevezte ki gyárvezetőnek.
Ezzel egyidejűleg a háború után végzett újjáépítő munka elismeréseként Gosztonyi Jánost tették meg a téglagyár műszaki vezetőjének. A gyárak bár önálló egységet képezve, de teljes mértékben központi irányítással működtek, mindent alárendelve a termelési mutatóknak.
A hosszú évekig felszámolás alatt álló Paksi Gőztéglagyár Rt. 1907. tavaszára kitűzött nyilvános árverésén eladta a téglagyárat ingatlanokkal és teljes felszereléssel együtt a budapesti Gedeon és Kont cégnek. Az új vezetés nagy tervekkel kezdte az üzemet modernizálni.
Tovább
Paks északi részén futó löszfal, a Sánchegy lábánál már az 1890-es évektől folyt kézi erővel végzett téglagyártás, illetve téglavetés. Ekkor még a szárított vályogból rakott máglyákat tábori kemencékben égették ki.
A területen azt követően épült ki a gőzüzemre berendezett téglagyári telep, amikor 1894. május 24-én tartott alakuló közgyűlésén létrejött a Paksi Gőztéglagyár Rt.
Téglaporos a kalapom címmel 2021-ben jelent meg a paksi téglagyár utolsó igazgatója, Ritter József könyve, amelyben a gyár 120 éves történetét dolgozza fel.
Tovább
A Kanacs és Biritó egyesülésével 1969-ben létrejött Paksi Állami Gazdaság is intenzíven foglalkozott a bor- és csemegeszőlő termesztésével, elsődlegesen azért, hogy fenntartsa a paksi tájjellegű borok hírét és minőségét. Volt olyan időszak, amikor Szekszárdon több bolt kirakatában már ott álltak a paksi borok, szekszárdi pedig sehol.
Tovább
A paksi borok jó hírére a járási kereskedelmi felügyelőség és az állami borpincészet vigyázott. Rendszeresen ellenőrizték a vendéglőket, s a minőségromlást úgy szűrték ki, hogy a borok kiadásakor félretett mintát hasonlították össze azok ellenőrzéskori állapotával.
Tovább
Az 1900-as évek első felében országos hírnévre tettek szert a paksi borok, különösen a paksi siller, amely a két világháború között mintegy negyven budapesti vendéglátóhelyen volt az egyik legkeresettebb ital és kifejezetten vendégcsalogató fogalomként rendszeresen feltűnik a fővárosi vendéglős hirdetésekben.
Tovább
A 19. sz. végén több paksi birtokos is előfizetője, sőt aktív levelezője volt a Borászati Lapoknak: a hidegvölgyi szőlészetéből Bun Gusztáv, vörösmalmi birtokáról Petrich Árpád, Dőryné Kurcz Katalin, Hagymássy Károly közjegyző, Tschida Artúr, a Mária-telepi szőlők kezelősége, stb. Beszámolókat küldtek a szüretekről, hirdettek, kérdést tettek fel, tanácsot kértek a szakszerű ültetvényi telepítésről.
Tovább
A szőlőt Pakson is a rómaiak honosították meg, s – átvészelve a népvándorlást, tatárdúlást, török uralmat és a filoxéra pusztítását – azóta is megszakítás nélkül termesztik.A szőlőtermelés fejlődése a 18. század elején még lassú ütemű, de a sváb betelepítések után, a század közepétől fokozatosan meggyorsult. A csámpa-pusztai szőlőhegy volt a legnagyobb, a második az alsó- és felső-gyapa-pusztai, és a harmadik szőlőhegy Paks belső területén, Öreghegyen volt.
Tovább