Jó napot, mi újság? – Gergely Judit

Egy út vége, egy másik út kezdete – egyebek mellett ezzel az idézettel búcsúztak kollégái Gergely Judittól, az atomerőmű nyomdájának vezetőjétől. Negyven év munkaviszony, az erőmű nyomdájában eltöltött harminckét év után nyugdíjba megy, de nem pihenni. Tele van energiával, tervekkel, célokkal.

Gergely Judit. Fotó: Szaffenauer Ferenc/Paksi Hírnök

Abban, hogy minek nevezzük azt a barátságos lakást, amiben fogadja klienseit, némileg bizonytalan, egyéb tekintetben igen határozott Gergely Judit. Végül abban maradunk, hogy természetgyógyászati rendelő a legfrappánsabb megnevezése a Barátság úti lakásnak, amelynek falát a folytonos tanulást igazoló oklevelek hada borítja. Judit budapesti, egészen pontosan Kamara-erdei lány. Ötvösnek készült, de a közgazdasági szakközépiskola elvégzése után végül egy nyomdában helyezkedett el, s később megszerezte a szükséges végzettséget is. Életre szóló elköteleződés lett belőle még akkor is, ha élt a lehetőséggel, és negyvenévnyi munkaviszony után úgy döntött, megadja magának a lehetőséget arra, hogy immár új hivatásának éljen.

Mint elárulja, imádja a könyveket, a nyomdafesték szagát. Nyomdásznak lenni számára kiválasztottságot jelent, mert minden nap részt vehetett valaminek a megalkotásában. Mégpedig olyasvalamiében, ami az eljövendő nemzedék számára is hozzáférhető. Az atomerőmű nyomdájában, amelynek 2012-től vezetője volt, igazi sikerélménynek az Atomerőmű újság szép kivitelű magazinná válását tartja. De a legnagyobb érték, ahogy szavaiból kiderül, az a kiváló közösség volt számára, amit alkottak munkatársaival. Nyugodt szívvel adta át a stafétát utódjának, s fókuszál immár új útra, új hivatására, amelynek alapjait sok-sok tanulással fektette le.

2007-ben kezdődött a reflexológiával, a koronát pedig az eddigiekre 2019 tavaszán tette fel azzal, hogy négyéves képzés végén kineziológus képesítést szerzett az Európa Akadémián. Ezzel azonban még nincs vége, hiszen februártól ismét képezi magát, hogy még teljesebbé váljon a repertoár, amely lehetővé teszi számára, hogy másokon segítsen. Ezúttal speciális masszázst fog tanulni. Figyelmét a természetgyógyászat felé egy betegség irányította. Az első lépés az önismeret volt, s elsőként saját családját szabadította meg a régen cipelt terhektől, árulja el. Judit dolgozik pl. a külföldön is elfogadott One Brain kineziológiával, amelynek öt szintjét sajátította el, s tett belőle államilag elismert vizsgát. Tapasztalatai szerint sokan küszködnek generációk közötti kommunikációs problémával, s jellemző az is, hogy vágyai még csak-csak vannak a hozzá fordulóknak, de konkrét jól megfogalmazott céljai nem. Tőle azonban útmutatást kapnak, segít oldani a gátakat, felkutatni és aktivizálni az erőforrásokat. S ha már a nyomdával kapcsolatban elárulta a legnagyobb sikerélményét, megteszi ezt természetgyógyász mivoltában is. Emlékezetes eset volt, amikor egy kisgyermekkel keresték meg, aki rettegett a kutyáktól, de a kineziológiai oldás után bátran közeledett hozzájuk. Az, hogy hozzá általában akkor mennek az emberek, amikor gondjaik vannak, cseppet sem terheli. – Nekem ez az életem, hihetetlen energiákkal tölt fel – mondja. Hogy nem a levegőbe beszél, azt az is igazolja, hogy a jövőben már nemcsak Pakson, hanem Budapesten is fogad klienseket, rövidesen pedig elkészül az önálló honlapja is, aminek lelki esszencia a mottója.

Judit – bár elhivatottságát tapasztalva hihetné az ember az ellenkezőjét – korántsem csak a munkának, tanulásnak él. Két felnőtt gyermeke van. Lánya Budapesten irodavezetőként dolgozik, fia a Paksi Atomerőmű vizuális technika és manipulátor kezelő csoportját erősíti, s Dunaszentgyörgyön lakik feleségével és két kicsi gyermekükkel. – A család nagy örömet okoz, a két unoka egy-egy csoda – mondja Judit. De hozzáfűzi, hogy ő az a fajta nagymama, aki igyekszik nem rátelepedni a családjára, akkor megy, ha hívják. Párjában, Ferencben igazi társra talált. Mindketten imádnak kirándulni, utazni, túrázni. Hétvégéken maguk mögött hagyják a várost, a feladatokat, elvonulnak a világ elől és a természetben töltődnek fel.

Szabó Vanda